„Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.” (1Pét 1,6-7)

Mindegyikünknek vannak problémás időszakaink, amikor mintha „tűzben égne” az életünk. A te életed tüzét milyen üzemanyaggal táplálja Isten, miközben Jézust akarja nyilvánvalóvá tenni benned és általad?

Már-már elviselhetetlenül éget a tűz? Talán a házasságod jutott csődbe, és a férjed kisétált belőle? Vagy anyagi gondjaid vannak, és a bank behajtással fenyeget? Munkahelyi gondok gyötörnek, a főnököd úgy döntött, már nincs rád szüksége?

Bármi legyen is, akármennyire éget is, biztatni szeretnélek. Amikor az aranyat tisztítják, az edényt addig melegítik, míg a benne lévő fém megolvad. Majd tovább folytatják a hevítést, hogy az aranyban lévő szennyeződések a felszínre kerüljenek, ahonnan le lehet kanalazni őket. Az aranyműves az edény fölé hajol, és addig szedegeti le a felső rétegeket, míg a folyékony aranyban tisztán nem látja saját arcát. 

A tűzben tisztuló arany példája megmutatja nekünk, hogyan tisztít minket Isten (Mal 3,2-3). Ő pontosan tudja, milyen hőfok kell ahhoz, hogy tudatunk felszínére kerüljenek szívünk, elménk, életünk szennyeződései, ahonnan aztán addig szedegeti őket, míg meg nem látja bennünk saját képmását. Amikor Isten felszítja a lángot, szegezzük Rá tekintetünket, és bízzunk Benne, hogy pontosan tudja, mit csinál.

Az Aranytisztító mester begyújtott életem edénye alá. 2015. augusztus 17-én délután valamikor 3 és fél 4 között észrevettem, hogy férjem teste nem mozdul a kertünkben lévő medencében. Két nappal később hazatért a mennybe. Pontosan három évre rá, 2018. augusztus 17-én, ugyanúgy 3 és fél 4 között az orvosi vizsgálat megállapította, hogy mellrákom van.

Az időzítés különös egybeesésében az ellenség támadásának bizonyítékát ismertem fel. Beleborzongtam. De alighogy ez a felismerés eljutott a tudatomig, a Lélek halk suttogását véltem hallani, Aki eszembe juttatta, hogy péntek van, és ugyanebben az órában, 3 és fél 4 körül történt meg Isten húsvéti Bárányának feláldozása. Jézus a hétnek ugyanazon a napján, a napnak ugyanabban az órájában taposott rá a kígyó fejére, örökre legyőzve a sátánt és a halált.

Dicsőség Istennek! A kereszt, Isten Bárányának vére letromfol minden lapot, amit a Sátán elénk dob, nekünk szán.
„Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre” (1Pét 1,6-7).
Az a dolgom hát, hogy ráfüggesszem szemem az Aranytisztító mesterre, Őrá, aki ellenőrzése alatt tart és irányít mindent. Mindent. Bízzam Benne. Különösen, amikor a tűz heve erősödik.
A diagnózis óta Isten minden nap küld valamilyen biztató igét. Ő az én menedékem és váram, Ő a mindig jelenlévő segítség a bajban. Ezért hát nem fogok félni… De tisztán megmutatta azt is, hogy szükségünk van egymásra. Egyik üzenete, amit eszembe juttatott, a Jakab 5,16- ban olvasható: „imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok”.
Hiszem, hogy gyógyulásom nem csak az én imámra adott válasz lesz, hanem azokéra is, akik értem imádkoznak. Meggyógyulhatok műtét nélkül vagy műtéttel, vagy műtéttel és utókezeléssel, vagy a feltámadás még nagyobb csodájával. És a te testi-lelki, érzelmi vagy mentális gyógyulásod szintén lehet mások imájára adott válasz, akiknek hite megerősíti a tiedet.
Az alábbi éneket kilenc évesen másoltam le a Bibliámba. Nem tudom, miért akartam megőrizni akkor, de tudom, hogy most ráillik a helyzetemre, s talán a tiedre is.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. november 10.