„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” (Jn 11,27)

A legjobb barátnőim mind Márták. Hívhatják őket Aninak vagy Erzsébetnek, ugyanolyan vendégszeretők, mint bibliai előképük, Márta, aki megnyitotta otthonát egy csapat szedett-vedett tanítványnak.

Az évszázadok során Márta nevéhez sok rosszallás tapadt, amiért rászólt testvérére, a betániai Máriára, hogy keljen már fel Jézus lábaitól, és segítsen neki a vendégek kiszolgálásában. „Szólj neki, hogy segítsen nekem!” (Lk 10,40), kérte díszvendégüktől.

Jézus szelíden, de határozottan válaszolt. „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít”, mondta neki, és rámutatott a valódi problémára: Márta fontosabbnak gondolta saját erőfeszítéseit, mint Máriáét. Mi, akik nyüzsögni szoktunk, gyakran lenézzük azokat, akik inkább hallgatnak és elmélkednek.

Jó hír viszont, hogy Márta tanult Mária példájából, főleg pedig mindkettejük Mesterétől.

Jézus legközelebbi betániai látogatásakor, mikor a nővérek a haldokló fivérükhöz hívták, Márta felpattant, és eléje futott. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem” (Jn 11,21).

Várjunk csak? Márta összeszidta Jézust? Úgy értette, hogy a tragédia nem történt volna meg, ha Jézus hamarabb érkezik? Láttuk már korábban is, hogy Márta bátor, szókimondó nő volt. Csalódásának ad most hangot? Vagy ideges és zavart?

Következő szavaiból kitűnik, hogy egyik sem. „De tudom, hogy most is bármit kérsz az Istentől, megadja neked” (Jn 11,22). Nem a düh mozgatta, hanem a hit, a bizonyosság, hogy Jézus képes visszahozni Lázárt az életbe. A „megadja neked” a bizalom szava, nem a kétségé és félelemé.
Jézus egy fokkal magasabb szintre emeli Márta hitét: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11,25), majd hozzáteszi az örökkévalóságot átívelő, észbontó ígéretet: „aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11,26).

De hát nem pusztul el a testünk? Távozásunkat nem kíséri a sok-sok virág és részvétüzenet meg a gyászszertartás? De igen, ám halhatatlan részünk, a lelkünk, Jézusnak köszönhetően mindörökké élni fog.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. április 6.