Esztergom, 1988. III. 7.

Kedves Testvéreim!

A második olvasmányban egyfajta vallási elképzelést javít ki Jézus, és megtérésre hív minket. A megtérés, az ó- és újszövetségben nem azt jelenti, hogy egyik vallásból a másikba áttérek. Ezzel nem foglalkozik soha. Azt sem jelenti, hogy a hitetlenségből istenhívő leszek, mert ilyet meg nem ismer az ó és újszövetség. – Az ideológiai ateizmus. – A metanoia, a megtérés, amit Jézus hirdet, az azt jelenti, hogy vallási elképzeléseinkből, a már megismert, kinyilatkoztatott igazságokból, tovább merünk lépni. Tehát mindig aktuális az evangélium, az utolsó napig.

Az evangéliumban, Isten új és végleges templomáról beszél Jézus. Saját teste templomáról beszélt. Csak amikor föltámadt a halálból, akkor értették meg. Jézust a nép prófétának tartja, és éppen ezért, amit most tesz, azt nem lehet redukálni egy “dühös” jelenetre. Ez nem olyan, hogy ejnye-ejnye, mit csinálnak ezek a templomban, hát kizavarom őket, hanem prófétai cselekedetről van szó. Zakariás próféta utolsó mondata: “Azon a napon nem lesznek többé kereskedők a seregek Urának templomában”. Az a kifejezés, hogy azon a napon, jelenti a zsidók számára az utolsó napot, az utolsó ítélet napját. Jézus ezt előre hozza, hiszen benne elkezdődött a világ utolsó korszaka. Isten eljött a földre és utána már ebben a korszakban semmi lényeges nem történik, hacsak nem az evangélium terjedése.

Egyre jobban azt kell észrevennünk, hogy Jézusban az eszkaton, a végső idő előrejött. A túlvilág nem túl van, hanem itt van! Benne az Isten belépett e térbe és időbe, szétfeszített, robbantott mindent. Főleg a vallást. Tehát Jézus úgy cselekszik, mint próféta és a zsidók ezt látják – “Milyen alapon teszed?”. Mert tudják, hogy az utolsó napon a templom is a maga szentségében fog ragyogni. Tehát nem szabad ezt egy anekdotikus, esetleges eseménnyé redukálni. Itt Jézus egy hatalmas prófétai tettet visz végbe, és nagyon jól megértik a kortársak. Nem annyira azt akarja mondani, amit tesz, hanem, hogy itt van az utolsó nap. A templom megtisztult. Elérkezett az a nap, a végső korszak. Persze, hogy ez elérkezett, ezt csak a föltámadása után érik meg az apostolok – tudniillik, hogy Jézusban valóban az Isten jött el, a megtestesülés által. S akkor értik meg, hogy az Ő saját teste lesz a templom, illetve az. Ebben az új korszakban tehát nincs már hagyományos értelemben vett templom, hanem Jézus teste, a föltámadt Jézus teste, Istennek az imádási helye a földön.

János Efezusban élt, aki megfogalmazta ezeket a sorokat. Szent Pál pedig az efezusiaknak írja, hogy Krisztus testét építitek. Azaz az egyházat. Tehát úgy látszik, hogy az efezusi hívek értik meg legmélyebben az egyház valóságát Szent Pál és Szent János hatására, hogy az egyház az nem egy külső gyülekezet, nem egy vallás, amelyet megszerveznek az áldozatokkal, és hát akkor kell állat is, azokat el kell adni, egy hatalmas nagy institutio, amely az Isten ügyét és az emberek üdvösségét előremozdítja, hanem elsősorban Krisztus teste. Egy misztikus valóság. Ha azt mondom misztikus, az azt jelenti, hogy jobban valóság, mint ez a könyv, mert ez el fog egyszer rohadni. De amikor Isten érinti a világot, az többet nem rohad el, az van! Az egyháznak erre a misztériumára kell rányitni

János evangéliumában Jézus mondja: “én vagyok a szőlőtő, és ti vagytok a szőlővessző”. Tehát egy életkapcsolat. Mi a keresztségben ugyanazt az isteni Lelket kaptuk. A keresztségben valóban Isten gyermekei leszünk. Jézus az ő istenfiúságát nekünk adja. Ezért mondja Pál, hogy: “ti is templom vagytok”. Az igazi kultusz a szívben folyik, s amikor összejön vasárnap az Isten népe, akkor is ti vagytok a templom. Mi vagyunk! Nem ezek a falak! Ezek a falak nem szentek, ezek csak kő meg malter – el is múlik – hanem mi tesszük ezt szentté. Még olyan értelemben sincs templom, hogy a keresztény templomban ott van az Oltáriszentség. Ideiglenesen van ott, nem azért van ott, hogy ott legyen, hanem hogy lenyeljük, mert itt akar belül élni az Isten! Az ember, a Krisztusban újjászületett ember az új templom.

