„megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt 18,19b)

Négyéves kislányomtól semmi mély mondanivalóra nem számítottam, mikor beszélgetni kezdtem vele azon a forró nyári napon, csak szerettem volna az asztalnál tartani örökmozgó gyermekemet, hogy fejezze be a mogyorókrémes szendvicsét, mielőtt továbbrohan játszani.

– Mit tanultatok ma a szünidei bibliaiskolában? – kérdeztem tőle, miközben rózsaszín műanyag tányérja fölött átnyúlva letöröltem arcáról a mogyorókrémet.

Gyermekem szájához emelte a szendvicsét, beleharapott, s úgy lesett rám a kenyér héja fölött, mint mikor a szomszéd átsandít a kerítésen.
– Azt tanultam, hogy tetszem Jézusnak – csámcsogta. – Nagggyon tetszem neki!

Mintha egy vidám gyerekdalt énekelne. Majd átnyúlt az asztalon, és gyengéden megsimogatta a kezem. – És anya, tudom, hogy te is nagyon-nagyon tetszel neki! – mondta, mialatt ragacsos ujjacskáit az enyémekbe kulcsolta.

Azután mindkét karjával repdesni kezdett, mint egy kismadár, és én azt éreztem, hogy az én szívem is mindjárt szárnyra kel.

Régóta hiszem, hogy Jézus szeret, a kereszt rá a bizonyíték, de mikor a tükörbe nézek, nehéz elhinnem, hogy tetszem is Szabadítómnak.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én gyakran érzem úgy, hogy senki tetszését nem nyerhetem el. Vannak napok, mikor minden összezavarodik, keserű vagyok, túlhajszolt és kimerült. Vannak napok, amikor nem tudok hálás lenni, vidám, rugalmas vagy szórakoztató. Vannak napok, amikor nem okozok örömöt a férjemnek, a gyermekeimnek, de még a legközelebbi barátnőimnek sem.

S ha igazán őszinte akarok lenni, gyakran saját magamnak se tetszem.

De mint megbocsátó barát, a Biblia is visszhangozza kicsi lányom elbűvölő szavait.
A Szentírásból kitűnik, hogy Aki a Kálvária keresztjén a helyünkre lépett, nem csak megtűr minket, fogcsikorgatva vagy szent kényszerűségből. Bármilyen abszurdan hangzik, Ő, Aki előbb szeretett minket, tetszését is leli bennünk.

Íme a bizonyíték:
– Mai alapigénk szerint Isten gyönyörködik bennünk
– Ugyanezt mondja ki a Zsolt 149,4 is.
– Ujjongva örül nekünk, állítja a Zof 3,17.
– A Zsolt 147,11 újra kimondja, hogy gyönyörködik bennünk.

Őrület, ha belegondolsz, hogy a Menny tökéletes Hercege gyönyörködik a föld porában élő, hibákkal teli követőiben. De ha tudomásul veszem ezt az egyszerű igazságot, másként tekintek Megváltómra.
Ha elfogadom, hogy Jézus örömét leli bennem, keresem a módját, hogyan örüljek én is Neki. Igyekszem rátalálni napközben, beszélgetek vele, mialatt vezetek, együtt nevetünk gyermekeim butuska bohóckodásain.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. június 18.