14. FEJEZET

A HIRHEDT ÚRNŐ, A GONOSZ GYOMOR

       1. Itt, amikor a hasunkról szándékozunk szólni, olyan dolgokra szánjuk el magunkat, amiben, mint mindenben, magunk ellen bölcselkedünk. Mert kötve hiszem, hogy ettől még a síron innen bárki is megszabadulhatna.

       2. A falánkság a has színlelése, hiszen még ha meg is telt, szükségről szaval, s bár szakadásig tömve van, fennen hangoztatja, hogy éhes. A torkosság ösztönöz ínyenc ételek készítésére, s élvezetek forrása.

       Ha elrekesztjük az ér folyását, az máshol tör fel, és ha azt is betömjük, megint másiknak nyitunk utat. A falánkság a szemek fortélya: noha kellő mértékkel kap, azt ajánlja, hogy faljunk föl egyszerre mindent.

       3. A jóllakottság a paráznaság apja, a hasunk sanyargatása pedig a tisztaság forrása. Aki oroszlánnak jár kedvében, azt gyakran lecsillapítja, aki azonban a testet kényezteti, azt egyre inkább vadítja.

       4. Örül a zsidó a szombatnak és az ünnepnek; a falánk szerzetes meg a szombatnak és vasárnapnak. Idő előtt számítgatja már a húsvétot, és napokkal előtte készítgeti az ennivalókat. Aki a hasának szolgál, azt számítgatja, milyen ételekkel ünnepel, az Isten szolgája pedig, hogy milyen kegyelmekkel gyarapszik.

       Ha vendég jön, az előbbi torkosságból csupa szeretet, de testvére felüdítését saját pihenőjének tekinti. Mikor meglátogatják, gondja van rá, hogy borra legyen fölmentés, s míg látszólag erényt rejteget, már a szenvedély szolgájává vált.

       5. A hiúság sokszor ellenkezik a falánksággal, s ezek a szenvedélyek a nyomorult szerzetesen mint valami béresen civakodnak: az egyik azt erőlteti, hogy éljen fölmentéssel, a másik viszont azt sugallja, hogy az erényét fitogtassa. A bölcs szerzetes mindkettőt kerüli, és kellő időben az egyiket a másikkal veri vissza.

       6. Amíg jó bőrben vagyunk, gyakoroljunk önmegtartóztatást mindig és mindenütt, ha pedig már igazán lefogytunk – ámbár kötve hiszem, hogy ez a síron innen egészen megtörténne – rejtsük el gyakorlatunkat!

       7. Láttam idős papokat, akik démoni hatásra lakomák alkalmával bor és egyebek alól áldással fölmentést adtak még azoknak a fiataloknak is, akik nem is hozzájuk tartoztak. Amennyiben ők érdemes szolgái az Úrnak, akkor mérsékelten élhetünk a fölmentéssel, de ha ők maguk is hanyagok, mit se törődjünk az áldásukkal – főleg ha épp a testiség tüze ellen küzdünk!

       8. Az istenadta Evagriosz mind kifejezésmódját mind elgondolásait tekintve nagyon bölcsnek tartotta magát, ám csalódott a szerencsétlen, mert többek között ezen a téren is ugyancsak ostobának mutatkozott. Azt mondja ugyanis: „Amikor különféle ételekre vágyik a lelkünk, szorítkozzunk csak szűkösen a kenyérre és vízre!” Olyasmit parancsolt, mint aki azt mondja egy gyereknek, hogy egy lépéssel mássza meg az egész létrát.

       Most tehát az ő szabályát módosítva mi magunk ezt mondjuk: Amikor különféle ételekre vágyik a lelkünk, azt keresi, ami természetünk sajátja. Ezért folyamodjunk fortélyhoz a fortélyok mestere ellen, hacsak igen súlyos kísértéssel vagy bukással járó büntetéssel nincs dolgunk. Először is küszöböljük ki a hízlaló ételeket, majd az érzékeket felcsigázókat, aztán pedig az ínyencségeket!

       9. Ha lehet, adj a hasadnak laktató és könnyen emészthető ételt, hogy ilyen módon jóllakva kielégítsük telhetetlen hajlamát, a gyors emésztéssel pedig az izgalomtól, mint valami csapástól, megszabaduljunk. Figyeljük meg, és majd azt találjuk, hogy a legtöbb étel, amely felfúj, fel is izgat.

       10. Nevess a démonon, amely vacsora után azt ajánlja, hogy a szabályos időn túl böjtölj, mert amikor másnap eljön a kilencedik óra, már le is tagadja az előző napi megállapodást!

