I. Krisztus követése

1. Nem haladhatunk addig előre a lelki életben, míg nem követjük Krisztust, ő az út, az igazság és az élet. Ő az a kapu, amelyen mindenkinek át kell mennie, aki meg akarja menteni lelkét. A komoly lelki ember nem fél Krisztus követésétől és nem akarja életét édességekben és kényelemben leélni.

2. Forró vággyal törekedjél arra, hogy minden cselekedetedben Krisztust kövesd. Igyekezzél minden tettedet úgy végezni, amint azt Krisztus végezte volna.

3. Vess meg minden olyan élvezetet, amely nem szolgál Isten dicsőségére és tiszteletére. Mondj le róluk Jézus Krisztus iránt való szeretetből, akinek semmi más élvezete nem volt, de nem is akart mást, mint hogy mennyei Atyjának akaratát teljesítse. Amint maga mondotta, ez volt az ő tápláléka.

4. Ne utánozz szolgailag másokat, legyenek bár az illetők a legszentebbek. Egyébként a gonosz lélek az illetők tökéletlenségeit fogja szemed elé állítani, hogy azokat utánozd; ne utánozz mást, mint Jézus Krisztust, ő teljesen tökéletes, teljesen szent, ha őt követed, nem tévedsz.

5. Élj mindig együtt Krisztussal; külső és belső szenvedéseid megszerzik lelked békéjét és nyugalmát.

6. Legyen neked elég a keresztre feszített Krisztus, semmi másra nincs szükséged. Vele légy örömben és bánatban.

7. Aki magában bízik, az sem magát nem tagadja meg, sem Krisztust nem követi.

8. Sokat foglalkozzál azzal, hogyan függetlenítheted magadat hajlamaidtól, hogyan szabadíthatod meg magadat magadtól.

9. Ha Krisztust keresed, ne keresd őt másként, mint kereszttel a vállán.

10. Aki nem keresi Krisztus keresztjét, az nem keresi dicsőségét sem.

11. Törekedjél szenvedések által valamiképpen hasonlóvá lenni az alázatos és keresztre feszített Üdvözítőhöz, mert csak így lehetsz igazi tanítványa.

12. Mit tud az, aki nem tud Krisztusért szenvedni? Minél nagyobb és nehezebb fáradalmakat kell érte elviselnünk, annál nagyobb lesz lelki előmenetelünk.

13. Mindenki szeretne Isten országába és örömébe bejutni; a fáradalmakat és szenvedéseket azonban Isten Fiáért elviselni már kevesen óhajtják.

14. Még azok közül is, akik barátainak tartják magukat, sokan kevéssé ismerik Jézus Krisztust. Azt látjuk ugyanis, hogy csak arra törekszenek, hogy benne a vigasztalásokat, nem pedig a keserűségeket keressék.

II. Az isteni erények

15. Az isteni erényeknek az a feladatuk, hogy a lelket megszabadítsák mindattól, ami nem isteni; azután az is a feladatuk, hogy egyesítsék Istennel.

16. Az isteni erények őszinte gyakorlása nélkül lehetetlen eljutnunk a szeretet tökéletességére.

a) A hit.

17. A hit útja az igazi és biztos út. Ezen kell járni a lelkeknek, ha az erényben előre akarnak haladni. A hitben való tökéletesedés által a lélek egyre közelebb jut Istenhez.

18. A benső sugallatokat mindig az isteni parancsnak és a hitnek kell szabályoznia.

19. Ha a lélek a hit világosságára és igazságaira hagyatkozva él, akkor ment lesz a tévedéstől. A tévedés általában saját egyéni kívánságainkból, ízlésünkből, kutatásainkból és ismereteinkből ered.

20. A hit hatalmas fegyver legerősebb és legravaszabb ellenségünknek, az ördögnek támadásai ellen. Azért Szent Péter nem ismer kiválóbb védelmet az ördög ellen a hitnél, amikor így ír: „Erős hittel álljatok ellen neki.” (l Pét. 5,9)

21. Ahhoz, hogy a lélek Istennel egyesülhessen, el kell felejteni a teremtményeket, mert a teremtmények változandók és felfoghatók, Isten azonban változhatatlan és felfoghatatlan.

22. A világosság, amely a külső dolgokban arra szolgál, hogy az ember el ne tévedjen, az isteni dolgokban éppen az ellenkezőjét eredményezi; nem engedi, hogy meglássuk a jobbat. Sokkal biztosabban él a lélek akkor, ha nem lát.

23. Az bizonyos, hogy itt a földi életben Istenről inkább azt ismerjük meg, hogy mi nem ő, mint azt, hogy mi ő. Azért szükséges a lélekre nézve, ha hozzá akar eljutni, hogy összes természetes és természetfeletti ismereteit amennyire csak lehetséges, semmibe se vegye.

24. A természetfölötti dolgokról való benyomásaink és ismereteink nem erősítenek bennünket annyira az Isten iránt való szeretetben, mint az egyszerű élő hit és remény.

25. Miként az ember természetes alkotásai új formát nem nyerhetnek mindaddig, míg a régi formát meg nem semmisítettük, éppen úgy a lélekbe sem térhet új, tiszta szellem, míg abból a régi, érzékies szellemet ki nem öltük.

26. Ha meg akarod őrizni Istennek világos képét a lelkedben, akkor fordulj el a teremtményektől és ily módon Isten világosságában fogsz járni.

27. A hit biztosítja a lélek számára a legnagyobb tökéletességet. Minél jobban megtisztult az eleven, tökéletes hit által, annál több szeretetet kap az Istentől, annál gazdagabban árad a lélekre a természetfölötti világosság és az Isten természetfölötti adományai.

28. A legfőbb javak és legnagyobb kegyelmek egyike, amelyet Isten a léleknek itt a földön adhat, az, ha a lélek világosan fölismeri, hogy lehetetlen őt egészen megismerni és teljesen megérteni.

29. Az a lélek, amely tudására, ízlésére és érzéseire hagyatkozik és ezeknek segítségével akar az Istenhez vezető úton járni, könnyen tévedésbe esik és akadályokat készít magának, mivel nem marad meg a sötét hitben, amely az ő egyedüli igaz vezetője.

30. Csodálatosak a mai emberek! Mihelyt valami belső szózatot hallanak egy rövidke kis elmélkedés után, amelyet némi összeszedettséggel végeztek, azonnal Istentől eredőnek tartják azt, s így kiáltanak fel: “Az Isten mondotta nekem! Az Isten felelte nekem!” Valójában azonban mindezt saját maguk mondják és felelik maguknak akaratuknak megfelelő módon.

31. Aki Istentől látomást vagy kinyilatkoztatást kér, az nem gondolkodik helyesen Istenről, az megfeledkezik Jézus Krisztusról. Az Isten ugyanis azt válaszolhatná az ilyen embernek: Jézus Krisztus az én szerelmes Fiam, akiben nekem kedvem telik, őt hallgasd, anélkül, hogy más, új kinyilatkoztatást kérnél. Általa mindent megmondottam és kijelentettem, amit az ember csak kívánhat, amit csak kérhet. Nektek adtam őt, mint testvéreteket, mestereteket, barátotokat, mint váltságdíjat és jutalmat.

(ford. P. Ágoston Budapest , Kármelita Zárda 1941).

Létrehozva 2017. január 1.