BEVEZETÉS A II. RÉSZHEZ

       A szenvedélyek elleni küzdelemről és az azokkal ellentétes erények eléréséről szóló tizenhat viszonylag rövid fejezet képezi a Létra közepén a mű magvát, egyik legfőbb mondanivalóját. A fejezetek rendjét a szerzőnek a fő bűnökről, vagyis a görög szóhasználat szerint a „gonosz gondolatokról” vallott felfogása határozza meg. Ennek gyökerében egyaránt felismerhetők a IV. századi Evagriosz fejtegetései és Joannész Kasszianosz felosztása a lélek hármas mivolta szerint.

A lélek minden „részének” vagyis képességének megvannak a maga sajátos bajai: az indulatos részé a harag és a fásultság, a vágyódó képességé a torkosság és a bujaság, az értelmi képességé pedig az érzéketlenség és a kevélység. Így a következő hat fejezetnek a szerkezete is csaknem egyforma: honnan erednek ezek a „gonosz gondolatok”, mi a meghatározásuk, mik az okaik? Hosszan tart minden bűnnek a nemzetségtáblája, ahol aztán a magyar nyelvben szokatlan „leányok” kifejezés jelzi egy-egy „gonosz gondolat” tettlegességig fajuló leszármazottjait (mivel ezek a görög nyelvben nőneműek). Aztán a tünetek elemzése után elbeszélések következnek, végül pedig az ellenszerek felsorolása és az ünnepélyes bírói vizsgálat.

       A közös életben a vezeklés legcélszerűbb formája a sérelmek eltűrése és feledése. A harag ugyanis szöges ellentétben áll a közös élettel. A szertelen indulat, a harag (8. f) neheztelésre (9. f), az pedig mások hibáztatására, megszólására, esetleg rágalomra (10. f), illetve féktelen fecsegésre (11. f), majd hazugságra vezet, s az egész folyamat vége könnyen a teljes csüggedés, fásultság lehet (13. f). A harag és az attól függő hibák elleni harc eredménye egy fokozatosan mélyülő, ellentétes, belső folyamat: az ajkak, a gondolat, a szív elnémulása, mely az istenfélelem és erőltetett türelem kényszerű állapotából az önkéntelen öröm és együttérzés állapotába juttat.

8. FEJEZET

MENTESÜLÉS A HARAGTÓL ÉS SZELÍDSÉG

       1. Ha tűzhöz apránként vizet adunk, egészen kialszik a láng. Az igazi bűnbánatból fakadó könny is ki szokta oltani az ingerlékenység, indulatosság és harag minden lángját. Ennek megfelelően soroltuk tehát ide.

       2. A szelídség telhetetlen vágy a megaláztatásra, mint ahogy a hiú emberek elismerés utáni vágya is határtalan. A higgadtság természetünk leküzdése, mely a bántalmak iránti érzéketlenségből keserves küszködés árán fejlődik ki.

       3. A szelídség az olyan lélek felboríthatatlan egyensúlya, amely mindenféle becsmérlés és elismerés esetén is ugyanolyan marad.

       4. A higgadtság kezdete: néma ajak, míg a szív háborog. Középső foka: elnémult gondolatok, míg a lélek egy kissé háborog, tökéletessége pedig állandósult csend, míg tisztátalan szelek fújnak.

       5. A düh titkolt gyűlölet tartós voltát, vagyis a haragtartást jelenti. A düh rosszindulat megharagítónk ellen.

       6. Az indulat a szív hirtelen fellobbanása. A keserűség a lélekre telepedő kellemetlen felindulás.

       7. A harag jellemünk változékonysága, lelkünk szégyene.

       8. Ahogy a fény feltűntével visszavonul a sötét, úgy tűnik el az alázat illatától minden harag és keserűség. Némelyek a harag miatt ingatagok lévén hanyagok annak gyógykezelésében. Nem gondolnak a nyomorultak erre a mondásra: „Pillanatnyi haragja bukását okozza.”

