„Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.” )Zsolt 145,18)

Nyáron múlt két éve, azt hittem, egy szokásos hétfői napra ébredek. De egyáltalán nem volt olyan, mint máskor. Úgy éreztem, késsel hasogatják a bensőmet. Görcshullámokban tört rám a hányinger, kétségbeesetten reméltem, hogy elmúlik. Megpróbáltam lábra állni, de felüvöltöttem, és visszaestem az ágyra.

Berohant a család, majd elszáguldottak velem a sürgősségire, remélve, hogy ott megkapom a fájdalmat enyhítő segítséget. Ahogy az első pánik átadta helyét az ijedtségnek, Istenhez kiáltottam: „Segíts, Uram! Szabadíts meg a fájdalomtól! Vedd el, kérlek, ezt az őrült fájdalmat!”

Nem tette. Abban a percben nem. Meg a következőben sem. Sőt másnap sem. Megdöbbentett Isten hallgatása. 

Elképzeltem, ahogy ott áll az ágyam mellett, látja a kínlódásomat, nézi, ahogy a testem görcsbe rándul a fájdalomtól, hallja a kiáltásaimat, és úgy dönt, hogy nem segít. Ez nem fért össze a Róla alkotott képemmel.

Hogy teheti? Hogy mondhatja, hogy a gyermeke vagyok, akit nagyon szeret, és mégis hagyja, hogy ilyen mérhetetlenül szenvedjek?
Ilyen gondolatok jártak az agyamban, mialatt alig tudtam gondolkozni a fájdalomtól. Mind feltettük már ezeket a kérdéseket magunkban: Hol vagy, Istenem?
Látsz engem?
Törődsz velem?

Életem leghosszabb és legkínzóbb öt napja után egy új orvos jelent meg a szobámban, és még egy utolsó vizsgálatot rendelt. Ez végre, megadta a választ.

Jobb oldalon a vastagbél levált a hasfalról, és rácsavarodott a baloldali bélszakaszra. A véráramlás teljesen elzáródott. A szokásos 4 cm helyett 14 cm volt a bél átmérője.

Már 10 cm körül fennáll a veszély, hogy elpattan a feszülő bélfal, ha ez megtörténik, hirtelen enyhül az éles fájdalom. Hasonló állapotban a betegek megkönnyebbülnek és elalszanak. Kialakul a vérmérgezés, és a beteg meghal.

A sebész elmagyarázta, hogy azonnal meg kell műtenie, és a vastagbél nagy részét el fogja távolítani. Remélte, megment annyit, hogy normálisan működjön az anyagcsere, de ebben nem volt biztos.

Ahogy abban sem, hogy egyáltalán túlélem a műtétet.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. október 22.