24. FEJEZET

A TUDATOSAN VÁLLALT – TEHÁT NEM PUSZTÁN TERMÉSZETES – SZELÍDSÉG, EGYSZERŰSÉG ÉS ÁRTATLANSÁG, ILLETVE A GONOSZSÁG

       1. A napot hajnalfény előzi meg, az alázat minden fajának a szelídség az előhírnöke. Figyeljünk tehát a Világosságra, aki így határozza meg a sorrendjüket: „Tanuljatok tőlem – mondja – mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Ezért még mielőtt a napba néznénk, e hajnalfénynek kell minket előbb fölvilágosítania, s akkor majd tüzetesen szemügyre vehetjük a napot. Hisz anélkül, hogy ismernénk ez előbbit, egyszerűen lehetetlen meglátnunk az utóbbit, mint az idézett szavak igazi rendje is mutatja.

       2. A szelídség szellemi lelkünk rendületlen egyensúlya, melyet mind a megtiszteltetés, mind a megvetés hidegen hagy. Szelídségre vall az, ha az embertársunk okozta zaklatás közben érte észrevétlenül, őszintén imádkozunk. A szelídség az indulat tengere fölött magasló szikla, mely minden neki verődő hullámot megtör, és semmiképpen meg nem rendül.

       A szelídség a türelem támasza, a szeretet ajtaja, vagy inkább szülője, a tisztánlátás alapja – mert írva van: „A szelídeket az Úr megtanítja ösvényeire.” Bocsánatot szerez, valamint bizalmas szólásjogot az imában. A Szentlélek lakóhelye, mert ugyan „kin pihenjen a tekintetem, ha nem a szelíd, nyugodt emberen?”

       A szelídség az engedelmesség segítőtársa, testvéri közösség kalauza, dühöngők féke, haragvók lecsillapítója, öröm szerzője, Krisztus követése, angyali sajátság, démonok béklyója, pajzs a keserűség ellen.

       3. A szelídek szívében megpihen az Úr, a háborgó lélek viszont az ördög székhelye. A szelídek öröklik, helyesebben birtokba veszik majd a földet, míg az erőszakos embereket elűzik földjükről.

       4. A szelíd lélek az egyszerűség trónja, a haragos elme pedig a gonoszság szerzője. A gyöngéd lélek bölcs gondolatokat fogan, mert az Úr vezeti a szelídeket a megfontolásban, s még inkább a belátásban. Az egyenes lélek az alázattal társul, a gonosz viszont a kevélység lánya. A szelídek lelke tudással telik majd meg, ám a haragos elme homály és tudatlanság házastársa.

       5. A haragvó meg az alakoskodó ember találkozott, de beszélgetésükben egyetlen egyenes szó sem volt. Az előbbi lelkét fölfedve ugyanis csak dühöngésre lelsz, az utóbbiét kutatva pedig gonoszságot látsz.

       6. Az egyszerűség a rosszindulatra soha nem hajló lélek mesterkéletlen, keresetlen magatartása. Az ártatlanság a minden hátsó gondolattól mentes lélek derűs állapota.

       7. A gyermekkor fő kiváltsága a keresetlen egyszerűség. Amíg ez Ádám apánknak megvolt, nem kellett lelke meztelenségét, sem pedig teste szégyenét látnia.

       8. Jó a némelyekben természetszerűleg meglévő egyszerűség is, áldott, de nem annyira, mint az, amit verejtékes küszködés árán a hamisság helyébe oltunk be. Hiszen igaz, hogy már az előbbi is sok bonyodalomtól és szenvedélytől őriz és oltalmaz, az utóbbi azonban a legmagasabb rendű alázat és szelídség szerzője. Továbbá annak nem túl nagy, ennek meg a határtalant is meghaladja a jutalma.

       9. Valahányan azt akarjuk, hogy az Úr velünk legyen, járuljunk hozzá egyszerűen, keresetlenül, alakoskodás nélkül, ártatlanul, mint óra közben a tanítóhoz, mesterkéletlenül. Hiszen ő egyszerű – vagyis nem összetett – és azt akarja, hogy a hozzá járuló lelkek is egyszerűek és ártatlanok legyenek.

       Egyszerűségre pedig alázat nélkül nem lehet szert tenni. A gonosz ember hamis látnok: azt képzeli, hogy a szóból már érti a mögöttük rejlő hátsó gondolatokat, és hogy a testtartás, valamint a cselekvések által leleplezheti a szív titkait.

