Az 1880-s években egy Henry Crowell nevű vállalkozó megvásárolt egy zabőrlő malmot, amit lovak etetésére szánt. Annak ellenére, hogy Crowell nagy reményekkel vágott bele, az üzlet nem ment jól és Istenhez fordult, hogy egy kis kreativitást merítsen. Teljesen kifogyott az ötletekből vállalkozása felvirágoztatásához.

Imái meghallgatásra találtattak: Isten egy olyan megoldás alkalmazására ösztönözte Henry-t, amire kevesen számítottak. „Célcsoportját” felcserélte emberekre, nekik kezdte el a zabot árusítani, mint reggelit. Ez egy szokványostól merőben eltérő stratégia volt, mivel a lovaknak szánt zabot általában olyan hordókban árulták, melyek rovaroktól hemzsegtek. Épeszű ember bizony nem akarna ilyen zabot vásárolni!

Zabot árulni emberi fogyasztásra legjobb esetben is felelőtlenségnek, legrosszabb esetben örültségnek tűnt és Crowell bírálói igen jól mulattak rajta. Mindazonáltal, ismét imái válaszaként, Isten újabb ötlettel adományozta meg: egy olyan kartondobozt tervezett, amit összetekert zabbal tölthetett még és tehetett ki a zöldségesek polcaira. Ezeket a kartondobozokat a rovarok számára áthatolhatatlanul zárta le, így azok nem tudták megdézsmálni azt.

Mára Crowell vállalkozása, amely Quaker Oats néven vált ismertté, s komoly szereplővé nőtte ki magát az élelmiszer-ellátó szektorban. A cég nemcsak zabot árul étkezéshez, hanem egyéb gabona- és ételféléket.

Üzleti kihívásainkkal gyakran egyedül akarunk szembenézni, eltökélten bízva saját találékonyságunkban. Ez – ahogy a Biblia is mondja – merő bolondság, miközben igénybe vehetjük a Teremtő Isten bölcsességét és erőforrásait is. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek könyve 16,9). Más szóval, sokszor azt gondoljuk: „Tudom, mit kell tennem. Meg tudom csinálni.”, miközben Isten csak arra vár, hogy kérdezzünk és ő így válaszolhasson: „Van egy sokkal jobb ötletem.”

Nem kell mindent egyedül kitalálnunk. Időnként büszkeségünk, arroganciánk vagy makacsságunk arra sarkall minket, hogy pontosan értsük mit és miért teszünk. Azonban Isten más megvilágításban látja mindezt. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek könyve 3, 5-6)

Szenteld munkádat Istennek és bízz az iránymutatásában. Ha külön kategóriákra bontanánk hitünket, külön imádságra vagy egyéni elhivatott olvasásra, emlékezzünk arra, hogy Isten életünk minden területén szeretne jelen lenni, a munkánkat is beleértve. „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.” (Zsoltárok könyve 37,3-6)

A tanulság: Ha friss ötletekre vagy szokványostól eltérő stratégiára van szükséged, imádkozz, figyelj és hagyd, hogy Isten vezessen utadon.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás. keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. augusztus 12.