A Lufthansa Társaság magazinja tette fel a kérdést: „Mely pillanatokra fogsz emlékezni még 20 év múlva is?” Amikor megmutattam a feleségemnek, mindketten egyetértettünk abban, hogy azok a dolgok, amiket az elmúlt évben tettünk, mind emlékezetesek maradnak 20 év múlva is. Ebbe beletartozik az a hét, amit Párizsban töltöttünk, vagy az azt követő fényképészeti kiállítás Németországban.

Ezután feltettük magunknak a kérdést, hogy mi az, amire élénken emlékszünk 20 évvel ezelőttről. Mindketten egyből a svédországi utazásunkra gondoltunk 1998-ból. Stockholmba repültünk a svéd anyámmal és az ő új férjével. Néhány itt eltöltött nap után vonattal elutaztunk Norvégiába, Oslóba, hogy őseink nyomára leljünk utunk során. Innen mentünk tovább egész Norvégián keresztül Bergenbe. Élveztük a szép halászfalvak, fjordok látványát, miközben egy part mentén csónakáztunk, mielőtt visszatértünk volna Bergenbe.

Ugyanakkor olyan időszakok is vannak az életünkben, amikor semmi nem tűnik ki a hétköznapokból. Például az 1980-as évek eléggé egybefolytak és csak foltok maradtak meg emlékeimben; elő kell vegyem a régi fényképeket, hogy emlékezni tudjak. Többek között ez az egyik nagy értéke a fényképalbumoknak, különösen, ha megörökítjük a jelentős eseményeket a családunkkal, barátainkkal eltöltött idők során.

Miután az életem legnagyobb részében fényképész voltam és egy fényképész üzletet vezettem, mindig azt mondom az embereknek, hogy remélem, mindig megörökítik a jó és rossz időket az életükben, hogy a későbbi évek során tudják visszanézni ezeket a fényképeket. Ugyanakkor ezek az emlékek különösen akkor lesznek értékesek számunkra, ha emberi kapcsolatok is társulnak hozzá. A Biblia a következőket mondja erről:

Minden az emberekről szól. Sokan annak szentelik az életüket, hogy célokat és eredményeket érjenek el, amelyek szakmai előmenetellel és fontos dolgok megszerzésével is jár. De ezek mind elszállnak. Könnyen elveszthetjük a birtokolt javainkat, sőt, a legkiemelkedőbb álláslehetőségeink is csak ideiglenesek. Egy nap elmegyünk, és mással pótolnak minket. Viszont az emberek – azok a jelentőségteljes kapcsolatok, amelyeket fenntartunk – olyan dolgok, amik megmaradnak. „Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket.” (Ézsaiás próféta könyve 43, 4)

Az emberekbe való befektetés a végtelenségig megtérül. A teljesítményeinket elfelejthetik, a tárgyaink elöregednek és elhasználódnak, de a mások életére gyakorolt pozitív hatás örökké tart. „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” (János harmadik levele 4)

Az emberekre gyakorolt befolyásunk összegzi az életünk hatását. Miután Pál megdicsérte fiatal protezsáltját, Timóteust, ezt mondta neki: „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (Pál második levele Timóteushoz 2, 2). Később kijelentette: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (Pál második levele Timóteushoz 4,7) A munkát, amelyre elhívása volt, elvégezte.

Az utolsó leheletéig Pál apostol arra összpontosított, hogy Istent szolgálja, és azokat, akiket az Úr hozott elé élete során. Ezek a „képek” voltak az elméjében, amikor összegezte és kiértékelte élete utolsó pillanatait.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2019. január 21.