Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra (31)

Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra (31)

28. FEJEZET

AZ ERÉNYEK SZENT ANYJA, AZ ÁLDOTT IMÁDSÁG: A KÜLSŐ ÉS BELSŐ IMA VÉGZÉSÉRŐL

1. Az ima mivoltát tekintve az ember beszélgetése és egyesülése Istennel, hatását tekintve pedig: a világ támasza, Isten kiengesztelése, könnyek anyja, majd pedig leánya, kiengesztelés bűneinkért, híd a kísértések fölött, gát a bajok ellen, támadások megtörése, angyalok feladata, minden test nélküli lény tápláléka, a jövendő öröm, végtelen tevékenység, erényforrás, kegyelemkút, észrevétlen haladás, lelki táplálék, az elme megvilágosodása, kétségbeesést kivágó fejsze, a remény bizonyítéka, búcsillapító, szerzetesek vagyona, remeték kincse, harag lohadása, haladás tükre, erénymérce, lelkiállapot mutató, a jövő feltárása, dicsőség jele. Az ima, ha igazán imádkozunk, törvényszék számunkra, bíróság, az Úr ítélőszéke a jövendő ítélet előtt.

2. Gyerünk, hallgassuk meg az erényeknek ezt a szent királynőjét, aki hangosan kiáltja nekünk: „Gyertek hozzám mindnyájan, aki elfáradtatok s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat… s megtaláljátok lelketek nyugalmát” és sebeitek gyógyulását, „az én igám ugyanis édes” és nagy vétkek gyógyszere.

3. Valahányan elindulunk, hogy az Uralkodó, az Isten elé álljunk és vele beszéljünk, jól felkészülve tegyük meg az utat, nehogy ő messziről meglátva, hogy nincs királyi kihallgatáshoz illő fegyverünk és ruhánk, megparancsolja kíséretében lévő szolgáinak, hogy minket megkötözve színe elől messzire száműzzenek, és kérelmeinket darabokra tépve vágják a képünkbe.

4. Mikor elindulsz, hogy az Úr színe elé állj, lelki köntösöd legyen színtiszta szálból, helyesebben a megbocsátás szelleméből szőve, egyébként semmi hasznát sem látod majd imádnak. A könyörgésed egész szövege legyen egyszerű, hisz a vámos, a tékozló fiú egyetlen mondással engesztelte ki Istent.

5. Az imádkozók alapvető hozzáállása egy ugyan, de sokféle változata van. Némelyek úgy járulnak még az Uralkodóhoz is, mint barátjukhoz. S vannak, akik másokért, nem pedig önmagukért ajánlják fel esdeklő éneküket. Mások nagyobb gazdagságot, dicsőséget és kiváltságot kívánnak. Ismét mások azt kérik, hogy ellenfelüktől egészen megszabaduljanak, némelyek meg azért könyörögnek, hogy megkapjanak egy bizonyos méltóságot. Egyesek azért, hogy minden adósságukat elengedjék, mások, hogy tömlöcükből kiszabaduljanak, ismét mások pedig, hogy fölmentség őket a vádak alól.

6. A kérelmünket tartalmazó íven mindenekelőtt őszinte hálánkat fejezzük ki. Másodsorban tegyünk szívből fakadó, töredelmes vallomást bűneinkről, és úgy adjuk elő a mindenek Királyának kérésünket.

Ez az imádság legjobb módja – ahogy az Úr angyala az egyik testvérnek kinyilvánította.

7. Ha valaha már álltál vádlott gyanánt földi bíró előtt, nincs szükséged más példára imád végzése közben. Ha pedig te magad még nem jelentél meg előtte, és azt sem láttad, hogy másokat vallatnak, akkor legalább a betegek orvoshoz intézett könyörgéseiből tanuld meg, milyen az az érzés, mikor az őket vágni vagy égetni készül.

8. Ne légy túl okos az imád megfogalmazásában, hisz sokszor gyermekek egyszerű, együgyű dadogása lágyítja meg Atyjukat, aki a mennyekben van.

9. Ne igyekezz mondatot mondatra halmozni, nehogy a mondatok keresésével elszórakozzon az elméd! A vámos egyetlen mondata kiengesztelte Istent és egyetlen bizakodó mondás megmentette a gonosztevőt. A sokmondatos ima sokszor megtéveszti és elernyeszti, az egymondatos ima viszont többnyire összpontosítja az elmét.

10. Ha öröm vagy töredelem tölt el az imád szavától, állj meg annál, mert akkor velünk imádkozik az őrangyalunk!

11. Még ha tiszta vagy, akkor se légy elbizakodott, hanem inkább közeledj mély alázattal, és nőni fog bátor bizalmad!

12. Imádkozz bűnbocsánatért, még ha az erények egész létráját megmásztad is; hiszen hallod, hogy Pál a bűnösökről szólva így kiált fel: „Én vagyok közöttük az első.”

