Most nem galambokat, hanem szappanbuborékokat küldök. Ezek az én gondolataim. Jól járnak ezek , ha elpukkadnak. Ez azt jelenti, hogy ezeket valaki megértette. Kinyílnak a buborékok és kinyílnak a nyitott szívűek is!  Ők kissé felfogják a Felfoghatatlanról szóló tanítást. A Bölcsesség Lelkét is küldöm  Isten embereinek, a nyitott szívűeknek: Imával-szeretettel: Károly, Karcsi  atya, testvér

Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Aki a tökéletességre törekszik, az eléri azt a boldog állapotot, hogy majd az Úrban él, s egy minden képzeletet felülmúló közelséget él át Istennel. Isten ugyanis nemcsak látni és hallani akar minket, hanem érezni is akar velünk és bennünk, mert Ő egy együttérző Isten.

Együttérzését az Ő szeretete sürgeti. mert Isten a Szeretet, s aki a szeretetben marad, az Istenben marad és Isten Őbenne – ezt tanítja már János apostol és evangélista. Isten egy személyes barátságot kínál fel az embernek, de egy megnövekedett intimitással, bensőségességgel. Szinte egy húron akar pendülni velünk. Sajnos, ezt nem tudja megtenni, mert az Ő életvitele tökéletes, a mi életvitelünk pedig tökéletlen.

Ezért sokszor kénytelen kiszállni az életünkből, de akkor minden esetben utánunk kiabál: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt5,48) De minden tettünket ismeri, ugyanakkor nem minden tettünkben van neki része, csak az igaz tettekben, mert Ő maga az Igaz. De továbbra is gondunkat viseli, ránk tekint, korrigál és megbocsát. Ilyenkor Ő cselekszik bennünk és általunk.

Örömét leli az emberek között lakni. Ilyenkor tetteink, szinte igaz tettek lesznek, mert gyökerükben Tőle jönnek, Belőle fakadnak. S amilyen Ő, olyanná formál minket is, persze, ha engedjük magunkat formálni a belső engedelmességben. Bennünk lakik, bár lehet, hogy nincs állandóra bejelentve, talán még ideiglenesre sem; s meglehet,hogy csak egy vendégszoba van a számára fenntartva. –

Sokaknál úgy is járhat, mint némely szülő: a sufniban szorítanak ki neki egy kis sarkot, s még jó, ha kijut neki az a kis sarok. – Tehát fontos tényező, hogy mennyire becsüljük meg Istent, meddig engedjük magunkhoz közel. Ha elér egy közelséget, szól hozzánk. Sajnos a válasz a mi részünkről – legtöbbnyire elég flegma, zárkózott.

Sokszor megjátsszuk a süketet. Legtöbbször meg sem halljuk baráti hangját. De ha meghalljuk, nagy támaszt élünk meg; ahogyan ezt megélte maga Mózes is. Ő ugyanis szemtől-szembe beszélt Istennel, mint az ember a barátjával. „Az Úr is szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember barátjával beszél” ( Kiv. 33, 11.)

Isten, egy magas rangú, kiváló személyi méltóság. Mégis, mint barátunk, közeledik hozzánk felénk és szólít meg. Baráti hangja elárulja, hogy Ő milyen: Nos, megértő, jóindulatú, aki jól ismer és szeret minket, együtt érző, hűséges, megbocsátó, nagylelkű, önfeláldozó, megbízható, felelősségteljes, segítőkész. Jézus is, olyan, mint az Atya, aki mint ember, még jobban átérzi az ember megkísértettségét, tragédiáját, lelki sérültségét (hisz’ azért is lett emberré, hogy mindezt átérezhesse.) Belépett a bűn vonzásterébe, igaz – anélkül, hogy az fullánkjával ártani tudott volna Neki. Viszont a bűn vonzásától megszédült ember belső rémületét is átélte, mert vállalta a velünk való barátságot.

Lejött és leült közénk, bűnösök és vámosok közé, végighallgatta pl. a szamariai asszony elbeszélését, önéletrajzát, s adott iránymutatókat a kiút és a megoldás felé. Ezt ma is megteszi velünk. S elhallgatja, végighallgatja ma is bensőséges imában kiöntött szívünk-bensőnk ujjongását, panaszát kérdéseit és kéréseit. Ő nem változott: Hiszen „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.”( Zsid13,8)

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2017. október 20.