Szűz Mária lelki anyaságának fényében
II. János Pál pápa beszéde Fatimában, 1982. május 13-án (részletek)
Az anyaság a gyermek életéről való gondoskodást jelenti. Szűz Mária mint minden ember Édesanyja, gondját viseli minden emberek. Az édesanya gondja kiterjed az egész emberre. Szűz Mária anyasága isteni Fiáról, Jézusról való anyai gondoskodásával kezdődik. Krisztusban fogadta el a kereszt alatt Jánost és így fogadott el minden embert és az egész embert.
Amióta Jézus a kereszten így szólt Jánoshoz: „Íme a te anyád!”, és attól a naptól fogva, hogy „a tanítvány a házába fogadta őt”, Szűz Mária lelki anyaságának titka határtalan mértékben kibontakozott a történelemben. Szűz Mária a Szentlélekben mindenkit különös gonddal vesz körül. A Szentlélekről valljuk a Hiszekegyben hogy az „életet adja”. Az élet teljességét adja, mely az örök életre visz.
Szűz Mária lelki anyasága ezért a Szentlélek erejében, annak ere-jében való részesedés, aki az „életet adja”. Ez az anyaság egyúttal alázatos szolgálat is, hiszen ő mondja magáról: „Az Úr szolgáló-leánya vagyok” (Lk 1,38).
Próbáljuk Szűz Mária lelki anyaságának fényében megérteni azt a rendkívüli üzenetet, mely Fatimában hangzott el!
Az Egyház mindig azt tanította, ma is azt hirdeti, hogy a kinyilatkoztatás beteljesedett Jézus Krisztusban és „nem várható újabb nyilvános kinyilatkoztatás Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetele előtt.” (II. Vatikáni zsinat, Dogmatikai konstitúció: Az isteni kinyilatkoztatásról, Nr. 4.) Ezért értékeli és ítéli meg az Egyház annak alapján a magán kinyilatkoztatást, hogy egyezik-e az egyetlen kinyilatkoztatással.
Ha az Egyház elfogadta Fatima üzenetét, azt mindenekelőtt azért tette, mert olyan igazságot és felszólítást tartalmaz, ami tartalmi lényegében megfelel az Evangélium igazságainak és felszólításainak.
„Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében” (Mk 1,15)! Ezek a Messiás első szavai, melyeket az emberiséghez intéz. A fat-imai üzenet lényeges magva megtérésre és bűnbánatra való felszólítás, miként az Evangéliumé. Ez a felszólítás a huszadik század elején hangzott el, és ezért kifejezetten ehhez az évszázadhoz szól. Az üzenet magasságos Asszonya rendkívüli hangsúllyal olvassa az idők jeleit, a mi időnk jeleit.
A bűnbánatra való felszólítás anyaian gyengéd, ugyanakkor erős és határozott is. A szeretet, mely „az igazságnak örvend” (vö. 1Kor 13,6), tudja miképpen legyen egyszerre világos és határozott. A bűnbánatra való felszólítás, mint mindig, az imára való felszólítás-hoz kapcsolódik. Sok évszázad hagyományával azonosan a fatimai üzenet Asszonya a rózsafüzérre mutat, amelyet joggal nevezhetünk „Szűz Mária imádságának”: ez az az imádság, melyen keresztül különösképpen úgy érzi, hogy összeköt minket. ő maga imádkozik velünk. Ez az imádság felöleli az Egyház, a Szentszék és az egész világ problémáját. Továbbá a bűnösökre emlékeztet, akiknek meg kell térniük, hogy megmeneküljenek, és emlékeztet a tisztítóhelyen szenvedő lelkekre.
Az anyai szeretet fényében megértjük Fatima Asszonyának egész üzenetét. Az ember Istenhez vezető útját gátolja a bűn, a bűnben való megátalkodás és végül az istentagadás, Istennek az ember gondolatvilágából való tervbe vett teljes kitörlése, minden földi tevékenységének teljes elválasztása Istentől, Isten teljes visszautasítása az ember részéről.
Hallgathat-e az Édesanya, aki a Szentlélek által táplált szereteté-nek teljes erejével vágyódik minden ember üdvösségére, amikor valami ezt az üdvösséget alapvetően fenyegeti? Nem hallgathat!
Ezért olyan erőteljes és egyben határozott Fatima Asszonyának üzenete. Szigorúnak tűnik, mint Keresztelő Szent János beszéde a Jordán partján. A bűnbánatra, az imádságra, a rózsafüzérre hív és figyelmeztet.
Az üzenet minden emberhez szól. A Megváltó Édesanyjának sze-retete átfogja a megváltás művét. Egyaránt törődik a mi időnk minden emberével és az egész társadalommal, a nemzetekkel, a népekkel, a hitehagyás és az erkölcsi hanyatlás által fenyegetett társadalommal. Az erkölcsi rend összeomlása azonban a társadalom pusztulásához vezet.
A világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének felajánlani annyit jelent, hogy ennek az Édesanyának szószólásával mi magunk járulunk az élet Forrásához, mely a Golgotán fakadt. E forrásból szakadatlanul folyik a megváltás és a kegyelem. E forrás állandó elégtételt ad a világ bűneiért. Belőle ered folyamatosan az új élet és az új szentség.
