– Testvéreim, soha ne szégyelljétek, hogy misére jártok, és gyóntok! – buzdította a hitélet vállalására hallgatóságát Barsi Balázs. A magyarországi Ferenc-rendi testvér, a sümegi rendház vezetője háromnapos lelkigyakorlatot tart vidékünkön, méghozzá a szatmári, nagykárolyi és máramarosi főesperességek papságának, esténként pedig a kaplonyi Szent Antal-templomban a híveknek.

Az egyik ilyen nagyböjti lelkigyakorlatára látogattunk el kedd este. A kaplonyi kéttornyos istenházába szép számmal érkeztek ez alkalomra is hívek. Balázs atya pár órával korábban már a hölgyeknek is szólt páratlan stílusában, ugyanis a nagy érdeklődésre való tekintettel délután 5 órától a szebbik nem tagjainak, míg 7-től a teremtés koronáinak beszélt a szabadságról és az öntudatról.

Amint mondta, háromfajta ember van: a kívülről irányított, a fölülről irányított embert és a belülről irányított ember. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a jelenkorban a filozófia elárulta önmagát, hiszen az egyén istenítését javallja. Egyébiránt napjaink közállapotait – nyilván a gondolkodásmód sutaságaiból kifolyólag – a Noé korbeli szellemi és lelki káoszhoz hasonlította.

Előadásában majd minden mondatban testvéreinek nevezte hallgatóságát – ezzel is mintegy bensőségesebb hangulatot teremtve. Szólt arról, hogy komoly, mély dolgokról beszél: a lelkiismeretről. Vallásfilozófiai fejtegetésében rámutatott, hogy a lelkiismeret tulajdonképpen az énben lakózó másvalaki hangja. Történeteket is mesélt: például az emberről, aki bevallotta, hogy már nem tud többet hazudni önmagának, azaz nem tudja elhallgatatni a benső hangot, a lelkiismeretét. Amint hangoztatta, napjainkban az emberiség nagy árat fizet azért, mert nem hajlandó hallgatni a benső hangra. Szerinte ezért jellemzi Európát is atomrobbanás utáni állapot.

Hiányolja például az oktatási rendszerből a lélekkel igazán foglalkozó tantárgyat – amint kifejtette, a torna a test edzése, a matematika a logikáé, a zene a testben lévő hangszereké stb. A lelkiismeretet pediglen ápolni kell – egy történettel mutatott rá ennek fontosságára. Még mint osztályfőnök találkozott azzal, hogy csintalanságukban nebulói összetörtek egy vázát. Eleinte nem akaródzott a tettesnek színt vallania, ám a következő napra olyannyira gyötörte a diákot saját lelkiismerete, hogy bevallotta tettét. Dicsérettel érte el Balázs atya, hogy a fiatalember a jövője során mindegyre hallgasson a belső útmutatására. Ez a lelki iránytű mindenkiben meg van – mutatott rá.

A tízparancsolatot nem ismerők is egy szebb holnapot a kőbevésett útmutatások alapján tudnak elképzelni. Amint kifejtette, küldetésünk hinni abban, hogy a többi embernek a szívébe is belevan vésve ez a lelki útmutatás. Feladatunk elősegíteni a jóban való életet, azaz segédkezni abban, hogy minél több ember hallgasson a lelkiismeretére.

Szólt mindazonáltal arról is, hogy vajmi kevés keresztény szemmel a parancsolatok – az csak a lelkiismeret utasításainak – megtartása, hiszen létezik a bűnbocsánat. Kidomborította, hogy a bűntől való megtartózkodásnál több Krisztus szeretete. Egy papot nem azért kell szeretni, mert kedves vagy jóságos, hanem azért, mert olyan nagyon szereti Krisztust – nyomatékosította. Hozzátette: a hit felold a parancsolat alól. Azaz az igazi hívőben fel sem merül a bűn, nincs tehát mitől megtartózkodnia. Már csak azért is, mert a kereszténynek egy parancsa van: szeress!

Forrás: nagykaroly.ro

Létrehozva 2011. október 16.