       11. Más az ártatlanokhoz és más a bűnösökhöz illő önmegtartóztatás: azoknak ugyanis a test izgalma már jelzésül szolgál, ezek viszont mindhalálig vigasztalanul és engesztelhetetlenül álljanak ellen a testnek. Továbbá az előbbiek mindig meg akarják őrizni szellemi józanságukat, míg az utóbbiak lelkük komorságával és epekedésével engesztelik ki Istent.

       12. Az ünneplés, a felüdülés ideje semmi gondot nem okoz a tökéletesnek; a még küzdő bajnok számára a küzdelem ideje, a szenvedélyek rabja számára pedig a fényes lakomázás és ünneplés netovábbja.

       13. A falánk ember ennivalókról, ételekről álmodik, a bűnbánó pedig büntetésről, ítéletről.

       14. Légy úrrá hasadon, mielőtt még az lenne úrrá rajtad, mert akkor már szégyenkezve kell böjtölnöd. Akik már a kimondhatatlan verembe estek, azok tudják, miről van szó. Ám a férfiúságukat feladó férfiaknak ebben nincs tapasztalatuk.

       15. Türtőztessük hasunkat a tűz gondolatával! Némelyek ugyanis hasukra hallgatva végül kimetszették testrészüket, és kettős halált haltak. Nézzünk utána, és mindenképp azt találjuk majd, hogy egyedül ez okozza hajótöréseinket!

       16. A böjtölő elméje éberen imádkozik, a mértéktelené meg tisztátalan képekkel van tele. A tömött has kiapasztja a könnyek forrását, de ha ő maga apad le, könnyeket fakaszt.

       17. Aki hasát kényezteti, és le akarja győzni a paráznaság szellemét, hasonló a tüzet olajjal oltó emberhez. Ha sanyargatjuk a hasat, megalázkodik a szív, de ha kényeztetjük, gőggel fortyog az elme.

       18. Vizsgáld meg magad a nap első órájában, délben és az étkezés előtti utolsó óra körül, és akkor megtudod, mi a böjtölés haszna. Reggel ugyanis ficánkol és bolyong az elme, a hatodik óra felé egy kicsit alábbhagy, napnyugta körül pedig már egészen megalázkodik.

       19. Sanyargasd a hasadat, úgy biztosan lakatot teszel a szádra is, mert a sok étel felizgatja a nyelvet. Küzdj vele keményen, ügyelj rá éberen, mert ha egy kicsit iparkodsz, az Úr is nyomban megsegít.

       20. A puhított tömlő többet tartalmaz, de ha elhanyagolják, már nem is fér bele annyi.

       21. Aki túlterheli a gyomrát, kitágítja az emésztőrendszerét, aki viszont küzd ellene, szűkebbre fogja. Ennek összeszűkülése után már nincs is szükség sok ételre, és akkor már természetessé válik, hogy böjtölünk.

       22. Szomjazás a szomjúságot sokszor megszüntette, de éhezéssel éhséget csökkenteni nehéz, sőt lehetetlen. Valahányszor legyőz, kemény munkával törd meg, de ha ez a gyengeség miatt lehetetlen, virrasztással küzdj ellene.

       23. Ha szemed elnehezül, fogj kétkezi munkához, ha azonban távol áll az álom, még ne nyúlj hozzá, mert lehetetlen egyszerre Istenre és a mammonra, vagyis Istenre és erre a munkára irányítani a figyelmünket.

       24. Tudd meg, hogy a démon gyakran a gyomorra telepszik, s eléri, hogy az ember nem lakik jól, még ha egész Egyiptomot megeszi és a Nílust kiissza is! Az étkezés után pedig eltávozik az istentelen, és elküldi hozzánk a paráznaság démonát, jelentve neki, mi történt: „Fogd meg – mondja –, és zaklasd! Tömve a hasa, könnyű dolgod lesz.” Az meg jön is vigyorogva, s az illető kezét-lábát megkötözi álommal, majd azt tesz vele, amit csak akar. Bemocskolja testét-lelkét szennyes képzetekkel, magömléssel. Különös látvány: a testetlen elmét a test mocskolja be és sötétíti el. Ám fordítva is: a porhüvely által tisztul meg és finomul ki a szellem.

       25. Ha megígérted, hogy a szűk, a keskeny úton mégy Krisztushoz, fogd szűkre a gyomrod, mert ha az el van kényeztetve és kitágul, megszegted a fogadalmaidat.