       10. Láttam egyenes lelkeket, akik a gonoszoktól megtanultak gonoszul cselekedni, és elképedtem, hogy még természetes sajátságukat, jó tulajdonságukat is olyan hamar el tudták veszteni.

       11. Márpedig amilyen könnyen elromlanak az egyenes lelkek, olyan nehezen tudnak megjavulni az ellenkező jelleműek. Igazán idegenként élni, magunkat másoknak alárendelni és a nyelvünkre vigyázni nem egy esetben mégis sokat ér, és meglepő módon helyrehozza az egyébként már gyógyíthatatlant.

       12. Ha a tudás a legtöbb embert felfuvalkodottá teszi, gondold csak meg, hogy a műveltség hiánya és a tanulatlanság nem szokott-e hasonló mértékben alázatossá tenni! Persze, olykor akadnak ám olyanok is, akik tudatlanságukkal kérkednek.

       13. Az áldott egyszerűség kitűnő példáját és mintaképét nyújtja nekünk a háromszorosan is boldog egyszerű Pál, hisz senki sehol rövid idő alatt olyan haladást nem látott, nem is hallott, de nem is láthat soha, mint az övé volt.

       14. Az egyszerű szerzetes okos szamár: engedelmes, és az egész terhet vezetőjére rakja. A hátasállat nem mond ellen annak, aki megköti, az egyenes lélek sem elöljárójának: követi azt, aki kénye-kedve szerint húzza, és még ha megölik, sem tud ellentmondani.

       15. Az ártatlanság az eredeti állapotát megtartó lélek tiszta természete, amely mindenkivel érintkezve is megmarad olyannak, ahogyan a teremtéskor létrejött.

       16. Az egyenes lelkület mesterkéletlen gondolkozás, hamisítatlan jellem, őszinte, keresetlen beszéd.

       Ahogyan Istent szeretetnek nevezik, úgy lehet egyenesnek is mondani. Azért mondja a bölcs az Énekek énekében a tiszta szívnek: „az egyenesség beléd szeretett”.

       És így beszél atyja is: ,,Jóságos az Úr, és egyenes”, és azt mondja, hogy azok, akikre ugyanaz a szó illik, üdvözülnek. Így szól ugyanis: ,,Ő menti meg az egyenes szívűeket”, majd ismét: „A lelkek egyenes voltát nézi” azaz veszi figyelembe „az Úr.”

       17. A gonoszság az egyenes lelkület fordítottja: téves gondolkodás, hazug gondoskodás, fenntartással teli eskü, csűrés-csavarás, bonyolult érzelemvilág, feneketlen csalárdság, megrögzött hamisság, már természetessé állandósult önhittség, az alázat ellentéte, bűnbánat színlelése, iszonyodás a bánkódástól, a gyónás gyűlölete, önfejű magatartás, bukások előidézője, a magunkba szállás ellentéte, dorgálás megmosolygása, bárgyú levertség, hamis áhítat, démoni élet.

       18. A gonosz ember a Sátán társa. Még a nevük is azonos, azért tanított bennünket az Úr arra, hogy így nevezzük az ördögöt is: ,,Szabadíts meg minket a gonosztól!”

       19. A gonoszság démoni tudomány, vagy inkább szörnyűség, amit a legtöbb, igazságot nélkülöző ember nem vesz észre.

       20. A képmutatás testünk és lelkünk ellentétes, mindenféle cselszövéssel behálózott állapota.

       21. Meneküljünk a képmutatás szakadékától és az alattomosság vermétől! Hallgassunk arra, aki így szól: „A gonoszok elpusztulnak, mint a fű, hamar elszáradnak, és mint a zöldellő növény, hamar elfonnyadnak.” Az ilyenekkel ugyanis a démonok esznek együtt.

       22. ,,Nehezen jutnak a gazdagok az Isten Országába”, az oktalan okosok pedig az egyszerűség állapotába.

       23. Nemegyszer bukás téríti észre az agyafúrtakat, és akaratlan ártatlanságot, azaz üdvösséget szerez nekik.

       24. Törekedj megtéveszteni bölcselkedésedet, s ha úgy teszel, üdvösséget, azaz egyenes lelkületet lelsz Urunkban, Jézus Krisztusban. Ámen.

       Aki erre föl bírt hágni, bízzon, mert Krisztust, a Mestert utánozva megdicsőül.

Létrehozva 2017. augusztus 14.