Tegnap Pasaréten – Budapesten – voltam tanítani kispapjainkat, testvéreinket, s odajön egy középkorú férfi, előveszi tárcáját, hogy ezer forintot akar a templomnak adni. Jó – mondom -, majd átadom a templom gazdájának, én itt vendég vagyok. Mert ő – tudjam meg – hogy ő katolikus keresztény. Hát – mondom – nagyon jó, és este bibliaóra is lesz, eltetszik jönni? Nem, misére sem járok, nem szeretem a ceremóniákat. Húsvétkor, meg karácsonykor elmegyek, de az ilyen ceremóniákat nem szeretem – egész idegesen mondta. Egy ezressel elintézi.

Ceremóniák! Uram Isten! Hová züllött a kereszténység?! Ceremónia az, hogy a föltámadt Krisztussal találkozok! A mise az egy nagy lüktető szív, amitől vért kapok, lélegzetvételt, ami nélkül nem tudok élni! A kereszténység az nem egy intézmény, hanem egy misztikus közösség. Folytatódnak az Úr titokzatos húsvéti jelenései a kenyér és a bor színében. Ez az életközösség Krisztus testével. Ez az egyház! Ha ide nem jutok, akkor minden egyházias cselekedetem, tulajdonképpen leszakadva az Életről, por és hamu.

Azt mondja a Jelenések könyve, hogy: új eget és új földet alkotok. Nemcsak a föld múlik el, hanem az ég is. Az egész vallási rendszer, minden, – nem örök! De megmarad Krisztus az ő dicsőséges testében, és minket is föl tud támasztani. Azt mondja a Jelenések könyvében János, hogy: nem láttam az új világban templomot. Mert elmúlt, az institúció. Nincs! A Bárány maga a templom. És a választottak. A vallás elsősorban nem szervezet, nem funkcionáló, alá-fölérendeltek társasága, nem egy történelmi formáció, hanem életközösség a föltámadott Jézus Krisztussal.

A másik, amiben szinte megtérést követel a szentírási szöveg, az első korinthusi levélből vett rész. Itt meg új Isten-képet, új Isten-kapcsolatot kínál föl az apostol. A zsidók csodajeleket kívánnak, mert vallásosak. A görögök bölcsességet követelnek. Mind a kettő ugyanaz – bizonyítékot akar. Krisztus bizonyítson. Akár a pozitív tudományok előtt, mert ezt jelenti a görög bölcsesség ma, akár a csodák által. És mind a kettőt kikerüli. Miért?

Itt az ember az Istentől egy saját maga által elgondolt biztosítékot kér. Ha az megvan, akkor hiszek. Na de hát kiben hisz? Abban az istenben, akit az ő agyában elképzel? De az isten nem olyan! Ezért Jézus nem ad biztosítékot. A vallási biztosítékok kérése ellene van a hitnek! Egy marad csak: a bizalom, Jézus Krisztusban. Valahogy hasonlít ez azért a mindennapi életben az igazi szeretet-kapcsolathoz. A szeretetet nem lehet bebizonyítani. Semmivel, soha. Mindig láthatatlan marad. Mindig jelentheti a bizonyíték az ellenkezőjét is. Csak bizalom lehet. És az Isten személy. Nem pedig egy hatalmas erőkomplexum, aminek a jelenlétét bizonyítani kell, hanem személy, akiben bízni kell. És nem marad más, csak a megfeszített Krisztus. A keresztnek ez az őrültsége! Igen, mert amikor Isten testben eljött, amikor megtestesült, akkor nemcsak kinyilatkoztatta Jézus az Istent, hanem tökéletesen el is fedte. Minél közelebb jön az Isten, annál távolabb van. Miért? Hát, ha emberként élt Jézus közöttünk, akkor semmit sem lehetett látni belőle az istenségéből. Orra, szeme, füle, szája volt, tájszólásban beszélt és nem tetszett mindenkinek. Tökéletesen elrejtette az Istent. Ha villámokat mutatott volna? Akkor a pogány hitte volna, hogy itt az istenség.

