Nem a Szentlélek választja a pápát

Nem a Szentlélek választja a pápát

Elképesztő, hogy hányszor hallottam katolikusoktól, hogy szerintük Isten közvetlenül választja meg a pápát. Tegnap azt mondta valaki, hogy nem akarják kritizálni a pápát, mert a Szentlélek adta őt az egyháznak. Az egyház nem tanítja ezt. Az egyházi törvény szerint a bíborosok választják a pápát, miközben imádkoznak a Szentlélek útmutatásáért.

Ha nem hiszel nekem, hallgass meg egy korábbi pápát, XVI. Benedeket. Még Ratzinger bíborosként 1997-ben a bajor televízió kérdezte meg tőle, hogy a Szentlélek felel-e a pápa választásáért. Válasza:

Nem mondanám ezt abban az értelemben, hogy a Szentlélek választja ki a pápát… Azt mondanám, hogy nem a Lélek veszi át az irányítást ebben az ügyben, hanem mintha egy jó pedagógus lenne, sok helyet és sok szabadságot hagy anélkül, hogy teljesen elhagyna bennünket. Így a Lélek szerepét sokkal rugalmasabb módon kell értelmezni, nem pedig úgy, hogy megszabja, hogy melyik jelöltre kell szavazni. Valószínűleg az egyetlen biztosíték, amit kínál, hogy a dolgot nem lehet teljesen elrontani… Túl sok ellenpélda van pápákra, akiket a Szentlélek nyilvánvalóan nem választott volna ki!”

Valóban szeretnénk a történelem összes rossz pápáját a Szentléleknek tulajdonítani? A Szentlélek még a korrupt pápákat is vezeti különösen abban, hogy megóvja őket attól, hogy mértékadó módon tévtanítást terjesszenek a hittel és erkölccsel kapcsolatban.

Továbbá a bíborosi kollégium emberi kreáció, nem isteni ígéret tárgya. Az Egyháznak nincs szüksége bíborosokra, de szükség van egy eljárásra a pápaválasztáshoz. A pápaválasztás jelenlegi folyamatát a II. Miklós pápa „In nomine Domini” bullájából fejlődött ki, megállapítva 1059-ben, hogy a pápát a bíborosi kollégiumból választják. Korábban a választás nehéz és veszélyes egyensúlyozást jelentett a világi hatalmak jelölése, a római papság választása és a rómaiak tetszésnyilvánítása között. Mondanom sem kell, hogy a pápai választások története sokrétű és változatos volt, a II. János Pál konklávéját szabályozó előírások által hozott legutóbbi nagy változásokkal, és a XVI. Benedek lemondása előtt nagy módosításokkal.

Ennek a tisztázásnak nem az a célja, hogy alázza a pápaságot vagy egy bizonyos pápát, hanem hogy elismerje, hogy Isten általában az emberi közreműködés által cselekszik az Egyházban. Az isteni beavatkozásnak vannak különleges pillanatai, de Isten hív bennünket a Vele történő együttműködés nagy felelősségvállalására az Egyház életében. Az egyházi vezetők, köztük a kardinálisok a konklávéban követhetnek el hibákat. Isten azonban nem hagy el bennünket, hanem jóra fordítja a gonoszságot, beleértve a pápák korrupcióját, bár a gonoszság orvoslása fájdalmas lehet.

Kettőzzük meg imáinkat a pápáért és az összes kardinálisért, kérve a Szentlélek vezetését kiáradása által.

Cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2018. december 5.