„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” (Jak 1,2)

Tavaly egész évben kínzott a rossz hangulat. Gyakran jutott eszembe a mondás: ha létezik szerencse, az csak balszerencse lehet. Egész évben morgolódtam.

Életem minden területén felütötte fejét a baj. Fontos kapcsolatok estek szét, álmok váltak köddé, szűkösek voltak az anyagi lehetőségeink, határidők csúsztak, és még a gyülekezeti szolgálatban is csalódások értek, sokat idegeskedtem. A régi hűtőnk feladta, és három hónapon belül több kis közlekedési balesetünk is volt. Mikor már úgy éreztem, nem bírok többet elviselni, Isten a Jakab levél 1,2-re irányította figyelmemet.

Lehetek őszinte? Mi sem állt tőlem távolabb, mint hogy nagy örömnek tartsam a bajokat, amikkel szembesültem. Nem tehettem róla, vissza kellett kérdeznem: „Istenem, komolyan gondolod? Hogy volna ez lehetséges?” De ahelyett, hogy csalódottan becsuktam volna a Bibliát, éreztem Isten késztetését, hogy vegyek egy nagy levegőt, és olvassak tovább. Akkor még nem tudtam, hogy gyönyörű biztatás van Isten tarsolyában, és éppen erre volt most szükségem.

Ha kiragadva a szövegből, önálló gondolatként olvassuk ezt a mondatot, úgy tűnik, képtelenség megvalósítani. Ha viszont a mögötte lévő bibliai valóságot is figyelembe vesszük, az egész új perspektívába kerül, és kezdjük elfogadni, hogy – Isten segítségével – megvalósítható.

Jakab olyan időszakban írta ezt a mai igét, amikor a keresztények élete tele volt csalódással, bosszúsággal, és ez elvette derűjüket, optimizmusukat. Hadd szóljon mentségükre, hogy rossz hozzáállásuknak igen komoly oka volt.

Könyörtelen üldöztetésben, sorozatos megpróbáltatásokban és szenvedésben volt részük a bebörtönzéstől a kivégzésig Saul keze nyomán, aki minden igyekezetével szét akarta zúzni az egyházat, elpusztítani mindenkit, aki kapcsolatba hozható Jézussal. Ezek a keresztények váltakozva éltek meg rettegést, gyászt, összezavarodást, magányt, akár a reménytelenségig.

Sokan életüket féltve elmenekültek otthonukból. Akkora szegénységben éltek, hogy néha lopásra kényszerültek a megélhetésért. Sok beteg volt köztük, teljesen kimerült mindenki. Minden okuk megvolt a negatív, pesszimista hozzáállásra. Elképzelem, hogy a látszólag leküzdhetetlen gondok és félelmek súlya alatt nemcsak ők maguk, de a hitük is fulladozott.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 21.