Képességeink és tehetségünk felfedezése, valamint üzleti céljaink azonosítása elengedhetetlen része önmegvalósításunknak. Isten végzettségünket, elhívásunkat, kultúránkat, anyanyelvünket, ajándékainkat, és minden tanult képességünket felhasználja abban, hogy szolgáljunk, és megáldja közösségünket, amelyben élünk.

Nekünk nincsen szükségünk különleges eszközöket keresni ahhoz, hogy megtaláljuk Isten akaratát. Os Guiness, The Call (Az elhívás) című könyvében úgy fogalmaz, hogy egészen egyszerűen azoknak kell lennünk, akik vagyunk, és olyanokká kell válnunk, amilyenek Isten kegyelmes elhívására válaszolva formálódunk.

A hivatásunk – elhívásunk – megértése változtat meg minket, így szolgálhatjuk a társadalmunk javát. 1989-ben Lettország még a Szovjetunió tagja volt, és két értékes lehetőséget is kaptam arra, hogy ott dolgozzak és szolgáljak. Az egyik lehetőség: humanitárius segély elosztása egy gyülekezetfüggetlen missziós hajó támogatásával. A másik lehetőség: egy 12 fős, ácsokból álló csoport tagjaként önkéntes munka egy templom újjáépítésében. A második opciót a Kulturális Minisztérium szervezte, mely egy olyan világi szervezet, amely a tönkrement templomok rekonstruálásával foglalkozik. Építészként, tapasztalt ácsként, valamint építőipari munkásként a második ajánlatot fogadtam el. Ez a lehetőség illett legjobban a kapott ajándékaimhoz, végzettségemhez, tapasztalataimhoz, illetve képességeimhez.

Az 1990-es évek elején Lettország is megérett tartós etikai alapelvek közlésére, és az üzleti gyakorlat bevezetésére. A helyes üzleti etika alkalmazása egy poszt-szovjet környezetben kihívásokba ütközött a cégtulajdonosoknál, és a szakemberek változásokat akartak elérni. Ez a kivételes kezdeményezés nem kívánta az egyházat bevonni a megoldásba, hanem a piacon jelenlévő átlagos üzletembereket bízták meg ezzel a feladattal.

Nem volt senki, akik jobban „azok lehetek” vagy jobban „olyanokká válhattak”, mint azok az üzlet- és szakemberek, akik az adott területen a változások érdekében fáradoztak, ezzel is megélve, szemléltetve és tanítva Isten a munkával kapcsolatos alapelvét. Nem elég tudni és érteni, hogy kik vagyunk. Azt is meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mit kezdünk mindezzel?

Közel 2000 évvel ezelőtt Jézus azt mondta: „Kövess engem”. Talán e szavak tartalmazzák a legprovokatívabb, leginkább zavarba-ejtő, és a legtöbb életet és a történelmet megváltoztató kijelentést, amit ember valaha hallott, próbált megérteni, vagy aminek ember valaha engedelmeskedhetett. Ez a parancs úgy hatol be a sötétségbe, mint a világos fény, követelve a változást. „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (János evangéliuma 1,5). Ahol ennek a hívásnak engedelmeskednek, ott életek változnak meg, családokban, társadalmakban, és az oktatásban áll helyre a rend, illetve megváltozik maga a piac is, legyen szó Lettországról, vagy a világ bármely más helyéről. Krisztus rendkívüli elhívására válaszolva a mi átlagos életünk sem maradhat ugyanolyan. De cél nélküli sem lesz.

A hivatásunk felfedezése felszabadít arra, hogy „azok legyünk” és „olyanokká váljunk”, akik vagyunk. A munka hektikus, amindennapi problémák és emberek között segítségre van szükség. Nincs megfelelőbb szakember, aki be tudja tölteni az elhívást, mint az, aki már az adott munkahelyen van: senki sem több vagy kevesebb a másiknál; és senki nincs, akinek nagyobb szüksége van a társadalom iránti felelősség és az arra gyakorolt lehetséges jó befolyás érdekében a formálódásra. Ha megértjük az elhívásunkat és az egyedi célunkat, akkor tudunk a munkánkban szolgálni, és Isten dicsőségére dolgozni. Isten uralkodással bízta meg az emberiséget – „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet” (1 Mózes 1,28).

Az elhívásunk megértése átalakítja a munkánkat, valamint teret, víziót és célokat ad a szolgálatunkhoz. Os Guinessírta,hogy „Nagy keresztény mozgalmak jönnek és mennek. Hatalmas kampányokat folytatnak, és nagy szövetségek alakulnak. De mindezek az összehangolt erőfeszítések soha nem fogják megközelíteni azt a hatást, amit Krisztus megannyi követője ér el, akik az elhívásukat a modern társadalom végtelenségének és sokrétűségében hűségesen megélik.” Ahogyan Salamon király írta a tehetség gyakorlásának hasznáról: „Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja” (Példabeszédek könyve 18,16)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2017. május 20.