Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében a lelkiismeretről és a belső élet műhelytitkairól elmélkedtünk. A Magasságbelinek hangját, szavát, szózatát, igéjét , melyet az emberrel közölni akar, a lelkiismeret fogja fel (ha felfogja és veszi). Az Isten szava visszhangzik minden emberi pszichében, s ha felfogja az üzenetet, mely legtöbbnyire parancs és útmutatás, akkor az, vagy engedelmességgel, vagy pedig engedetlenséggel reagál rá. Engedetlenség az is, ha úgy tesz, mintha nem hallaná. Ez az engedetlen gyerekek módszere.

Ha ez így megy sokáig, akkor az Úr szava lassanként alábbhagy, egyre ritkábban szól, mintegy mondván: Hiába mondom neki, nem teszi. Tehát ezután már nem is szólok hozzá, menjen csak megveszekedett feje után. Nem hallgat úgysem a jó szóra, pedig saját, jól felfogott érdeke volna. – Közben a lelkiismeretet már a rozsda marja, nyikorog, nem működik, nem jelez. Az Adóállomás is és a vétel színhelye is lelassul, lebénul, majd megáll. A kapcsolat megszakad. Az Ég nem szól a Földhöz; a Föld nem szól az Éghez!

Az embert nem érdekli az Isten, s az Istent sem érdekli lassan az ember. Hiába, az ember Isten képmása, tükörképe, s a viselkedések is tükröződnek. Az ember cselekszik anélkül, hogy Istenét bevonná cselekvéseinek terveibe. De a Jótanács Lelkének távollétében az ember egyre nagyobb helytelenségekbe sodródik bele. Az Isten nélkül berendezett életforma magát az embert bensejében torpedózza meg. – Ámosz próféta idejében   – és a mi időnkben is   –   egy elhatalmasodott életformává növi ki magát az a sztereotip magatartásforma, hogy „ha létezne is Isten, ő ne szóljon bele életembe:Különben is Isten nem számít, se nem oszt, se nem szoroz. Ő nem tényező!” – Ez az ateista életvitel kódexe. – Ezzel most nem akarok vitatkozni.

A baj ott van, amikor az Isten hívő népe is ezt az életformát éli meg. Ez a hittagadásnak az a gyakorlati formája, melyet a magát hívőnek tartó nép szinte nem is vesz észre. Ámosz idejében sem, – ma sem! Viszont erre az Úr szava is olyan választ ad, mint a sújtó villám: „Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki.” (Ám.8, 2.) Vajon mitől lett ilyen megkeseredett és kemény az Úr hangja? – Hacsak nem attól a viselkedésünktől, hogy lerázzuk szeretetét és féltő, atyai jóságát magukról, s nem engedjük, hogy Ő is részese legyen életünknek, amire különben annyira vágyódik. – Aki manapság mégis kitart az istenfélő életút mellett, az ebben a szillogizmusban gondolkodik és él: „Van Isten, aki jó Atyám a mennyben. Az Ő gondolata vagyok. Ő nagyon jó és szeret. Szeretete hozott létre. Elküldött a Földre, hogy én is visszhangozzam szeretetét. Mivel ehhez nem igen értek, még ebben is segíteni akar: Részt kíván venni az életemben. Szól hozzám, s várja válaszomat. Várja, hogy szívem mélyéből szóljak Hozzá, s mondjam el Neki mindazt, amit átéltem. Ha pedig próbaidőm lejár, visszavár, hazavár. Neki tartozom beszámolóval, akitől létemet és örök jövőmet kaptam. Be is számolok Neki sorra, rendre, naponta részletes, figyelmes gondossággal. Megosztom vele élményeimet, legyenek azok akár kellemesek, akár gyötrelmesek. Befogadom életembe, s így Ő életem részese. Mintha férjem volna, vagy feleségem.” Ez az istenfélő mentalitás gondolatsora.

Viszont nem így, a hitetlenek életformáját követők, s megélők, nem így! Futkosnak északtól délig, bejárják a világot kapzsi vágyaktól lihegve. Tengerre szállnak, mindent meg akarnak nyerni, felhajszolják az eléjük bukkanó összes lehetőséget, s ki akarnak tombolni magukból egy dacos önmegvalósítást – de mindezeket Isten nélkül. Őt nem kérdezik meg: Tetszik ez Neked, Uram? Tényleg ezért teremtettél? Látja a sok futkosást   – mind-mind nélküle. Az Urat nem vonták be terveikbe, s Neki nem számolnak be viselt dolgaikról. Persze, hogy az Úrnak egy szava sincs hozzájuk, pedig olykor ráfanyalodnának arra,mondván: Hát mit szólsz a mi nagy futkosásunkhoz, te nagy Ismeretlen?! Viszont az Úr csak hallgat, mert kihagyták Őt az életükből. Ámosz próféta szavai ma is aktuálisak, mert ma is tombol a hitetlen viselkedésmód: „Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.” (8,12).

Az életige letölthető itt.

Létrehozva 2016. július 11.