Joseph Vadakkel indiai származású atya, a Legszentebb Oltáriszentség Missziós Rend (MCBS) papja. Már kiskorától fogva szoros kapcsolatban él az Oltáriszentséggel, világszintű missziója az „Eucharisztikus Láng” elnevezést kapta. Elmélkedései segítenek közelebb kerülni a szenvedés és a feltámadás témaköréhez. Gondolataiból idézünk.

Életünk során hegyeket mászunk. Sok túrázó felszereléssel és kemény erőkifejtéssel kapaszkodik fel a csúcsra. Vadakkel atya szerint lelki értelemben mindenki hegyeket hódít. Annak a helyes felismerése és kezelése, hogy éppen melyiken tartózkodunk, jelentőséggel bír az életünkben. Nézzük meg, melyek ezek a hegyek, és csúcsaik milyen élethelyzeteket rejtenek.

A Tábor-hegy: a hálaadás és ima hegye. Ahol jó, ahol szeretünk lenni, ott szívesen időzünk többet. A tanítványok is felajánlották Jézusnak, maradjanak a Tábor-hegyen és verjenek sátrat. Egyet Jézusnak, egyet Illésnek és egyet Mózesnek. Maguknak nem kértek. Automatikusan arra gondoltak, hogy ők Jézus sátrában fognak lakni. Ha helyet készítünk neki, biztosak lehetünk abban, hogy mellette mi is találunk helyet. A Tábor-hegy az imára hangolódás ideje, szívünkben teret kell engedni Jézus számára.

A Kármel hegye: a szüntelen imádkozás hegye. Illés próféta azért ment fel oda, hogy szakadatlan imában forduljon Istenhez.

Mórija hegye: a szenvedés és áldozathozatal hegye. Ábrahám Mórija hegyére vitte fel Izsákot, hogy feláldozza őt Isten kérésére. Az utolsó pillanatban hallotta hangját: „Ne bántsd őt”. Sokszor érezhetjük azt, hogy szenvedésünkben Isten hallgat, de ahogy Ábrahámhoz, hozzánk is szól a fájdalmas pillanatokban.

A Golgota: a kereszthordozás és a magányosság hegye. Jézus itt tapasztalta meg az elhagyatottság érzését. Nem kapott választ Istentől, csak három nap múlva. Gyakran mi sem kapunk azonnal választ aktuális problémáinkra, kérdéseinkre. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem is fogunk, Isten mindig működik az életünkben.

Az Olajfák-hegye: a boldogság hegye. Jézus mennybemenetelének a helye. A pászka, a kereszt és a feltámadás titka itt tetőződött be.

Különböző élethelyzeteinkben más-más hegyeket mászunk meg. Lehet, hogy hosszan tartózkodunk valamelyiken, lehet, hogy egyszerre több magaslaton is vagyunk, de az is lehet, hogy egy nap alatt megjárjuk valamennyit. Hegymenetünk felismerése segíthet minket az aktuális élethelyzetünk helyes értelmezésében. Utat kell építenünk a csúcs felé, ahol Jézus vár minket. Ha nem imádkozunk eleget, nem hozunk elég áldozatot, vagy csak kis kereszteket hordozunk, akkor a hegyek lábánál maradunk, és nem jutunk fel. Pedig ezek a hegyek olyanok, mint az egyetemek. Például a Moriján a Morija jellemzőit tanuljuk, s ha elvégeztük, abból kapunk diplomát. Isten a bölcsességét adja nekünk segítségül. Feladatunk, hogy megműveljük őket, ajándékaikból csak így részesülhetünk.

A feljutás során azonban sérüléseknek és veszélyeknek is kitesszük magunkat. A szerzett sebeket gyógyítani kell, ebben segít, ha a hegytetőkön kertet építünk. Bibliai útmutatókkal és szentírási idézetekkel bevetve. A kinőtt fákról gyógyító gyümölcsök hullanak majd, és akár több fa is összefoghat egy nagyobb probléma megoldásában. Ahhoz, hogy gondozzuk ezt a kertet, minden nap fel kell másznunk.

Isten nem apróságokat, hanem ezeket a nagy hegyeket adja nekünk ajándékba. Nem azért, hogy rajtuk üljünk, vagy sopánkodjunk, hanem azért, hogy meghódításukkal tökéletesebbé válhassunk.

„Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg” (Iz 54,10)

Forrás