ÁPRILIS

1.    Az a lélek, mely Isten kedvéért azon fárad, hogy Istenen kívül semmihez se ragaszkodjék, nagyon hamar eljut az Istennel való egységre.
2.    Az Istennel egységben lévő lélektől úgy fél az ördög, mint magától az Istentől.
3.    Ha a lélek egységben is van a szeretettel, ez az egység nem vonatkozik az első önkéntelen indulatokra.

4.    A tiszta szívűek Isten szeretetében és kegyelmében élnek. A tiszta szívűeket az Üdvözítő boldogoknak magasztalja, azaz olyanoknak, akiket egészen eltölt az Isten szeretete, mert Isten ezt a boldogságot a szeretethez fűzte, és nem máshoz.

5.    Aki Istent igazán szereti, az nem szégyenkezik a világ előtt azon cselekedetei miatt, amelyeket Istenért végzett és nem rejti el őket még akkor sem, ha az egész világ helytelennek tartaná is azokat.

6.    Aki Istent igazán szereti, az jutalomnak és nyereségnek tartja, ha mindent elveszít, sőt saját magát is.

7.    Ha a lélek csak sejtené is Isten szépségét, akkor nemcsak kívánná a halált, hogy Istent megláthassa, hanem a legnagyobb örömmel viselné el akár ezerszer is a leggyötrőbb halált azért, hogy ezt a szépséget csak egy pillanatra is megtekinthesse.

8.    Aki Isten iránt való tiszta szeretetből dolgozik, az nem törődik azzal, hogy az emberek látják-e, sőt azzal sem, hogy Isten megtudja-e azt a jót, amit művelt, ó éppoly örömmel folytatná a munkáját akkor is, ha Isten tudomást se venne róla.

9.    Fontos foglalkozásunk a szeretet állandó gyakorlása, mert ha egyszer valaki a szeretetben tökéletességre jutott, akkor nem hagy fel többé Isten szemlélésével sem ezen, sem a másvilágon.

10.    Az Istenért végzett tiszta és tökéletes munka megteremti a tiszta szívben Isten tökéletes királyságát.

11.    A tiszta szívűnek minden javára válik és erősíti tisztaságát, akár megtisztelő legyen is az, akár alacsonyabb rangú; hasonlóképpen a bűnösnek bűnei miatt minden kárhozatára szolgál. 

12.    A tiszta szívűek minden dologban megtalálják Isten tiszta, szellemi, örömökben gazdag és szeretettől áthatott ismeretét.

13.    A szeretet, hallgatás és önmegtagadás útja vezet a bölcsességhez. Nagy bölcsesség jele hallgatni és szenvedni tudni, és mások szavaival, tetteivel és életével egyáltalán nem törődni.

14.    Vigyázz arra, hogy mások dolgaiba ne avatkozzál és még gondolatban se foglalkozzál velük, mert különben rosszul fogod teljesíteni saját kötelességedet.

15.    Soha ne gondolj rosszat testvéredről, mert az ilyen gondolat megzavarja a szív tisztaságát.

16.    Sohase hallgass oda, ha mások gyengéiről beszélnek. Ha valaki előtted másokra panaszkodik, egész alázatosan azt mondhatod neki: Erre nem felelek semmit.

17.    Sohase vonakodjál a munkától, még akkor se, ha azt gondolod, hogy nem leszel képes elvégezni. Mindenki iránt légy figyelmes szeretettel.

18.    Senki sem érdemel másért szeretetet, mint az erényeiért, és ha ezért szeretünk valakit, akkor Isten akarata szerint és nagy lelki szabadsággal szeretjük őt.

19.    Ha valamely teremtmény iránt való szeretet és hajlam tisztán szellemi és Istenben van a forrása, akkor ezen szeretet növekedésével együtt növekszik az Isten iránt való szeretet is, és minél többször gondol az ember a teremtményekre, annál többször gondol Istenre is, és örömét találja Benne. Az egyik lépést tart a másikkal a növekedésben.

20.    Ha a szeretet valamely teremtmény iránt érzékiségből vagy tisztán a természetes hajlamból származik, akkor annak növekedésével lépést tart az Isten iránti szeretetnek elhidegülése és az Istenről való megfeledkezés.

21.    Ami a testből születik, az test; és ami a lélektől születik, az lélek, mondja az Úr az Evangéliumban. Azért a szeretet is, amely érzékiségből származik, érzékiségre irányul, és amely lélekből származik, Isten lelkére irányul és ez növeli is azt. Ez az a különbség, amelyről a szeretetnek ezt a két faját megismerhetjük.

III. AZ ISTEN FÉLELME

22.    Örömeid és élvezeteid közepette félelemmel fordulj egy-egy pillanatra Istenhez, akkor nem fogsz csalódni és hiúságokba merülni.

23.    Ne örülj a földi jólétnek, mert nem tudod biztosan, hogy az örök életre vezet-e téged.

24.    Ha az embernek mindig jól megy dolga és – mint a közmondás mondja, – mindene megvan, amit szeme-szája kíván, akkor inkább félnie kell, nem örülnie, mert ez alkalmat szolgáltathat arra, hogy Istenről megfeledkezzék.

25.    Sose ringasd magadat hiú örömben, mert azt tudod, hogy milyen sok és nagy bűnt követtél el, de azt nem, hogy Isten előtt kedves vagy-e; azért félelemben élj és remélj őbenne.

26.    Hogyan mersz félelem nélkül örülni, hisz Isten előtt meg kell jelenned és minden gondolatodról számot adnod?

27.    Gondold meg, hogy sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak, és abban az esetben, ha nyugodtnak érzed magadat, gondolj arra, hogy biztosabb az elvettetésed, mint az üdvözülésed, mert az örök életre vezető út nagyon keskeny.

28.    Mivel a halál óráján meg kell bánnod azt, hogy az eddigi időt nem fordítottad Isten szolgálatára, miért nem használod azt most olyan módon, amint halálod óráján kívánni fogod, hogy fölhasználtad volna.

IV. A LELKI BÉKE

29.    Aki őrködik érzékei, a lélek kapui fölött, biztosítja lelke békéjét és tisztaságát.

30.    Sohasem veszítheti el az ember lelki békéjét, ha igyekszik minden ismeretet elfelejteni, minden gondolattól búcsút venni, és minden erejével törekszik lemondani arról, hogy másokat halljon, lásson vagy velük érintkezzék.

Létrehozva 2017. április 1.