[Adja az Atya, hogy] a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével. (Ef 3,17b-18)

Nem szeretek szenvedni. Semmilyen formában. Ez az idegenkedés a szenvedéstől oda vezethet, hogy óvatlanul utánanyúlok bárminek – vagy bárkinek -, ami enyhítheti lelkemben a fájdalmat. Talán érted, miről beszélek.

Például, amikor magányos vagy, és azt látod, hogy volt barátod kirak egy képet az új csajával, amin kézenfogva nevetnek, mint akik sosem voltak ennél boldogabbak – nos, ekkor a test arra indít, hogy belefogózz valamibe. Nehéz megállnod, mondjuk, hogy ne küldj sms-t egy másik srácnak, hogy valaki rád figyeljen, és ettől jobban érezd magad.

Amikor hallgatod, hogy a többi anyuka milyen lelkesen mesél csemetéje fejlődéséről az olvasásban, a tied meg még a betűk felismerésével küszködik, akkor szeretnél valamibe belekapaszkodni. Legszívesebben odavágnál egy csípős megjegyzést arról, amiben tudod, hogy az ő gyereke nem jeleskedik.

És ha engedsz a kísértésnek? Nem fogja megtölteni az űrt a lelkedben úgy, ahogy számítottál rá, sőt üresebbnek fogod érezni magad. De hogyan tudjunk nemet mondani a test késztetésének, mikor minden vágyunk, hogy enyhüljön a fájdalom?

Azt vettem észre, hogy minél inkább megtöltjük lelkünket Isten életadó szeretetével, annál kevésbé fog a test enyhülést kereső vágya uralkodni rajtunk.
Isten teljességének egyik legszebb leírását Pál levelében találjuk, amikor az efezusi hívekért imádkozik:
„Ezért térdre borulok az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által, hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által. A szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével (Ef 3,14-19).

Azt a részt szeretem legjobban, mikor kéri, hogy legyünk képesek felfogni Krisztus szeretetének teljességét, mert akkor megtelünk Isten teljességével.
Ha Krisztus teljes szeretetét befogadjuk, nem nyúlunk más után, hogy betöltsön minket. Ha mégis megtennénk, megérezzük. A lelkünk jelezni fog, és megálljt parancsol, ha a testünk boldogságot akar csórni valahonnan.

És a megállás nyújtotta szünetben meghozhatjuk a nap legnagyobb döntését: nemet mondok-e a testem késztetésének, hogy igent mondhassak Isten teljességére – ebben az adott helyzetben?

Ez nem azt jelenti, hogy amikor erőtlennek érezzük magunkat, bátor képet vágunk, és reméljük a legjobbakat. Krisztus ereje a miénk, mely fölötte van minden hatalomnak, beleértve a test késztetését is. Ha miénk Krisztus, teljesek vagyunk: Krisztus mindenestül szeret és elfogad, és ez erőt ad, hogy nemet mondjunk.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. május 10.