Tematizálás.   –  Kedves Nővéreim és  Fivéreim!  A januári életigénkben Isten akaratának  kifürkészéséről, felismeréséről s annak megtételéről  elmélkedtünk.  Átgondoltuk aprólékos gonddal, a végrehajtás részleteiben nélkülözhetetlen engedelmességet, alázatot, állhatatosságot, vagyis a szeretetben való cselekvés  belső rendjét.

Ez az ismeretanyag annyira fontos lelki életünk, üdvösségünk számára,  hogy nagyon is érdemesnek tartom tovább göngyölíteni ezt a fonalat. – Nagyszerű dolog, ha felismerem, sőt, ha meg is teszem Isten akaratát, de a kibontakozást csak akkor érem el, ha tartósan végig járom  az Isteni Akarat útját  – lehetőleg minél kevesebb kitérővel. A szülő is örül, ha látja gyermekének első –  talán botladozó  – lépéseit, de ettől fogva  már egész életén át tudnia kell járni, méghozzá  ballépés nélkül.

Rogyadozó térddel, ingadozó lábbal bajosan lehet az életúton végigmenni  úgy, hogy az sikerüljön az isteni elvárások fényében; hogy egy sikeres életet tehessünk le az Úr elé,  más szóval: hogy elnyerjük az üdvösséget. Biblikus szóhasználattal úgy mondhatnánk: „hogy eljussunk az Isten hegyére”. Már Izaiás figyelmeztet: „Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!” (Iz.35,3.) 

Ha nem válik tartóssá az Isten akarata szerinti élet, akkor a megindulás is csak egy  komolytalan, bűnösen játékos (végül is csúfos) kísérlet marad, egy elvesztegetett, frusztrált  illúzió. Feladatunk tehát:1, Szüntelenül és fáradhatatlanul keresni az Úr akaratát, s azt napra szólóan lebontani, mint egy munkaköri leírást;  2, a felismert isteni akarat fényében –annak végrehajtása érdekében  –  erőt kérni, a mindennapi döntéshez szükséges engedelmesség kegyelméért. Hogy ne csak lássam a helyeset, hanem azt meg is tegyem!  3,  A  legfontosabb végül: mindvégig, állhatatos hűséggel végigjárni az utat, egészen a sírig, a célvonalig, – onnan pedig átpillantva az Ígéret Földjéig, a Paradicsomig.

Csak ott, és nem előbb,  borul virágba az Isten akarata szerinti élet, ott teljesedik ki, ott nyer értelmet, hasznot, jutalmat, gyümölcsöt, végleges hiteles és örök érvényű elismerést minden  földi harcunk, a lelkiismeretünkhöz, vagyis az isten akaratához igazított tettünk, hűségünk, belső győzelmünk, hitünk, reményünk és szeretetünk. Ez nem más, mint az Isten  akarata szerinti élet titka. Ez a természetfölötti önmegvalósítás, minden erőlködés nélkül. Egy célba érkezett élet. Jézusunk ezért jött le hozzánk, hogy minket az Atyához vezessen,s legyen mit letennünk a mennyei asztalra.

Ne legyünk terméketlen fák, súlytalan, tűzre való pelyva, hanem százszoros termést hozó gabonatábla, gránátalmát teremő fa, ahogy ez illik az Ígéret Földjéhez. Urunk is erre hívott meg, s szólít  fel minket:: „ Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s .arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt… s akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. ”.(Jn15,16). – Így tudom életemet a teljességre, a beteljesedésre,  a végső kibontakozásra elvezetni,  az isteni akarat nyomvonalán.

Kétségtelen, Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok, de nekem is jutott egy rész: Hittel elfogadni az üdvösségről szóló evangéliumot, s befogadni annak Szerzőjét:Jézus Krisztust az életembe, mint üdvösségem harcostársát és művelőjét. Ő bennem  ugyanaz, mint amilyen volt: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid13,8) Az Atya akaratának megtevője, engedelmes Fia a halálig, mégpedig a kereszthalálig.  Ha ez bennem megvalósult, akkor egy sikeres életem volt. Mert Jézus: Egy sikerember. –Igaz, az emberek szemében kudarcot vallott, gyalázatos halállal zárta le 33 évét. De itt a siker alatt  a végső sikert kell érteni  – ennek felismerése éppen a hitnek próbaköve. Ezért helytálló Urunk szava: „Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, …”  (Jn3,36)  

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2018. április 13.