Olyan a fejünk, mint egy faliújság, amire mindenki cetliket tűz: tele van a gondolatvilágunk mások véleményeivel, szeretteink érzelmeivel, a politika hangulatkeltéseivel, a sok-sok megmondóember percnyi okosságával, túl poros igazságokkal, nehezen múló megbántásokkal, ráadásul a saját napirendünk, gondjaink, vágyaink pulzálásaival. Minden nap mennyi-mennyi cetli a fejembe! A faliújságot olykor le kell takarítani.

A böjt tiszta lap: osztatlan odafordulás az élet forrásához. A rossz gondolatokkal való böjtölés biztosan jobban tetszene Krisztusnak, mint a hústilalom. A gondolatvilág és az életvilág nem két világ: fejben kezdjük felépíteni a jó életet, de az élet elrontása is a gondolatvilágban kezdődik. Elemi érdekünk művelni a gondolatvilág kertjét. Ehhez pótolhatatlan Isten gondolata. Alakítsd ki a reggeli szentírásolvasás rituáléját! Ébredj a megszokottól 15 perccel korábban. Vonulj a lakás egy csendes zugába. A 3.-4. nap körül fogod érezni: valahogy szent az a szék, az a sarok, ahol minden nap készségesen Isten hangja elé ülsz. Kávét is főzhetsz hozzá. Jó Istennel kávézni. S ima után vedd elő a saját Szentírásod, olvasd el lassan a napi fejezetet.

Reggel jó olvasni a Bibliát, amikor még üres a fej faliújságja.

Olyan ez, mint a világtörténelem legelső reggele: Isten szólt, és elindult a teremtés, a történelem. A reggeli bibliaolvasáskor Isten szava újra szól, s teremteni akar általad. Ez a nap még nincs kész, most kezdjük Istennel szövetségben teremteni! Szól: „legyen és így legyen!” – s a szívedben meghallott szó teremteni indul egész nap. Orvosként, anyaként, papként, pékként. A reggeli bibliaolvasás a megváltás szavának is meghallása: Isten újra szólt, s ez a legteljesebb szó maga Krisztus. A kenethozó asszonyokkal együtt korán reggel találkozol a Feltámadottal, s viszed a megváltás örömét, erejét a napi kuszaságokba, szeretetlenségekbe, keresztekbe. Isten reggeli szava teremt és újjá teremt.

A Biblia olvasása találkozás Istennel. Nem egyszerűen igazságokat közöl, hanem a sorok olvasása beemel Isten jelenlétébe. A legfőbb üzenete nem valami, hanem Önmaga. Mindannyian bizonytalan, kereső emberek vagyunk. Egy polgármester mondta nekem: „Minden ember a biztonságot keresi – a családi életében, a pénzügyeiben, a közrendben, az egészségében. Ám ezt csak Isten tudja igazán adni.” Az embernek nagyon mély vágya a teljeskörű biztonság: nem szeretjük a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot, a szeszélyességet, a féligazságot, a hazugságot. Persze bevetjük a tudományokat, az emberi erőt: „teremtsünk biztosságot!” De nem elég sem a saját, sem mások intelligenciája. Az abszolút biztosság Istennél van. Ő szólal meg a Szentírásban. Ott van a bizonyosság. Isten az origó. Mielőtt nekivágunk egy nap kihívásainak, munkájának, sebeinek, rohanásainak, esetleg bűneinek – jó mindenekelőtt a Szentírásban hallani Isten biztos hangját. Önerőből a gyertya sem tudja meggyújtani önmagát. Az emberi szellemben sem magától gyullad világosság, hanem kérjük Istent: „Áldott vagy Te uram, taníts meg engem a te igazságaidra!” A Szentírás olvasásához az elmének és a szívnek el kell csöndesednie, hogy meghalljunk valami fentről való gondolatot. Titokzatos módon tudjuk: a bennünk kavargó sok-sok gondolat közül elkezd ragyogni egy mondat, egy vigasz, egy kritika, egy szó, egy sürgetés – s az nem a mi gondolatunk. Amikor Isten szól hozzám, és csakis hozzám, azok a szavai aranybetűkként izzanak az emlékezetemben. Nos, ebből lehet élni.

Ahogy van egy áthárítahatatlanság a saját életünk vezetésében, úgy van a Biblia olvasásában is. Nagyhétre készülve eszünkbe jut Krisztus: a nagy műhöz, a tanításokhoz, az apostolok kiválasztásához, majd a kereszt felvételéhez Ő is hosszan imádkozott, kereste az Atya hangját. A saját élethelyzetünkben nekünk is szükségünk van a föntről való igazságra, vigasztalásra, isteni inspirációra, holisztikus látószögre.

Az tud jól élni, döntéseket hozni, keresztet vinni, aki hallgatózik az Atya felé. Teljesítmény előtt a hallgatózás. A nagyhét, a húsvét lehetőségi feltétele a Fiú készséges figyelme az Atyára. De hozzád mikor szóljon, ha porosodik a Szentírásod?

Ha Isten szól, akkor mindig ad küldetést. Ábrahámnak, Mózesnek, a prófétáknak, az apostoloknak, a Krisztus-követőknek. A Biblia legfontosabb üzenete, hogy Isten van és szól. Ma is ezt teszi a sorok olvasása közben: megmutatja önmagát és küldetést ad. Némelyikünknek a családi életre, másoknak munkára, esetleg kereszthordozásra, vezető beosztásra, szülésre, súlyos döntésekre, világi vagy papi szolgálatra. A Szentírás vigasztal és nem hagy nyugton. Átölel és küld. Simogat és sürget. Mennyi életuntság, haszontalanság érzés, liberális téblábolás előzhető meg, s mennyi teljesítménykényszernek lehet elvenni az élét!

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. március 18.