MÁJUS

1. Ha az ember minden teremtett dolgot elfelejtett, akkor semmi sincs már, ami békéjét megbonthatná és érzékiségét fölizgathatná úgy, hogy zavart idézhetne elő, mert a közmondás szerint, amit nem ismerünk, az után nem is vágyakozunk.

2.    A nyugtalan és zavart lélek, amely vágyait és szenvedélyeit nem fojtotta el, nem alkalmas a szellemi javak befogadására. Ezeket csak a féken tartott és nyugodt lélek tudja befogadni.

3.    Fontold meg, hogy Isten csak a békés és önzetlen lélekben uralkodik.

4.    Élj nyugodtan, távolíts el magadtól minden fölösleges gondot; ne törődj a munkád sikerével, akkor Istennek tetszése szerint fogsz szolgálni és benne örömödet találod.

5.    Arra törekedjél, hogy szívedet mindig békesség töltse el. Semmi világi esemény meg ne zavarja. Gondolj arra, hogy minden elmúlik.

6.    Vigyázz arra, hogy ne szomorkodjál azonnal a világnak visszataszító eseményein, mert nem tudhatod, hogy mi jót hoznak magukkal az isteni Gondviselés rendelkezéséből a kiválasztottak örök örömére.

7.    Minden körülmények között, ha még oly kellemetlenek is azok, inkább örülnünk kell, mint szomorkodnunk, hogy ne veszítsük el a nagyobb jót, lelkünk békéjét és nyugalmát.

8.    Ha minden tönkre is menne és minden fölfordulna, még akkor is oktalanság volna részünkről, ha lelkünk békéjét megzavarni engednénk, mert ezáltal semmit sem nyernénk, hanem vesztenénk.

9.    Ha a lélek mindent békés egykedvűséggel visel el, nemcsak sok jóban részesül, hanem ezenfelül eléri azt, hogy mindezen kellemetlenségeket sokkal helyesebben tudja megítélni, és ellenük a megfelelő gyógyszert alkalmazni.

10.    Isten nem akarja azt, hogy a lélek bármi miatt is nyugtalankodjék, és miatta szenvedjen. Míg a külső kellemetlen események miatt szenved, addig erényesség tekintetében még gyenge lábon áll. A tökéletes lélek ugyanis örül annak, amin a tökéletlen lélek szomorkodik.

11.    A mennyországban nincs semmi változás. A mennyország lakói biztonságban élnek és nincsenek alávetve az érzéki vágyaknak vagy más dolgoknak, bizonyos tekintetben az Istenhez hasonlítanak, aki mindörökre változatlan.

V. A rendetlen kívánságok

12.    Aki valamely teremtményt rendetlenül szeret, az bizonyos értelemben az illető teremtmény alá süllyed, mert a szeretet nemcsak egyenlővé teszi, hanem még alá is rendeli azt, aki szeret, annak, akit szeret.

13.    A szenvedélyekből és vágyakból ered minden erény, ha azok jól rendezettek és helyes mérséklettel élünk velük; ha azonban nem fékezzük őket, akkor belőlük származik a léleknek minden hibája és tökéletlensége.

14.    Minden érzéki kívánság ötféle kárt okoz a lélekben azon-felül, hogy megfosztja a lelket Isten szellemétől: 1. kifárasztja, 2. gyötri, 3. elhomályosítja, 4. beszennyezi és 5. gyengíti azt.

15.    A teremtmények nem mások, mint az Isten asztaláról lehulló morzsák. Joggal nevezhető tehát kutyának az, aki a teremtményekkel akar táplálkozni. És méltán éreznek az ilyenek állandóan éhséget, mint a kutyák, mert a morzsák inkább arra szolgálnak, hogy az élet után való vágyukat fölkeltsék, mint, hogy éhségüket csillapítsák.

16.    Az érzéki vágyak olyanok, mint a nyugtalan, kedvetlen gyermekek, akik folyton kérésekkel zaklatják anyjukat, hol ezért, hol azért, és sohasem lehet őket kielégíteni. Aki az érzéki vágyaknak hódol, olyan, mint a lázbeteg, aki nem érzi jól magát mindaddig, amíg a láz tart, s akinek szomjúsága állandóan erősödik.

