Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet egy lelki erőpróba, egy szorítóban megvívott mérkőzés, ahol emberi minőségünk megmérettetik. Ha a Krisztusi minőség fokát elérjük, akkor a „hűséges nép”-hez soroltatunk be.

A mi Mesterünk és „edzőnk” felszólított minket arra, hogy kövessük őt. Az Ő győzelmi mezébe öltözködünk bele, az ö harci taktikáját követjük. Mert „nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere.” ( Mt. 10, 24-25). Itt a nagyság nem emberi mértékkel értendő. Nagyon is mélyen el van rejtve a krisztusi nagyság. Csak a Nagy Kinyilvánulás napján fog láthatóvá válni, tehát mindaddig:Elrejtett nagyságról van szó!

A kihívás a világ szellemétől ugyanakkor nyomasztó és provokatív. Azt követeli, hogy ösztönös és csalárd módon éljük meg az élet-helyzeteket. A lelkiismeretes, hűséges, jóindulatú, áldozatkész életviteltől el akar idegeníteni, nyílt és nyitott szívünk lelki kapuját be akarja zárni Isten és az emberek elől. De mindig marad egy hűséges nép, egy parányi hányad, akiknek szívébe be tud vonulni Ö, „a dicsőség királya”, aki Győztes a harcban. A 24. zsoltár ünnepi fesztivál hangján írja le a hűséges nép bevonulását a szent Városba: „Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.” ( 24, 6-8 ).

Isten tükörképére, azaz képmására teremtette az embert, s ha ez tiszta tükörként megmarad, akkor olyan lesz az „adjon Isten”, mint a fogadj Isten”. Ha az ember szívkapuja kinyílik és befogadja életébe a dicsőség Urát, akkor a Dicsőség Ura is meghasítja az eget – képletesen szólva – kitárja annak kapuit és befogadja örök hajlékába a hűséges népet. A nyitott kapukkal pedig együtt járnak a nyitott karok.

Ezek ölelő karok: Ha én, az ember, átölelem Istent, s mindazt, aki vagy ami Hozzá tartozik; akkor Ő is átölel engem, s így megismerem majd Isten szeretetét. Így fogadom be életembe, hogy már ne önmagamban és önmagamnak éljek, hanem neki és benne, aki értem meghalt és feltámadt. A Szentlélek sugallatára Pál apostol gyönyörűen írja: „Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” ( II.Kor. 5,15.)

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2017. január 24.