       9. Van a malomkőnek olyan hirtelen mozdulása, amely egy pillanat alatt jobban összezúzza, tönkreteszi a lélek búzáját azaz termését, mint egy másiké egy teljes nap alatt. Éppen ezért legyünk figyelmesek!

       10. Adódhat tűznek olyan hirtelen, erős széltől szított fellángolása, hogy még a tartós tűznél is jobban fölperzseli és elpusztítja a szív szántóföldjét.

       11. Az se kerülje el figyelmünket, barátaim, hogy néha a gonosz démonok azért vonulnak hamar vissza, hogy mi súlyos szenvedélyeinket semmibe vegyük, s így azokat elhanyagolva már gyógyíthatatlan betegségbe essünk.

       12. Amint a szögletes, durva kőnek más kövekkel összeverődve, összeütközve lecsiszolódik minden éle, minden durvasága, és gömbölyű lesz, úgy az ingerlékeny, hirtelen fellobbanó lélekkel is, ha goromba, indulatos emberek közvetlen közelében él, két dolog történhet: vagy türelemmel kikezeli saját sérülését, vagy, ha eltávozik, okvetlenül fölismeri saját gyöngeségét, mert gyáva megfutamodása tükörként mutatja azt neki.

       13. A hirtelen ember önkéntes epilepsziás, akinek már önkéntelen rossz szokásból vannak rohamai és újra meg újra visszaesik.

       14. Semmi sem illik oly kevéssé a bűnbánókhoz, mint a haragos indulat. Mint ahogy a megtéréshez mély alázat kell, úgy dölyfös beképzeltségre vall a haragos indulat.

       15. Ha a szelídség végső határa: a bennünket bosszantó személy jelenlétében is megőrizni szívünk nyugalmát és szeretettel viselkedni vele, akkor bizonyára a harag végletes formája: még magányban élve is szóval és hadonászással viaskodni és dühöngeni a minket sértegető ellen.

       16. Ha a Szentlelket a Lélek békéjének hívják, és az is, a harag viszont a szív háborgása, ahogy mondják is róla, akkor semmi sem gátolja bennünk a Lélek jelenlétét annyira, mint éppen a harag.

       17. Noha tudjuk, sok ártalmas magzata van a haragnak, azt elismerjük, hogy egyik kölyke, de csakis ez az egyetlen, fattyú létére is hasznos: Láttam embereket, akik féktelen haragra lobbanva egyszer csak kiadták régóta fölgyülemlett mérgüket, és szenvedély útján szenvedélytől szabadultak meg, mert régi sérelmükre vagy elégtételt vagy magyarázatot kaptak megbántójuktól.

       Ám láttam másokat, akik látszólag szó nélkül tűrtek, de hallgatásuktól bensőleg egyre inkább forrt bennük a méreg. Hát szerintem ezek még a dühöngőktől is nyomorultabbak, mert mintegy befeketítik a galambot.

       18. Nagyon óvatosan bánjunk ezzel a kígyóval, mert mint a testi szenvedély, ez is együttműködik természetünkkel. Megfigyeltem, hogy némelyek dühbe jönnek és keserűségükben elutasítják az ételt. Ezzel az értelmetlen önmegtartóztatásukkal persze csak még több mérget vesznek meglévő mérgükhöz.

       Azt is megfigyeltem, hogy mások a haragot ragadják meg állítólag józan ürügyként arra, hogy falánkságra adják magukat, ám csöbörből vödörbe esnek. Viszont olyanokat is láttam, akiknek volt hozzá eszük, hogy jó orvosként összekeverjék a kettőt, és mérsékelt felüdülésükből végül is hasznot húzzanak.

       19. Olykor az éneklés – amennyiben csak mérsékelt – igen szépen eloszlatja a haragot. Néha viszont – ha mértéktelen vagy nem időszerű – puszta élvezetet jelent. Szabályozzuk hát az idejét, és úgy éljünk vele!

