Egyszer Churchill fiatal protezsáltja került be a brit parlamentbe. A zöldfülű képviselő az első ülésnapon odafordult a tapasztalt államférfihoz és kipirulva mondta: „Végre szemtől szembe látom az ellenséget!” Churchill, aki sok harcot megvívott már és jól ismerte a parlamenti viszonyokat, azt válaszolta: „Akik szemben foglalnak veled helyet, az az ellenzék. Az ellenség a hátad mögött ül.” Egyes beszámolók szerint azt is hozzátette: „Az igazi ellenségeid a gyávák és ostobák.”

Vajon nem úgy van, hogy sokszor mi is a velünk szembenállókkal készülünk megvívni a csatáinkat, holott az igazi veszélyt azok jelentik ránk, akikre számítanánk a harcainkban, de gyávák vagy ostobák? Vajon nem mi vagyunk időnként mások számára a gyávák vagy az ostobák? (Ne lépjünk át ezen túl könnyen: a gyávákról és ostobákról a Szentírásnak is igen rossz véleménye van!)

A harcainkban sem a gyáva, sem az ostoba nem fog tudni támogatni bennünket, viszont mindkettő bajt hoz ránk. Az ostoba nem képes felmérni az erőviszonyokat, nem tud különbséget tenni, nem ismeri fel az alkalmas időt, akkor keres békét, amikor harcolni kell, akkor ránt kardot, amikor épp mindenki letenné a fegyvert, olyanokkal köt szövetséget, akik hiteltelenítik az ügyet, olyanokat tesz ellenséggé, akik a barátaink, irgalmat gyakorol, amikor az ítéletnek lenne helye, és vagdalkozik, amikor szelíd beszédre volna szükség. Az ostoba nem ismeri a belső nyugalmat, amely a megfelelő pillanatban bölcs cselekvésre ösztönöz, ezért állandóan kapkod vagy késlekedik, és amikor cselekszik, inkább árt az ügynek, mint használ.

Hasonló hozzá a gyáva. A gyáva nem akar harcolni, mert a félelem a vezérlőelve. Mindenáron kerüli a konfliktust, ezért akarata ellenére állandóan konfliktust generál. Mivel fél, nem vállalja a harc felelősségét. A nyugalom megőrzését szolgáló elvtelen békéket köt, de ezek tartósítják a feszültséget és lehetetlenné teszik a valódi feloldást vagy az egészséges szétválást. Sok konfliktus a gyávák miatt húzódik és ragad be hosszú időre. A gyáva nem akarja elveszíteni a kapcsolatait, mert fél, hogy a barát ellenséggé válik és neki is harcolnia kell. A gyáva nem akar elköteleződni, mert az rá nézve veszélyt jelent. A harcos számít rá, de ő nem fedezi a harcost, inkább titkokban tárgyalni kezd. A gyáva és az ostoba sokszor megkülönböztethetetlen egymástól, mert a gyávaság többnyire ostobává tesz, az ostobaság meg gyakran gyávává.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. március 16.