A katekizmus negyedik fő részéről, az imáról való elmélkedésben a következő kérdésekre keressük a választ: Mi az ima? Miért kell imádkoznunk? Szükség van-e az imára? Hányféle ima létezik? Ki imádkozhat? Mikor lesz az imának biztos hatása? Mikor nem hallgat meg Isten egy imát?

1. Mi az ima?

Az ima lelkünknek Istenhez való felemelése, mikor az időben azért könyörgünk, amiért Isten öröktől fogva akarja, hogy kérjük, vagyis a különböző üdv-eszközökért, különösen a szeretetben való előmenetelért.

2. Miért kell imádkoznunk?

Mert Isten az üdvrendben ezt így rendelte. Bár Ő mindent tud, azt is, mire van szükségünk, mégis, sok dolgot csak akkor ad meg nekünk, ha kérjük tőle. Mert a természetes rendben is azt akarja, hogy az emberek együttműködjenek vele.

A szántóvetőnek is előbb vetnie kell, hogy aztán aratni tudjon. Holott Isten a termést az ő közreműködése nélkül is megadhatná. Ugyanez áll a kegyelem rendjére is. Mi nem tudunk és nem is adhatunk Istennek előírásokat. Ő ezt határozottan így parancsolta: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Mt 7,7)

3. Szükséges az ima?

Az ima szükséges volta üdvösségünk elérésére – ha nem is dogma –, de legalább teológiailag biztos. Minden ember, aki elérte az értelmes korhatárt, kötelezve van arra, hogy imádkozzék. Természetes, hogy Isten némely kegyelmet anélkül is megad nekünk, hogy arra kérnénk, de nem minden kegyelmet, amire szükségünk van.

Szent Ágoston azt mondja, hogy Isten a végsőkig való kitartás kegyelmét csak az imádságos lelkeknek adja meg. És a Trienti Zsinat azt tanítja, hogy ahhoz, hogy a parancsokat be tudjuk tartani, imádkozni szükséges: „Isten semmi lehetetlent nem parancsol, hanem amikor parancsol, annak megtételére figyelmeztet, melyet meg tudunk tenni, és annak kikönyörgésére, amit nem tudunk magunktól megtenni, és segít, hogy ezt megtehessük.” (DH 1536)

Vészhelyzetben az ima még egy szentséget is képes helyettesíteni. A szentkeresztség iránti vágy helyettesíti a keresztelést, amikor annak végrehajtása lehetetlen. A tökéletes megbánás helyettesíti a gyónást, ha maga a gyónás nem lehetséges. A lelki áldozás helyettesíti a szentáldozást, ha valaki nyomós okból nem tud részt venni a szentmisén.

4. Hányféle ima létezik?

Személyes ima
bensőséges, szabad szív-ima;
elmélkedés: ez a keresztény igazságok feletti figyelmes töprengés, melyet saját lelki szükségletre végzünk;
szavakkal végzett ima: szabadon fogalmazott, vagy rímekben, illetve imaszövegek után.

Közösségi ima
a családban, nyilvánosan, illetve liturgikus a plébániaközösségben, a szentmisében, az előírt imaidőkben. A nem liturgikus nyilvános imák közé tartozik egy imakönyvből való imádkozás, vagy a rózsafüzér imádkozása.

5. Ki imádkozhat?

Csak az tud imádkozni, aki a jámborság erényét bírja, vagyis csak olyan teremtett lélek, aki az örök kárhozat által nincs véglegesen elszakítva Istentől.

Isten nem tud saját magához imádkozni. Jézus, Isten Fia felvett emberi természetében, nem pedig istenségében imádkozott.

Az elkárhozottaknak Istenhez terjesztett kérései, mint például a gonosz lelkeké, akik Jézust arra kérték, hogy űzze őket a sertéskondába (Mt 8,31) és a dúsgazdag Ábrahámhoz intézett kérése a pokolból (Lk 16,24), nem vallási cselekedetek, és ezért nem is imák.

A bűnösök is tudnak imádkozni. Imájukra ajándékozza nekik Isten a megtérés kegyelmét. Így tanítja ezt nekünk Dávid élete, aki a házasságtörés után megbánta tettét és imádkozott, vagy Mária Magdaléna, a városszerte ismert bűnös nő, Zakeus, a jobb oldali lator, a templomban imádkozó vámos és az egyháztörténet számos szentjének élete.

