“Énekeljük, hogy “Isten áldd meg a magyart”. De Szegény, hogy áldja meg, ha naponta 122 hal meg abortuszban közülünk?” (Csókay Andrást idéztem) Sokan gondolják úgy, hogy őket talán csak távolabbról, vagy egyáltalán nem érintő problémáról van szó. Mi úgy gondoljuk, hogy azzal, ha az imádság mellett beszélünk is róla, sokat segítünk a hallgatásba burkolózó, “pont rosszkor” várandóssá lett anyáknak.

Ha ez nem egy tabu téma, akkor bátrabban beszélnek róla a fiatal leányanyák is, és többen leszünk, akik segíteni tudunk. Milyen jó lenne ha a felnövő generáció fejében már tisztázódna, hogy ha megfogant bennem vagy általam egy gyermek,  akkor én már anya illetve apa vagyok!

És ezen nem tudunk azzal változtatni, ha elmegyünk abortuszra, attól még ugyanúgy szülők maradunk, csak a gyerekünk meghal. 

Az abortusz legalizálása óta eltelt 60 év alatt nagyjából 6.000.000, azaz hatmillió gyerek végezte a “szülőszobák” műtőasztalán. Nem gondolhatjuk, hogy ez nem hagy mély nyomot az anyák, családok, a közösségek és a nemzet lelkében. Tudnunk kell, hogy amíg tombol az abortusz – itthon napi 122 (!), Európában napi 4-5 ezer, a világban napi 120-130 ezer – addig nem lesz békességünk.

És belinkelek egy cikket, ami röviden de tökéletesen összefoglalja a problémát. A legfontosabb része ennek az írásnak összefoglalja, hogy miért mindenkinek az ügye az abortusz:

“Én sem szeretem, amikor… ideológiai,  politikai törésvonalak alapján vitatkoznak az abortuszról. Ráadásul szinte mindig a beteg magzat vagy anya, illetve a nemi erőszak eseteire hegyeződnek ki a viták, pedig ezen okok összesen sem érik el az egy százalékot – az abortált magzatok 99 százaléka egyszerűen „rosszkor jött”.

Ki kellene végre szállni „a magzat élethez való joga” kontra „a nő választási joga” kifejezésekkel felcímkézett lövészárkokból, amelyekben a nő és születendő gyereke egymás ellenségének van beállítva. 

Szabad választásról úgyis bajosan beszélhetünk – a minket megkeresők többsége vagy súlyos nyomás vagy információ­hiány következtében döntött az abortusz mellett. „Ha legalább egyvalaki mellettem állt volna!” Oda kellene állni a többnyire komolyan vívódó nő mellé, és ítélkezés vagy moralizálás helyett abban segíteni, hogy elfogadja az anyaságát, és közben ne kerüljön lehetetlen helyzetbe.”

És a link.

Anett levelét (melyhez most az utószót olvastad el)  megtalálod itt.

Anett tanúságtételét közreadtuk itt.

Olaj Anett az abortusz.hu honlap létrehozója. 

Létrehozva 2023. december 5.