A világot az Édesanya Szeplőtelen Szívének felajánlani annyit jelent, hogy újból Krisztus keresztje alá állunk, igen, ezt a világot az Üdvözítő átszúrt Szívének ajánljuk fel, hogy ismét a megváltás Forrása legyen. A megváltás mindenkor felülmúlja az ember bűnét és „a világ bűnét”. A megváltás hatalma messze felülmúlja az emberben és a világban lévő gonoszság minden formáját.
Az Édesanya Szíve ezt jobban tudja, mint bármely látható vagy láthatatlan teremtmény a világmindenségben. Ezért hív bennünket, mégpedig nemcsak megtérésre, hanem hogy engedjük meg, hogy segítsen nekünk visszatérni a megváltás forrásához.
Krisztus Anyja nyomatékosan meghív, hogy egyesüljünk az élő Isten Egyházával e világfelajánlásban, ebben az átadásban, ami által a világ, az emberiség, a népek, minden egyes ember a megfeszített Megváltó átszúrt Szívében lesz bemutatva Jézus Krisztus megváltásának erejében az örök Atyának.
Fatima felhívása tartalmilag oly mélyen gyökerezik az Evangéliumban és az egész hagyományban, hogy az Egyház kötelezőnek érzi magára vonatkoztatva. Isten szolgája, XII. Piusz, akit éppen azon a napon, 1917. május 13-án szenteltek püspökké, már válaszolt erre a felszólításra, amikor az emberiséget és különösen Oroszország népeit Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelte.
Vajon megadta-e ezzel a helyes választ a fatimai felhívásra, mely az Evangéliumban gyökerezik?A II. Vatikáni zsinat kimerítően tárgyalta azoknak a kapcsolatoknak az okait, melyek az Egyházat a mai világgal összekötik. Szűz Máriának Krisztus titkában és az Egyházban való különleges jelenlétéről szóló tanítása azzal a kijelentéssel teljesedett ki, amellyel VI. Pál pápa Szűz Máriát „az Egyház Anyjának” is nevezte, és ezáltal a legmélyebb módon fejezte ki az Egyházzal való egységének jellegét valamint a világért, az emberiségért, minden emberért és nemzetért érzett aggodalmát, vagyis anyaságát. Ily módon még jobban elmélyült a felajánlás értelme, amit az Egyháznak meg kell tennie, amennyiben Krisztus Anyjának és a mi Anyánknak Szívében keres oltalmat.
Hogyan járul ma II. János Pál, Péter utódja, aki Piusz, János és Pál művét folytatja és különös örököse a II. Vatikáni zsinatnak, Isten Fiának Anyja elé a fatimai szentélyben?
Úgy járul elébe, hogy aggodalommal újból elolvasta a bűnbánatra és megtérésre való felszólítást, Szűz Mária Szívének azt a sürge-tő felszólítását, mely hatvanöt évvel ezelőtt hangzott el Fatimában.
Valóban aggódó szívvel olvasta, mert látja, mily sok ember és tár-sadalmi csoport fordult ellenkező irányba, miután megkapták a fat-imai üzenetet. A bűn igen erős polgárjogot nyert a világban, nagyon elterjedt az istentagadás az ember ideológiáiban, felfogásában és programjaiban.
Péter utódja az ember végtelen szenvedésének tanújaként járul ide, a szinte apokaliptikus jellegű fenyegetések tanújaként, melyek a nemzetekre és az emberiségre nehezednek. E szenvedéseket igyekszik saját gyenge, emberi szívével átölelni, amikor Szűz Mária Szívének, a Szeplőtelen Szívnek titka elé járul. E szenvedések nevében és arra a gonoszságra emlékezve, ami a világban elterjedt és az embert, a nemzeteket, az emberiséget fenyegeti, jön el ide Péter utódja a világ megváltásába, a Megváltó szeretetébe helyezett még nagyobb hittel, ami mindig erősebb, mindig hatalmasabb minden gonoszságnál.
Még ha e szív összeszorul is a világban lévő bűn és sokféle fenye-getés miatt, ami az emberiség felett összpontosul, ugyanaz az emberi szív kitágul a reményben, ha még egyszer megtesszük, amit elődeim már megtettek: ha felajánljuk a világot az Édesanya Szívének és különösen neki szenteljük azokat a nemzeteket, akik erre leginkább rászorulnak. Ez a felajánlás azt jelenti, hogy a világot annak szenteljük, aki végtelenül Szent. Ez a Szentség megváltást, szeretet jelent, ami erősebb a gonoszságnál. E szeretetet nem győzheti le sohasem „a világ bűne”.
Ez a felajánlás, Szűz Mária felhívása nem egyetlen alkalomra szól. Az új nemzedékekre is vonatkozik „az idők új jeleinek” megfelelően. Mindig vissza kell térni rá! Ezt a felszólítást újból és újból meg kell ragadni!
(forrás: Tengernek Csillaga, 1999/3. szám)
Létrehozva 2017. június 17.