13. Olaj és só adja meg az étel ízét. Az imának tisztaság és könnyhullatás ad szárnyakat.

14. Ha tetőtől talpig szelídségbe és higgadtságba öltözöl, nem sokat kell küszködnöd ahhoz, hogy elmédet fölszabadítsd rabságából.

15. Amíg az imánk nem tiszta, olyanok vagyunk, mint aki gyermeket kezd járni tanítani.

16. Törekedj fölemelni, s még inkább bezárni gondolatodat az ima szavaiba, és ha az gyermek módjára lankadatlan földre huppan, vezesd be újra, hisz elménk sajátsága az állhatatlanság, az Istené viszont, hogy mindent állhatatossá tehet!

17. Ha maradéktalanul megvívtad küzdelmedet, akkor már benned is ott lakik az, aki az elme tengerének határt szabott, úgyhogy míg imádkozol, e tengerre te magad is ráripakodhatsz: „Eddig jöhetsz, de tovább nem!”

18. Szellemet megkötni nem lehet, ám ahol a szellem Teremtője van jelen, ott minden engedelmeskedik.

19. Ha már egyszer kellő módon szemlélted a napot, akkor tudsz vele illően beszélni is. Különben hogyan könyöröghetnél ahhoz, akit nem láttál?

20. Az imádkozás kezdete: a támadásokat csírájukban, egymondatosan elhárítani. Középső foka: figyelmünket egyre csak a mondottakra és azok jelentésére összpontosítani. Tökéletessége pedig: elragadtatás az Úrhoz.

21. Másféle öröm tölti el ima közben azokat, akik közösségben élnek, és más öröm fogja el a magányban imádkozókat. Az előbbit ugyanis nem kizárt, hogy egy kis beképzeltség környékezi, az utóbbi viszont eltelik alázattal.

22. Ha folyton edzed a gondolatodat, hogy el ne kalandozzon, a terített asztalnál is közelebb lesz. De ha akadálytalanul bolyong, soha nem lesz képes nálad maradni.

23. A nagyszerű, tökéletes ima nagy művelője mondja: „Inkább szólok öt szót az értelmemmel” és a többi. A kezdőktől távol áll az ilyesmi. Ezért nekünk, tökéletleneknek a minőséggel együtt nagy mennyiségre is szükségünk van: az utóbbi ugyanis az előbbi szerzője.

„Mert tiszta imát adtál – úgymond – annak, aki eltökélten lakozik szennyes szívvel, de fáradságot nem kímélve.”

24. Az imádságban más a szenny, más az elsikkadás, más a becsapódás és más a hiba. Szenny: az Isten elé állni, de ronda képzetekkel foglalkozni. Az elsikkadás: hiábavaló gondok fogságába esni. Becsapódás: gondolatban véletlenül elszórakozni. Hiba: bármi támadás, amely minket akkor ér.

25. Ha nem vagyunk magunkban, amikor imádkozunk, belsőleg vegyünk föl könyörgő magatartást; ha azonban nincsenek jelen a hízelgés bérencei, külső viselkedésünket is változtassuk könyörgőre, mert a tökéletlenek elméje sokszor testükhöz idomul.

26. Mindenkinek mélységesnél mélységesebb töredelemre van szüksége, de főleg azoknak, akik adósságuk elengedése végett járulnak az Uralkodóhoz.

27. Ha még fogságban vagyunk, hallgassunk arra, aki így szól Péterhez: Kösd derekadra az engedelmesség kendőjét, vesd le kívánságaidat, és azoktól szabadon járulj imádkozva az Úrhoz! Csak az ő akaratát idézd föl, akkor majd eléred, hogy Isten tartsa lelked kormányát és vezéreljen veszélytelenül!

28. Kelj föl a világ és a gyönyörök élvezetének asztalától, vesd el a gondokat, vesd le az elgondolásokat, tagadd meg a testet, hisz az imádság semmi más, mint a látható és láthatatlan világtól való elidegenedés. „Mert mim van nekem kívüled az égben?” Semmim. „S rajtad kívül mi kellene nekem a földön?” – Semmi más, mint hogy imádsággal zavartalanul, folyton folyvást rajtad csüggjek. Némelyek vagyonra vágynak, mások dicsőségre, mások meg birtokra; nekem viszont jó Istenen csüggenem, és belé vetni a szenvedélyek feletti uralmam reményét.

29. A hit szárnyat ad az imának: anélkül bizony az a mennybe föl nem szállhat.

30. Kérjük kitartóan az Urat, mi, a szenvedélyek rabjai, hiszen valahányan urai a szenvedélyeknek, azok rabságából jutottak el a szenvedélymentességre.