       20. Saját fülemmel hallottam, mikor valami ügyben házon kívül tartózkodtam, hogy egyes remeték a kunyhójukban dühös indulatból ketrecbe zárt kakasok módjára viaskodtak, és úgy ripakodtak rá az őket megbántó személyre, mintha az jelen is lett volna. Én aztán hitünknek megfelelően azt tanácsoltam nekik, hogy ne éljenek magányosan, nehogy emberekből démonokká váljanak.

       Láttam olyat is, hogy az érzéki emberek, ezek a gyöngédek, hízelgők, bűzlő szívűek, úgymond emberbarátként tetszelegve adták a szépet. Őket viszont arra buzdítottam, hogy magányos életet folytassanak (hiszen olyan az, mint a kéjvágy bűzét lenyíró borotva), nehogy nyomorultul okos lényből oktalanná változzanak.

       Mivel pedig némelyek azt mondták nekem, hogy a legszánalmasabb módon mindkét hibára ragadtatják magukat, én megtiltottam nekik, hogy valaha is a maguk akarata szerint járjanak el, elöljárójuknak pedig bizalmasan azt ajánlottam, hagyják meg nekik, hogy egy ideig hol ezt, hol meg azt a szabályt kövessék, Csak az legyen a lényeg, hogy mindenképpen mesterük igájába hajtsák nyakukat.

       21. Az érzékies ember többnyire önmagát, esetleg még egy bizalmasát rontja meg, az indulatos ember azonban farkas módjára az egész nyájat háborgatja, sok lelket megaláz, vagy meg is ver.

       22. Súlyos dolog a szív látását haraggal zavarni, ahogy meg van írva: „Haragtól zavaros a Szemem.” Még súlyosabb a lélek indulatát még a szájunkkal is kifejezésre juttatni, de azt kézzel is tettlegességre váltani – ez már teljesen ellenkezik a szerzetesi, angyali, Istennek szentelt életmóddal, és idegen is tőle.

       23. Ha más szálkáját akarod orvosolni (vagyis inkább amikor úgy képzeled, hogy orvosolod), nehogy a sebészkés helyett gerendával metszd ki vagy húzd össze a sebet. A gerenda: sértő beszéd, durvaság. A megfelelő másik gyógymód az elnéző oktatás és nagylelkű fenyítés. „Érvelj, ints, buzdíts” – mondta az apostol, de azt már nem mondta, hogy üsd-vágd. S hogyha arra is szükség van: ezt csak ritkán és nem saját magadtól kell kezdeményezni.

       24. Figyeljük meg, és majd meglátjuk, hogy az indulatos emberek közül sokan szívesen virrasztanak, böjtölnek és élnek magányosan. A démon szándéka ugyanis az, hogy a szenvedély tápanyagát állítólagos bűnbánat és vezeklés ürügye alatt ajánlja nekik.

       25. Ha egyetlen farkas, mint előbb említettük, démoni közreműködéssel felzaklathatja a nyájat, akkor egyetlen bölcs testvér is, olajjal teli mentőöveként lecsillapíthatja a hullámokat, és – angyali közreműködéssel – megszüntetheti a hajó hánykolódását. Ez a fönt említett bűn súlyos voltának megfelelően nyer majd jutalmat Istentől, és mindenkinek hasznos példaképül szolgál.

       26. Az áldott tűrés kezdete: lelkünk keserű kínjával elfogadni a megaláztatást. Középső foka: nem érezni fájdalmat miatta. Tökéletessége pedig (ha ugyan van): mindezt elismerés számba venni. Örüljön az első! Előre, második! Boldog a harmadik, mert az Úrban vigadozik.

       27. Szánalmas látványt figyeltem meg indulatos emberek társaságában, ami nyilván önhittségből, tudtukon kívül történhetett meg az illetőkkel: miután dühbe jöttek, még az is dühíti őket, hogy nem uralkodtak magukon. Én meg csodálkozva láttam, hogy bukásért bukása megtorlás, és sajnálattal néztem azokra, akik bűnt bűnnel bosszulnak meg. Majd a démonok agyafúrtságán megdöbbenve kis híján kétségbeestem saját életem miatt.