17.    Ha a lélek nem veti meg a világi dolgok iránt való gondokat és nem tagadja meg érzéki vágyait, akkor oly módon halad Isten felé, mint az az ember, aki szekerét a hegyre akarja felhúzni.

18.    Ha a lélek érzéki vágyait uralkodni engedi magán, azok éppúgy fogják kínozni és gyötörni, mint ellenségei gyötrik az embert akkor, ha kezükbe jutott. 

19.    Miként az az ember, aki ruhátlanul tövisek és tüskék közé veti magát, nagy fájdalmakat és kínokat szenved, éppen úgy gyötrődik és kínlódik a lélek, ha átadja magát érzéki vágyainak, mert ezek fogva tartják, mint a tövisek, széttépik, szétszaggatják és kínozzák.

20.    Amint a pára elhomályosítja a levegőt és nem engedi át a napsugarakat, éppen úgy az érzéki kívánságokkal terhelt lélek is ködbe borul, és ezen nem tud Isten természetfölötti bölcsességének napja áttörni.

21.    Aki az érzéki vágyaktól elvakítani engedi magát, az olyan, mint a megigézett hal, amely előtt a fény inkább elhomályosítja a tárgyakat, hogy ne vegye észre azt a kelepcét, amelyet neki a halászok szántak.

22.    Csak tudná az ember jól kifejezni, mily lehetetlen az érzéki vágyak rabjai számára, hogy az isteni dolgokról helyesen ítéljenek. Az érzéki vágyak felhőbe borítják ítélőképességük szemét; a lélek csak ezt a felhőt látja majd ilyen, majd olyan színűnek. És így megtörténik, hogy az isteni dolgokat nem tartja istenieknek és isteninek mondja azt, ami nem Istentől van.

23.    A fogságban lévő madárnak kettős feladata van: kiszabadulni a fogságból és megtisztulni a fogságban rárakódott piszoktól. Éppen úgy az érzéki vágyak rabjaira is kettős munka vár: szabaddá tenni magukat, és miután szabaddá lettek, megtisztítani magukat attól, amivel az érzéki vágyak beszennyezték őket.

24.    Amint a korom a legszebb és legtökéletesebb arcot is eltorzítja, éppen úgy a rendetlen kívánságok is utálatossá és tisztátalanná teszik azt a lelket, amely nekik hódol, jóllehet, önmagában rendkívüli szépségű, és Istennek tökéletes képmása.

25.    „Aki szurokhoz nyúl, beszennyezi magát vele” – mondja a Szentlélek. Szurokhoz akkor nyúl az ember, ha a teremtményen elégíti ki akaratának kívánságait.

26.    Ha részletesen kellene beszélnünk arról az utálatos és piszkos alakról, amelyet az érzéki vágyak adnak a léleknek, nem találnánk semmi dolgot, mely annyira telve volna pókhálókkal és férgekkel, mint ez, és nem találnánk ocsmányságot, amellyel ez össze volna hasonlítható.

27.    Az érzéki vágyak olyanok, mint a fa körül kihajló fattyú-hajtások, amelyek erejét gyengítik, úgyhogy nem tud annyi gyümölcsöt teremni.

28.    Nincs az a titokzatos betegség, amely a járást annyira megnehezítené, mint amilyen nehézzé teszi a teremtmények után való vágyakozás a lélek számára az erényesség útját.

29.    Sok lélek azért nem érez semmi örömet az erények gyakorlásában, mert oly vágyakat táplál magában, amelyek rendetlenek és Isten ellen vannak.

30.    Miként a fiatal viperák az anyai testben való fejlődésük alatt anyjukat emésztik és meg is ölik, hogy annak rovására életüket fenntarthassák, éppen úgy a meg nem fékezett érzéki vágyak elgyengítik, és végül valósággal megölik a lelket, úgyhogy azon túl már csak ők élnek benne, és mindezt azért tudják megtenni, mert a lélek nem fojtotta el őket idejében.

31.    Miként a földet is meg kell munkálni, hogy termést hozzon, mert e nélkül csak értéktelen gyomokat terem, éppen úgy a lelki tisztaság elnyeréséhez is szükséges, hogy elfojtsuk az érzéki vágyainkat.

Létrehozva 2017. május 1.