31. Noha Isten lévén nem is féli a bíró Istent, de mivel terhére van a bűn, a bukás miatt tőle özvegyen hagyott lélek, igazságot szolgáltat neki ellenfeleivel, a testtel és ellenségeivel, a szellemekkel szemben.

32. A hálás lelkeket a mi jó Pártfogónk kérelmük azonnali teljesítésével vonja szeretetéhez. A hálátlan kutyákhoz hasonló lelkeket viszont éppen a kérelmük keltette éhséggel és szomjúsággal készteti, hogy imádságban melléüljenek. A hálátlan eb ugyanis mihelyt megkapja a kenyeret, otthagyja azt, aki adta.

33. Ha sokáig könyörögsz, ne mondd, hogy semmi eredményt sem értél el, hiszen máris ott az eredmény; mert mi is volna fenségesebb jó, mint Istenen csüggeni és vele megszakítás nélkül kitartóan egyesülni?

34. Nincs az az elítélt, aki úgy tartana saját büntető ítéletétől, mint az imádsággal törődő lélek annak végzésétől. Aki tehát okos és ügyes, az erre gondolva elkerül minden sértő szót, haragot, aggodalmat, vesződést, szorongást, jóllakottságot, gonosz gondolatokat és kísértést.

35. Készülj fel folytonos lelki imával könyörgésed végzésére, úgy nagy léptekkel haladsz majd előre.

36. Megfigyeltem, hogy némelyek, akik engedelmességgel tündököltek, és nem felejtettek el tőlük telhetően Istenre gondolni, mihelyt hozzáfogtak imádkozni, elméjükön is rögtön úrrá tudtak lenni, bőséges könnyeket is ontottak. A szent engedelmesség ugyanis előkészítette őket.

37. A közös zsolozsmával fennakadás és elszórakozás jár együtt. Azzal, amit magunkban végzünk, nem így áll a dolog. Csakhogy ez utóbbi ellen a fásultság harcol, amannak viszont a buzgóság segítségére van.

38. A katona királya iránti szeretetét a háború mutatja meg. A szerzetes szeretetét Isten iránt az ima ideje, azaz végzése. Imádságod nyilván mutatja neked lelkiállapotodat, s a hittudósok állítják is, hogy az a szerzetes tükre.

39. Ha bármivel foglalkozunk is, amikor eljön az ima ideje, és azt tovább végezzük, mi ki is játszottak a démonok. Mert a tolvajok célja az, hogy óráról órára kiraboljanak.

40. Ha megkérnek, ne vonakodj másokért imádkozni, még ha nélkülözöd is az imádság kegyelmét, mert az imát kérő hite nem egyszer megmenti töredelem által azt, aki imádkozik. Ne légy öntelt, ha másokért könyörögve meghallgatást nyersz, hisz az ő hitüknek volt eredménye, annak volt meg a hatása!

41. Minden tanulótól nap mint nap maradéktalanul számon kérik azt a bölcsességet, amit tanítójától tanult. Minden elmétől méltán megkövetelik majd minden imában mindazt, amire Isten képessé tette. Vigyázzunk tehát!

42. Ha éber figyelemmel imádkozol, hamarosan haragra lesz kísértésed. Ilyen ugyanis ellenségeink taktikája. Gyakoroljunk minden erényt mély meggyőződéssel, különösen is az imádságot! A lélek akkor imádkozik meggyőződéssel, ha uralkodik a haragon.

43. Amit hosszú idő alatt sok könyörgéssel érünk el, az maradandó. Aki elérte az Urat, az többé már nem emel szót a saját érdekében, amikor imádkozik, hiszen a Lélek maga jár közben érte, belsőleg, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.

44. Ne fogadj el semmilyen érzéki képzetet imádság közben, nehogy önkívületbe esve megtébolyodj!

45. Minden kérésről imádság közben nyerünk világosan bizonyosságot. A bizonyosság szabadulás a kétségtől. A bizonyosság a bizonytalan biztos megnyilvánulása.

46. Légy igen irgalmas, amikor komolyan veszed az imádságot, mert ebben kapnak majd a szerzetesek százannyit, ami pedig következik, azt a következőben.

47. Szívünkben időzve a tűz imát támaszt, ennek föltámadása és mennybevétele után pedig tűz száll le lelkünk emeleti helyiségében.

48. Némelyek azt mondják, többet ér az imádság a kimúlás gondolatánál. Én mégis egy személy két természetét dicsőítem.

49. A jó ló nekimelegszik a futásnak, és rendszerint egyre gyorsabban vágtat (vágtatáson a zsolozsmázást értem, lovon pedig a derék elmét). Az ilyen távolról megérzi az ütközetet, s mivel már fel van készülve, teljességgel legyőzhetetlen.

