Az egyik legelterjedtebb klisék egyike, amit valaha is hallottam, olyan egyszerű, hogy sokszor figyelmen kívül hagyjuk: „A hírnév gyorsan elszáll.” Gondoljunk bele: Egy zenész rögzít egy dallamot, amivel az eladási listák élére kerül, de második számmal sose jön ki. Évekkel később az „egyslágerű csoda” már nem is jelenik meg a híres emberek „Ki kicsoda” listáján; ehelyett inkább azt kérdezik „Ki ő?”

Politikai címekre is sokan pályáznak, még elnöki címre is. De amikor elveszítik a választásokat, hamar elfelejtik őket. Néha még azt is, hogy valaha is pályáztak volna közszolgálati pozícióra.

Patrick Morley, a „Férfi a tükörben” című sikerkönyv írója, már régen utalt erre, amikor írta: „Ma reggel megpróbáltam visszaemlékezni egy a floridai Tampában élő nagyon sikeres üzletember és ikonikus filantróp nevére, akinek a Tampa Bay Buccaneers (hivatásos labdarúgó-válogatott) is a tulajdonában volt. Annak idején a neve folyamatosan szerepelt a hírekben. Sokkal jobban ismert volt, mint mi valaha is leszünk, de 10 évvel azután, hogy utoljára hallottam a nevét, nem jut eszembe. És még sokak esete hasonlít ehhez. A hírnévtől a homályba feledésig terjedő út nagyon rövid is lehet.

Morley aztán feltette a kérdést: „Ki fog emlékezni rád 10 évvel azután, hogy meghalsz?” Amikor azokra az emberekre gondolunk, akik egyszer hírnevet szereztek és elismerést, akiknek nevét egy időben mindenki ismerte, mégis a feledés homályába jutottak, fontos, hogy feltegyük magunknak is ezt a kérdést.

Az alapvető cél nem a hosszú távú hírnév elérése. Inkább azt kell szem előtt tartsuk, hogy amikor az életünk véget ér, annak hatása – az általunk létrehozott örökség – más emberek életében is folytatódjék. Törekedhetünk nagy gazdagságra, magas üzleti célokat tűzhetünk ki, elismerésre és státuszra vágyhatunk, vagy bármilyen életre szóló

álmot követhetünk. De ha nem értünk el értelmes, pozitív hatást az emberek életében, akikkel nap mint nap találkozunk, akkor mindezek nem számítanak.

Nézzük Jézus Krisztus életét! Formális szolgálata a földön csak három évig tartott. Ezen időszak alatt több ezer

életet megérintett, de legjelentősebben egy maroknyi ember életét különböző háttérrel, akiket Jézus sok órán keresztül tanított. Ők nem voltak a napjaik topmenedzserjei, felsővezetői vagy elit állampolgárai. Mégis 2000 évvel később, az életükben gyakorolt hatása világszerte számtalan millió emberben látható.

Pál apostol ezt így írta le: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (Pál második levele a korinthusiakhoz 4: 16-18).

Tehát ismét feltesszük a kérdést: Ki fog emlékezni rád 10 évvel azután, hogy meghalsz? Egyikünk hatása sem ér fel természetesen Jézus Krisztus, az Isten Fia hatásához. De az örök, életváltoztató munkájában részt vehetünk mi is az életünk során. A brit misszionárius C.T. Studd jól mondta egy versében: „Csak egy élet, hamar elmúlik, csak az, ami Krisztusért történt, lesz maradandó.” Mit kezdesz az életeddel, hogy legyen benne maradandó – az örökkévalóságnak?

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2019. június 25.