Nem ritka, hogy egy templomban a hívek megtapsolják a mise végén a kórust, vagy a valamely évfordulóját ünneplő miséző papot. Helyes-e ezt tenni? Szabad-e egyáltalán ezt tenni? Az alábbiakban néhány eligazító idézetet közlünk ehhez.

A bevonulástól a kivonulásig tartó szent liturgia alatti tapsról ezt írta Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, az “A liturgia szelleme” című 2000-ben megjelent könyvében:

Valahányszor taps tör ki a liturgián valami emberi teljesítmény miatt, az biztos jele annak, hogy a liturgia esszenciája teljesen eltűnt, és azt felváltotta egyfajta vallásos szórakozás. Az ilyen műsorszám hamar elillan – nem versenyezhet a szabadidős elfoglaltságok piacán, ami egyre inkább magába olvasztja a vallási parádék különböző formáit is.

A kérdésről az amerikai Catholic Answers oldal szakértő papja, Vincent Serpa atya is nyilatkozott, olvasói kérdésre válaszolva:

Illendő-e megtapsolni a kórust a mise után? Jóváhagyott gyakorlat ez?

Egyáltalán nem. Nagyonis helytelen, és a lelkipásztor felelőssége megbizonyosodni arról, hogy a hívő közösség megérti ezt. A kórus nem azért énekel, hogy bárkit is szórakoztasson. Azért énekelnek, hogy Istennek hódoljanak. Egy imádságot nem tapsolunk meg. Hanem imádkozzuk.

Még egyszer: erre nincs lehetőség. Bármi más helyen ez más kérdés lenne. De a liturgia az liturgia. Az az Isten imádása, amit megfelelő módon kell végezni, úgy, ahogy azt az Egyház megfelelőnek találja. Helyes dolog elismerést adni a kórusnak, de ezt a liturgián kívül kell megtenni. A taps a liturgia ideje alatt nem illendő dolog.

Vannak olyan alkalmak, amikor épp erre hívnak fel, mint például a papszentelési ceremónián, amikor arra kérik a híveket, hogy jelezzék, ha a jelöltet alkalmasnak találják a felszentelésre. Itt azonban nem erről van szó. Ez valami más. Nem tapsolsz a mise végén, csak mert jól érezted magad. Ez ugyanis nem erről szól.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. szeptember 28.