50. Súlyos dolog vizet szomjas ember szájából elragadni, de még súlyosabb töredelmes imába merült léleknek magát az ima áhított végzésétől annak befejezte előtt elszakítani.

51. Ne hagyd abba imádságodat, amíg nem látod, hogy a tűz és víz isteni rendelésre lassan lecsillapodott, mert meglehet, hogy egész életedben nem kapsz ilyen alkalmat a bűnbocsánatra! Aki belekóstol az imádkozásba, majd pedig elméjét – olykor egyetlen óvatlanul kimondott szóval – bemocskolja, az imába fogva nem leli, mint szokta, amire vágyik.

52. Más dolog egyszerűen csak buzgón ügyelni a szívünkre, és más ezt az elménknek mint lelkünk uralkodó részének felügyelete alatt tartani, vagyis vele mint főpappal szellemi áldozatot mutatni be Krisztusnak. Az előbbieket, az egyik teológusnak nevezett író szavai szerint, mivel még tisztulásra szorulnak, a rájuk szálló szent, égi tűz megégeti; az utóbbiakat viszont tökéletességük arányában megvilágosítja. Mert ugyanannak a valóságnak egyszerre emésztő tűz és világító fény a neve. Ezért némelyek ima után mintha tüzes kemencéből jönnének elő, érzik, hogy valami szennytől, bűnös anyagtól könnyebbültek meg, míg mások mintegy fénytől megvilágosítva, az alázat és öröm köpenyébe vannak burkolva. Mert akik e nélkül a két hatás nélkül hagyják abba az imát, azok testileg, hogy ne mondjam, zsidó módon imádkoztak, nem pedig lelkileg. Ha test testet érintve másképp viselkedik, hogyne változna meg, aki ártatlan kézzel az Úr testét érinti?

53. Megfigyelhetjük, hogy legjóságosabb Uralkodónk, akárcsak a földi uralkodók, hol személyesen, hol egy barát, hol egy szolga révén, néha pedig észrevétlenül juttatja el adományait katonáihoz. – Ám hasonlóképpen jár el alázat köntösével is, amennyiben azt viseljük.

54. A földi uralkodónak utálatos az olyan, aki elé áll, arcát azonban ugyanakkor elfordítja tőle, és ura ellenségeivel alkudozik. Az Úr is utálja azt, aki ima közben tisztátalan gondolatokkal foglalkozik.

55. Ha jön a kutya, fegyvert ragadva kergesd el, és ne engedj neki, ha szemtelenkedik!

56. Kérj bánkódással, keress engedelmességgel, zörgess türelemmel! Aki ugyanis így „kér, az kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.” Vigyázz! Ima közben ne könyörögj nőszemélyért csak úgy óvatlanul, nehogy aztán jobbról fosszanak ki+

57. Ne akard testi bűneidet pontos részletekkel meggyónni, nehogy így önmagad ellen fordulj!

58. Ne töltsd az ima idejét teendőid vagy lelki dolgaid megfontolásával – különben elütnek a jobbik résztől.

59. Aki folyton fogja az ima botját, nem botlik meg, de ha még ez elő is fordulna, akkor sem bukik el véglegesen. Az ima ugyanis istenfélő, jámbor erőszakoskodás Istenen. Hasznára a szertartások idején a démonok által kialakított akadályokból következtethetünk, eredményére pedig az ellenség vereségéből.

Arról tudom, hogy kedved telik-e bennem, hogy „ellenségem nem vígad felettem a harc idején”. Teljes szívből kiáltok – mondja a zsoltáros – azaz testileg, lelkileg és szellemileg. Ahol ugyanis a két utóbbi – azaz lélek és szellem – egybevág, ott van köztük Isten.

60. Nem egyformák mindnyájunkban testi és szellemi tulajdonságaink. Némelyeknek szapora, némelyeknek viszont kényelmesebb ütem felel meg a zsolozsmázásban. Az előbbiek azt mondják, hogy az elszórakozás, az utóbbiak pedig, hogy a tudatlanság ellen küzdenek.

61. Ha egyre az Uralkodóhoz fordulsz segítségért ellenségeid ellen, valahányszor azok rád támadnak, bátorság, könnyű dolgod lesz, mert ők maguk önszántukból hamar visszavonulnak tőled. Nem akarják ugyanis látni a szentségtelenek, hogy az ellenük folytatott harc eredményeként imával koszorút nyersz. De különben is futnak az imától, akár a tűztől.

62. Csak bátorság! Isten majd megtanít imádkozni!

63. Nem lehet a látást pusztán szavak alapján megtanulni, hiszen az természetünkkel jár. Az ima szépségét sem lehet máshonnan tanulni, hiszen annak magának Isten a tanítója, „aki ismerni tanítja az embert”, megadja az imát az imádkozónak, és megáldja az igazak éveit. Ámen.

Létrehozva 2017. december 8.