11. FEJEZET

A SZÓSZÁTYÁRSÁG ÉS A HALLGATÁS

       1. Az eddigiekben már röviden megemlítettük, mennyire veszélyes (és még jeles embereknél is becsúszik) a mások megítélése, helyesebben: mennyire veszélyes magunkra ilyen ítéletet vonni a nyelvünk miatt. Most tehát az következik, hogy ennek okát fejtsük ki, amin át bejön és kimegy, s ezt röviden magyarázzuk is meg.

       2. A szószátyárság a hiúság katedrája, amelyen az tetszelegni és parádézni szokott. A bőbeszédűség a tudatlanság biztos tünete, megszólás ajtaja, szellemeskedésre vezető kalauz, hamisság segédje, a töredelem összeomlása, fásultság előidézője és fölidézője, álom előfutára, a gondolat szórakozottsága, a vigyázat vége, buzgóság lehűtője, imánk elhomályosulása.

       3. A tudatos hallgatás: Imádság szülője, visszahívás a fogságból, buzgóság őre, gondolatok felügyelője, ellenséget fürkésző őrszem, bánkódás fogháza, könnyek barátja, emlékeztető a halálra, kárhozat képírója, ítéletek búvára, segítség a bajban, vakmerőség ellensége, a csöndes nyugalom élettársa, a mindenáron tanítani akarás ellenszere, ismeret elmélyülése, szemlélődés előkészítője, láthatatlan előrehaladás, észrevétlen fölemelkedés.

       4. Aki fölismeri botlásait, uralkodik a nyelvén, a szószátyár viszont még nem ismeri kellőképpen önmagát. A hallgatás barátja Istenhez közeledik, s míg titkon társalog vele, felvilágosulást nyer tőle. Jézus hallgatása megszégyenítette Pilátust, a csöndes ember is legyőzi a hivalkodást.

       5. Péter keserűen megsiratta szavát, mert nem jutott eszébe a zsoltár szava: „Mondám: Megőrzöm utaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel”, és a másik, amely így szól: „Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni.”

       . Nem is akarok sokat írni minderről, még ha ösztönöznek is a szenvedélyek ármányai, hogy úgy tegyek. Ám hallottam egyszer, hogy valaki, akivel a csöndes nyugalomról beszélgettünk, ezt mondta: A bőbeszédűséget feltétlenül a következő okok egyike idézi elő: vagy fegyelmezetlen életmód, azaz rossz szokás (mert a nyelv is testrészünk, tehát az lesz a szokása, amire nevelik); vagy pedig, főleg bajnokok között, a hiúság; ám néha a falánkság. Így hát sokan, akik a gyomrukat megfékezik, egy kis erőfeszítéssel, azaz épp erőik visszafogásával gátat vetnek mind a nyelvnek, mind az arról folyó szóáradatnak.

       7. Aki gondol kimúlásával, fukarkodik a szóval, aki pedig szívbeli bánkódásra tett szert, fél a fecsegéstől, mint a tűztől.

       8. Aki szereti a magányt, az lakatot tesz a szájára. akinek viszont kedve telik a kijárásban, azt ez a szenvedély űzi ki a szobájából.

       9. Aki ismeri a magasságbeli tűz illatát, menekül az emberek társaságától, mint a méh a füsttől, ezt ugyanis a füst űzi el, azzal pedig az emberek társasága ellenkezik.

       10. Nagyon kevesen képesek a gáttalan vizet feltartóztatni, de még kevesebben a zabolátlan nyelvet megfékezni.

       Tizenegyedik fok: A győztes egy csapással sok rosszat kiirtott.

Létrehozva 2017. március 20.