       26. Figyelj, és hallgass arra, aki így szól: „Tágas, széles a has útja, mely paráznaság által vezet romlásba: sokan bemennek rajta. Milyen szűk, milyen keskeny viszont a böjt útja és kapuja, mely a tiszta életre vezet! Kevesen mennek be rajta.”

       27. A démonok feje a bukott hajnalcsillag, a szenvedélyeké meg a gyomorszáj mohósága.

       28. Mikor terített asztalnál ülsz, idézd fel a halál és az ítélet gondolatát, hiszen még így is alig vetsz majd gátat a szenvedélynek! Ivás közben szüntelenül emlékezz az ecetre és az epére, amit az Úr ivott, úgy biztos, hogy vagy uralkodsz magadon, vagy sóhajok között alázatosabban ítéled meg magadat.

       29. Ne áltasd magad! Sem a fáraótól meg nem szabadulsz, sem a mennyei pászkát nem szemléled, hacsak folyton keserű salátát és kovásztalan kenyeret nem eszel! Keserű saláta a böjttel járó kínos erőfeszítés. Kovásztalan kenyér a föl nem fuvalkodott szellem.

       30. Lélegzésedhez társuljon a zsoltáros szava: „Midőn (a démonok) gyötörtek, szőrzsákot öltöttem, böjttel aláztam meg lelkemet, és imádságom lelkem mélyéhez tapadt.”

       31. A böjt természetünkkel szemben alkalmazott erőszak, ínyencségirtó, szenvedélyoltó, gonosz gondolat gyomlálója, magömléstől mentes álom, tiszta ima, a lélek világossága, elmeőrség, közönyoszlató, a magunkba szállás ajtaja, alázatos sóhajtozás, vidám töredelem, a szószátyárság megszűnése, alkalom a magányra, az engedelmesség őre, könnyű álom, testi egészség, szenvedélymentesség szerzője, bűnök bocsánata, a paradicsom ajtaja és élvezete.

       32. Vallassuk csak ki ezt is, sőt elsősorban éppen ezt a vezérét gonosz ellenségeinknek, aki maga a szenvedélyek ajtaja, Ádám bukása, Ézsau veszte, az izraeliták romlása, Noé szégyene, Gomorra árulója, Lót hibája, Héli pap fiainak végpusztulása, magömlések kalauza: honnan származik és kik a magzatai? Ki töri meg és ki veszíti el véglegesen?

       „Mondd meg nekünk, te, minden halandó zsarnoka, ki a telhetetlenség aranyán mindenkit megvásárolsz, honnan van hozzánk bejárásod, mit szülsz általában a bejöveteled után, és mi módon távozol el tőlünk?” Mire az, felbőszülten, a sértéseket alig bírva, zsarnoki módon már válaszol is: Mit szidalmaztok, mikor mindnyájan tőlem függtök! Tőlem igyekeztek elválni? Hiszen engem a természet kötött össze veletek. A hozzám vezető ajtó: az ételek természete. Telhetetlenségem oka a megszokás. Az én szenvedélyem előzetes szokáson, a lélek érzéketlenségén, és a halál elfeledésén alapul. Mit tudakoljátok magzataim nevét? Felsorolom őket, de homokszemnél is számosabbak. Azért csak halljátok, hogy hívják elsőszülöttemet és kedvenceimet: Elsőszülött fiam a bujaság szolgája, utána a második a keményszívűség, a harmadik az álom. Tengernyi gonosz gondolat, beszennyezések hullámai, az erkölcstelen tettek hallatlan, kimondhatatlan fertője származik belőlem.

       Leányaim: a restség, szószaporítás, bizalmaskodás, tréfálkozás, szellemeskedés, konok feleselés, önfejűség, engedetlenség, közöny, szenvedélyek rabsága, kérkedés, vakmerőség, világiasság; azután következnek a szennyes ima és a csapongó gondolatok, gyakran pedig el nem képzelt, váratlan csapások, amikhez a kétségbeesés járul, s ez pedig már mindennél súlyosabb baj.

       Hadakozik ellenem, ám mégsem győz le a vétkek emléke. A kimúlás gondolata örökös ellenségem, de ami engem egészen megtör, embernek még nem áll rendelkezésére. Aki megkapta a Vigasztalót, az hozzá folyamodik ellenem, és ő, ha kérlelik, nem hagyja, hogy a szenvedély erejével hassak. Akik azonban őt meg nem ízlelték, egyre csak a tőlem kapható gyönyör élvezetére törekszenek.

       Derék győzelem: akinek volt ereje hozzá, az már nyilván a szenvedélyektől mentes szabadság és a teljes tisztaság felé igyekszik.

Létrehozva 2017. április 11.