       28. Aki látja, hogy az önhittségtől, indulatosságtól, rosszindulattól és színleléstől könnyen vereséget szenved, s ezért már a szelídség és türelem kétélű kardját szeretné kivonni ellenük, az, ha tényleg egészen meg akar szabadulni tőlük, menjen, lépjen be egy testvéri közösségbe, mégpedig a lehető legdurvábba, mint valami üdvös ványolómalomba, hogy ott bántó, megalázó bánásmóddal, a bántalmazások által maguk a testvérek kifeszítsék, szellemileg dögönyözzék, vagy talán fizikailag is dörzsöljék, rugdos kimossák.

       A nép nyelve győzzön meg róla, hogy a gyalázat elviselése a lélek szenvedélyeinek a kimosása! Egyes világiak ugyanis, miután valakit szemtől szembe becsmérelnek, dicsekedve mondják másoknak: „Ennek meg jól megmostam a fejét.” S ez igaz is.

       29. Más a novícius bánkódásból eredő szelídsége és más a tökéletesek háboríthatatlan higgadtsága. Az előbbi még csak könnyel mint valami kantárral fékezi meg a haragot, az utóbbinak szenvedélytelensége viszont kardként, mint kígyót sújtotta halálra az indulatot. saját szememmel láttam, hogy három szerzetest egyszerre gyaláztak, és az egyik megsértődött és felháborodott, de hallgatott, a másik örült ugyan annak, ami ebből hasznára válik, de aggódott az őt ócsárló személyért, a harmadik pedig embertársa kárát elképzelve forró könnyeket hullatott. Meglátszott, ki cselekszik félelemből, ki jutalomért, ki pedig szeretetből.

       30. Ahogy a testi láz egy ugyan, kitörésének azonban több, nem csak egy magyarázata van, úgy a harag, de talán a többi szenvedélyünk kitörésének, fölgerjedésének is többféle, különböző oka van. Ezért képtelenség is egyforma gyógymódot rendelni rájuk. Az hát a véleményem, hogy jobb, ha minden egyes beteg esetében gondos igyekezettel kutatjuk a gyógyítás módját. A kezelés azzal kezdődhet, hogy megállapítjuk a fájdalmunk okát. Mert ha az ok már megvan, mi betegek Isten és a lelki orvosok gondoskodása szerint arra fogjuk szedni a gyógyszert is.

       31. Például: akik velünk együtt az Úrban meg akarnak jelenni ez előtt a szellemi bíróság előtt, azok csak jöjjenek, és velünk együtt vizsgálják meg, akár csak felületesen is, a fönt említett szenvedélyeket vagy inkább az okokat. Kössék hát meg a zsarnok haragot a szelídség kötelékével, majd a kitartó türelemtől ütlegelve, a szent szeretettől vonszolva, és az értelem ezen ítélőszéke elé állítva vessék kellő vizsgálat alá: „Mondd meg nekünk, te őrült, te arcátlan, mi a neve a nemződnek és szerencsétlen szülődnek, aztán áruld el a fiaid és ocsmány leányaid nevét! Mondd el azt is, kik az ellenfeleid és kik tudnak téged elpusztítani!” Mire úgy tűnt, hogy az így válaszol nekünk: „Az eredetem sokféle: az apám nem egy. szülőanyám a hiúság, kapzsiság, torkosság és néha még a paráznaság is. A nemzőm neve önhittség. Leányaim: a haragtartás, gyűlölet, ellenségeskedés, önigazolás. Ellenfeleim, akik most fogva tartanak, ezek ellenkezői, a higgadtság és szelídség. Ádáz ellenségemet alázatnak hívják. Hogy pedig azt ki szüli? Ezt már a maga helyén majd tőle magától kérdezzétek!”

       A nyolcadik fokon a szelídség a koszorú: aki azt természeténél fogva hordja, mást talán nem is hord, aki azonban erőfeszítés árán jut oda, az egyszerre fölülemelkedett a nyolcon.

Létrehozva 2017. február 16.