A karizmatikus megújulás egy mozgalom?
Legutóbb Vassula kapcsán adtunk közre egy írást Bubu blogjáról. Tovább böngészve a honlapot, rábukkantam egy másik írásra is, amellyel azonosulni tudok – a karizmatikus megújulás mai állapotát illetően.
A legnagyobb mítosz, hogy a Karizmatikus Megújulás egy mozgalom.
Addig míg a kívülállók sorolták be ebbe a kategóriába, addig nyugodt voltam. Elvégre jó szándékból tették, ha nem is ismerték elég jól azt, amiről beszélnek. De egyre úgy látom, hogy a magyarországi karizmatikus vezetők sorolják be ebbe a kategóriába: karizmatikus közösségeket akarnak, karizmatikus közösségek regionális és országos találkozóját.
Pedig a jogosan karizmatikusnak csúfolt Szentlélekben való megújulás küldetése nem az, hogy mozgalommá váljon. Sőt, kifejezetten ellentétes vele. Miért?
A megújulás küldetése, hogy újra felfedeztesse az Egyházzal a Pünkösdöd:
- a személyes megtérést Jézus Krisztushoz,
- a Szentlélekkel való betöltekezést (!=bérmálás), aktív személyes kapcsolatot
- a pünkösdi evangelizációt.
Nem az a cél, hogy mindenki belépjen egy karizmatikus mozgalomba, és minden katolikus olyan dolgokban vegyen részt, amire a „karizmatikus” címke ki van ragasztva, hanem ezt a hármas szempontú Pünkösd tapasztalatot átadjuk minden katolikus személynek, közösségnek.
Ha megcsináltuk a karizmatikus mozgalmat, akkor elvesztettük az isteni küldetésünket. Akkor Isten küldő keze már nincs mögöttünk. Akkor akadályoztuk meg Isten tervét a mi tervünkkel.
Ezért a magam részéről leszögezem: Nem tartozom a Katolikus Karizmatikus Mozgalomhoz. Nincs benne tisztségem és nem is vagyok annak tagja. Mozgalomhoz nincs közöm. Az általam vezetett Isten Gyermekei Közösség sem tagja ennek a mozgalomnak.
Közöttük tértem meg és ezért szívből hálás vagyok azoknak, akik közreműködtek benne. Ugyanakkor a Pünkösd kultúrájának továbbadásában részt veszek, küldetésemnek is tartom. Ha tetszik, olyan katolikus vagyok, akiben a Szentlélekben való megújulás cél ért: Szentlélekben megújult katolikus vagyok, nem karizmatikus mozgalom tagja.
Létrehozva 2011. szeptember 26.