A hit egy érdekes fogalom és ugyanakkor egy kihívást jelentő valóság. Amikor egy istentiszteleten veszünk részt, akkor a hit olyan egyértelműnek tűnik. Énekeinkkel is kifejezzük Istenben vetett hitünket. Több évszázados múltból átvett hitvallást ismételünk meg újra és újra. Felemelő vallási üzeneteket hallunk, amelyek bibliai ígéretekre emlékeztetnek bennünket, melyeket hittel fogadunk, felkarolunk. De aztán jön a hétfő és megint a munkahelyünkön találjuk magunkat. Mennyire egyértelmű ott a hitünk?

Az évek során sok olyan emberrel találkoztam, akik egyházi körökben erős hitről tesznek bizonyságot és bátran kifejezik azt, de az úgynevezett „világi” környezetben mintha elhagynák a meggyőződésüket. Bizonyos vallási hagyományok szerint el is kell választani a szentet a világitól, de a Szentírás nem mond ilyet. Sőt, inkább azt a határozott tanítást olvassuk a kolosséiakhoz írt levél 3,23-ban, hogy „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek”. A hitet tehát ne csak heti egy napra korlátozzuk.

De legyünk őszinték. Amikor akadályokba ütközünk az üzletvitelben, akár egy fontos szerződés elszalasztása, egy várva-várt üzlet kihagyása, vagy egy határidő elmulasztása, akár egy régóta áhított előreléptetés elmaradása esetén a hitünk Istenben és az Ő vezetésében már nem tűnik annyira erősnek, mint amilyennek gondoltuk egy biztonságos, Istent dicsőítő környezetben. És akkor szembesülünk azzal a dilemmával, amelyről Jakab írt a 2,17-ben: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”.

Amikor hívő emberekre gondolok, eszembe jut George Muller (1805-1898), aki több mint 10 ezer árva gyerekről gondoskodott az élete során és 117 olyan iskolát hozott létre, ahol több mint 120 ezer gyereknek nyújtottak keresztény oktatást. Ami leginkább feltűnik nekem vele kapcsolatban, az nemcsak a keresztyén jellegű humanitárius munkája, aminek az életét szentelte, hanem az erős hite is, amely vezérelte tetteit minden nap.

A hitének a munkájára gyakorolt hatását idézve Muller ezt írta: „Az Úr iránti bizalmam a mindenkori szükségleteim kielégítésére vonatkozóan távol tart minden olyan aggodalmaskodó gondolattól, mint például: ’Elég lesz-e a fizetésem ebben a hónapban, és meg lesz-e mindenem a jövő hónapban?’ Ebben a szabadságban kimondhatom, hogy ’Az én Uramat semmi nem korlátozza, ismeri a helyzetemet és meg tud adni nekem mindent, amire szükségem van’. Istenre hagyatkozva élni nemhogy nyugtalanságot okozna, hanem annál inkább teljes békességben tartja szívemet”.”

Te is így állsz-e hozzá, amikor a munkádban, a családodban vagy más személyes vonatkozásban a mindennapi szükségleteidre gondolsz? Talán segít, ha átgondoljuk amit a Bibliában olvashatunk a hitről, a hit természetéről, a „cselekvő hitről”.

Mi is valójában a hit? Az Istenben, az Ő vezetésében és gondviselésében vetett hit nem egy kézzelfogható dolog, hanem inkább egy bizalmi meggyőződés, egy hő várakozás afelől, hogy amit Ő ígért, az beteljesül. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidókhoz írt levél 11,1) Más fordításban ugyanez: „Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” Egy másik igeszakasz összekapcsolja a hitet a reménységgel:

„Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?” (Pál levele a rómaiakhoz 8,24)

A hit bizonysága a cselekvés. A hitet nevezhetnénk akár úgy is, hogy „akcióba lépő bizalom”, mint ahogyan egy kisgyerek az úszómedencébe bizalommal ugrik a szülei karjaiba, mert hiszi, hogy nem ejtik bele a vízbe. Azt is mondhatnánk, hogy ha nincs cselekvés, nincs igazi bizalom. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek?…

Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.” (Jakab levele 2,14-18).

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. augusztus 8.