Tematizálás – Kedves Nővéreim és Testvéreim!

Lelki érettség dolga,  melyet a kegyelem formál bennünk, hogy  felismerjük  a személyi  kapcsolat  minden mértéket meghaladó értéktöbbletét  – szemben, vagy fölötte annak a kötődésnek, mely különböző tárgyakhoz akar lebilincselni minket, vagyis az eltárgyiasult kapcsolatnak.  

Magyarra fordítva: inkább bízom egy Teréz-anya lelkületű kedves személy szolgáló szeretetében – teszem föl, betegségem esetén -, mint az esetleg ápolásomra félretett ékszereim értékében.

Tulajdonképpen itt hagytuk abba, amikor a bizalomról beszéltünk. A bizalom a szeretet kötőanyaga, az  éltet, s  életerőt áraszt. Az igaz szeretet ugyanis megfizethetetlen. A személyiség centruma pedig maga a teremtő Isten.

Mi ugyanis a személyes Istenben hiszünk.

A benne való feltétlen bizalom pedig a legjobb  döntés, melyet ember hozhat. Összekötve vagyok ekkor magával a Segítséggel. Közösségem van vele, mert bízom benne és az Ő segítségében. Az Ővele való életem, bekapcsol engemet Isten közösségi életébe.

Nemcsak közöm van hozzá, de mindenem közös Vele. Közös a gondolatunk, s gondolkodásunk, tervünk, s tervezésünk; szándékunk, törekvésünk, látásmódunk,  az a projekt, kivetítés, mely mindkettőnk lelki szeme  előtt van. Egységben vagyok az Ő akaratával és tetszésével. Így élek Istennek tetsző életet. Annak idején maguk a tanítványok is  feltették ezt a kérdést az Úrnak:  „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?”  (Jn.28,6). Az Úr Jézus válasza  a bizalomra utalt: „Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.” (Jn.6,29-30).

Hit, bizalom, szeretet: Egy tőről fakadó lelki élményfürdő. Biztonságtudatot merítek belőle hatalmas bátorsággal, nyugalommal. Ezt már Pál apostol folytatja: „Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre.” (I.Tessz.4,1)

De ne csak Istennel legyen közösségem, hanem az Istenben hívő testvérekkel is! S ha adódik valamilyen vélemény-különbség, akkor már a repedéseket is tüntessem el, mely egy lehetséges szakadást akar előre jelezni.

Az apostolok ezért jöttek össze Jeruzsálembe, hogy a vitás kérdésekben egységes döntést hozzanak.  Egységben, közösségben  a Szentlélekkel és egymással. A vitát lezáró döntést is így vezetik be, mint egy zsinati határozatot: „Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél…” (ApCsel 15,28)

Tehát  az Istennel való közösség életadó lett, mert életben tartotta az Úr követőinek első, zsenge hajtásait, mint induló közösséget.

Az írás letölthető itt.

Létrehozva 2018. június 30.