Amikor a Szentírás egyes helyein azt olvassuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg – például amikor a vakon született, akit Jézus meggyógyított, azt mondja, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg (Jn 9,31) – úgy ez egy bizonyos imára vonatkozik csak, melyet a bűnös bűnösként végzett. Vagyis, ha rosszat vagy rossz szándékkal kér valamit, vagy olyan körülmények között imádkozik, melyek imáját bűnössé teszik.

6. Miért imádkozzunk?

Tulajdonképpen mindenért szabad imádkozni, amit megengedett módon szabad kívánni. Evilági javakért is, mint például élelemért, ruháért, szakmai sikerért, munkáért, békéért, egészségért stb. Mindazonáltal ezeket az imákat alá kell vetni azon központi imának, melyben azokért a kegyelmekért könyörgünk, melyek örök üdvösségünk számára nélkülözhetetlenek.

A Szentlélek adományaiért és a kegyelmi élet magasabb fokaiért is imádkozhatunk, mert ezek nem jelentenek veszélyt számunkra.

A rendkívüli kegyelmi ajándékokért – mint például a csoda, a kinyilatkoztatások, a nyelvek adománya – ugyan szabad imádkoznunk, de csak egy feltétellel, ha ezek lelkünk üdvösségére előnyt jelentenek.

Specifikus imák, melyeket a Megváltó kifejezetten követelt tőlünk, a következők: Imádkozzatok az ellenségeitekért; imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek; kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába stb.

7. Mik azon imák tulajdonságai, melyeket Isten biztosan nem hagy teljesítetlenül?

a.) Az Isten akaratában megnyugvó imák
Az Isten akaratában való megnyugvás azon kéréssel kapcsolatban, melyet csak feltételesen kérhetünk és remélhetünk. Például: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tiéd.” (Lk 22,42)

b) A bizalomteljes imák
A bizalom a kérő imának különös tulajdonsága: „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.” (Mt 21,22); „Meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve.” (Jak 1,6)

c.) Az állhatatos imák
Az Üdvözítő az imának ezt a követelményét többször is említi: Lk 11,5; Mt 15,22-28; Lk 11,9-13; Jak 5,16.

d.) Az üdvhöz nélkülözhetetlen javakért mondott imák
Ezeket Isten nem tagadhatja meg, hiszen a mennyországban akar látni mindannyiunkat. „Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok ráadásképpen.” (Lk 12,31)

e.) A saját magunkért mondott imák
A következő szavak, „kérni”, „kívánni”, „keresni”, „zörgetni”, kétségen kívül elsőnek a „saját magának” jelentést tartalmazzák. Hogy a másokért mondott ima előidézi-e azt a hatást, amit elvárunk, azért bizonytalan, mert nem tudjuk, hogy az a másik az Istentől felkínált kegyelmeket elfogadja-e vagy visszautasítja őket.

f.) A Jézus nevében mondott imák
„Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek.” (Jn 14,13; 16,26)

8. Mikor nem hallgat meg Isten egy imát?

A fentiekben már részben felelet adtunk erre a kérdésre. Isten nem tudja meghallgatni az imánkat, ha:
a.) olyan valamit kérünk, ami kárt okoz nekünk, sőt még üdvünket is veszélyezteti. Ugyanúgy, ahogy egy evilági apa nem adja oda gyermekének a kést, amit az kér, mert tudja, hogy a gyerek a késsel megsebesítheti magát;
b.) valami bűnös dolgot kérünk („jó Isten, segíts nekem a lopásnál”);
c.) néha a jó Isten a kért dolgot később vagy más módon adja meg, mert ez így hasznosabb a számunkra;
d.) néha nem vesszük észre, hogy a jó Isten megajándékozott bennünket, például, amikor egy kísértés vagy veszély forrásától elvezet bennünket. Holott Isten sokszor ezen a módon siet segítségünkre!

Vegyük komolyan az imát! Az ima alatt Istennel beszélünk, aki teremtett, megváltott és megszentelt bennünket. Azzal beszélünk, aki az élet minden helyzetében segíteni tud nekünk. Az ima a mi legnemesebb cselekedetünk itt a földön, ami egykor az örökkévalóságban kapja meg folytatását!

Ezért tesszük össze imára az elhunytak kezeit. Ezzel azt a kívánságunkat is kifejezésre juttatjuk, hogy az elhunyt mihamarabb jusson az örök imádás állapotába.

(forrás: katolikus-honlap.hu)

Létrehozva 2017. július 8.