Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! –Jézus Krisztus az, aki a mindenséget egybetartja, összefogja. De nemcsak a fizikai világot, hanem az emberi pszichét is egybetartja, értékessé értelmessé, s céltudatossá teszi azt. Jézus nélkül kerge az élet, de nemcsak körben megy (kerge /körben) az élet, hanem még össze-vissza is. Szétesik minden : Belül és kívül egyaránt egy hatalmas káosz ! Rendetlenség és tébolyult őrültség lesz a létezés, jelesül :Az emberi létezés.

Ha tetszik, ha nem, az ember kénytelen átélni az Úrnak ezt az igéjét : « Nálam nélkül semmit sem tehettek. » ( Jn.15,5 ).     Jézus az, aki rendbe tudja tenni az emberiség kisiklott életvitelét. Őtőle tanuljuk meg, hogy’ kell viselkedni a földi életben, hogy rendes emberek lehessünk : Isten szemében, aki teremtett, az emberek szemében, akiket szolgálunk, s a magunk szemében is, akik felelősséggel és örömmel tudjuk már így vállalni az életet : A magunk életét és környezetünk életét.

Ha a mennyei harmóniától még messze is vagyunk, azért adatik nekünk egyfajta « « üzemképes », hasznavehető belső rend, derű és béke. Most ezek után mindazt, ami ezt a belső rendet, derűt és békét építi és fenntartja feltétlenül alkalmaznunk kell. Különben ez parancs is, sőt főparancs : Az áldozatos szeretetet kell alkalmaznunk életünk minden legkisebb/tört részletében. Ez életünk feladata :Szeretetben élni, pontosabban :Krisztusi szeretetben.

A krisztusi szeretet az, amit Ő színesben, élőben és 3 D-ben bemutatott a keresztfán. A harsogó tanítás, mely ebből fakad, s így hangzik : Aki nem tud lemondani, az nem szeret. Aki utánam jön és nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.   ( Lk.9,23-24)

Az áldozatos élet, mely az adakozásban nyilatkozik meg, gyümölcseként kapja a rendezett életet, a belső élet örömét és a lelki békét. – Öröm az, ha másnak örömöt okozunk ! Nem hogy javainkat, de még életünket is oda kell adnunk egymásért, mert erre kötelez a szeretet főparancsa, az (ön-)elajándékozó szeretet. De ez nem «erkölcsi utánfutó », hanem előírás, kötelezvény. – Kérdezhetnéd : Ugyan, ki írja ezt elő ? – Hát tudd meg : Krisztus szeretete, aki önmagát adta értünk és példát adott nekünk, hogy követői legyünk.

Igaz, ez a « vállalkozás » megéri, még ha a tanítványság okán-jogán kötelező is, mert olyan javakhoz juttat hozzá, melyet aztán senki nem tud elvenni. Ad egy stabil belső harmóniát, egy irdatlan kiterjedésű nyugalmat, összhangot, egyensúlyt és békét. Az így nyert belső harmónia lesz így a mi legfőbb javunk már itt a földön is, de még inkább odaát, az Úrnál.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2016. június 18.