Hogyha valamiféle csodát tett volna, azt, amit mindig vár a csodaváró katolikus közösség, egy látható csodát, egy kristálygömböt, ami fölülről jött, és mind odamegyünk. Mit bizonyít? Azt, hogy a miáltalunk elképzelt hatalmi isten az létezik. De az isten nem ilyen! Az Isten csak szeretet. Ezért úgy mutatkozik meg, mint egy közülünk. Ezzel kinyilatkoztatja magát, de tökéletesen elfedi. És ha én nem hiszek Jézusnak, hogy ő ki, akkor végem van. Soha semmit sem tudok, hogy milyen az Isten belülről. Csak a keresztnek az őrültsége, a sötétsége, az a gyalázatos halál, az nyilatkoztatja ki végül is, hogy kicsoda az Isten.

Minden más kép projekció. Az ember hatalmi mániájának kivetítése az égnek a vásznára. S a vallásnak a legnagyobb vászna, mert az egész égre vetítheted a hatalmi mániádat. S azt gondoljuk, hogy az Isten kezében villám van, egyfajta Zeusz, – és várja, hogy lecsapjon rád, s amikor ő kinyilatkoztatja magát, mikor kimondja, hogy ő milyen belülről, akkor nem száll le a keresztről, hanem rajta marad és gyalázatosan hal meg. Persze, Isten, harmadnapra föltámasztja, de csak az előre kiválasztott tanúknak mutatja meg. Miért? Mert megint félreértenék.

A farizeusok képesek lennének megtérni a sugarakhoz, a hatalomhoz, a másvilághoz, de nem a sebekhez. Az apostoloknak a sebeit mutatja meg, hogy akit kivégeztek a Kálvária dombon, ő az élő Isten fia. De nem a sugarak a kinyilatkoztatás, nem az elkáprázás és elkápráztatás, hanem a véres lyukak. Nem lehet vallási biztosítékokon élni. Uram, ha ezt megteszed, akkor mától kezdve hiszek. Ez abszolút öngól. Bármit teszel Uram, megyek utánad – a halálba is. És bízom benned, hogy az vagy, akinek Krisztus által bemutatkoztál.

És a harmadik szövegünk a tízparancsolat. Egy új erkölcsi magatartást vár tőlünk. Hammurábi oszlopain ugyanezek a törvények vannak. Az ötvenes években kiadott kis úttörők tízparancsolatában ugyanezek vannak nagyjából, mondjuk az Isten tiszteletét kivéve. Mi benne a vallási, ami kinyilatkoztatott igazság? Ez: Én hoztalak ki téged Egyiptomból, a szolgaság házából, nem te jöttél ki. Te ott akartál maradni. Nyafogtál, hogy jobb lenne ott maradni Egyiptom húsos fazekainál, és vissza akartál fordulni. És mi a mi húsvétunk? Az, hogy Krisztus kimentett az örök kárhozatból, anélkül, hogy megkérdezett volna bennünket. Gyermekkorunkban megkereszteltek. Na ezt lásd, és válaszképpen ilyen keveset kérek – tartsd meg a parancsaimat. Ha ebből a kontextusból, ebből a szövegből kivesszük a tízparancsolatot, nincs vallási tartalma. Értékes, de számunkra nem sokat mond.

Ha úgy beszélnek valahol hitoktatáson, prédikációban: ne paráználkodj, ne lopj, aztán ne hazudj, hogy soha Krisztus keresztjét föl nem mutatják, akkor ez nem keresztény hitoktatás. Egy olyan házasság, meg házasságtörés kérdése – ha Krisztus nem halt meg és nem támadt föl – akkor bizonyos helyzetekben ezt nem lehet megoldani. A gyermekek elfogadása. Hát őrült az, aki a hatodik-hetediket elfogadja. Hát igen. De a keresztben, az Isten őrültségét utánozza. Nem keresztény házasság az, ahol a két fél nem Jézus keresztjére és föltámadására tekint, hanem valami evilági megokolás szerint akar élni.

Íme a három olvasmány. Milyen új világot tár elénk, mennyire kikezdi eddigi közepes, langyos életünket. Adj hozzá erőt Uram Jézus, hiszen olyan szép világ, amit Te megmutattál nekünk, hogy megtérjünk ehhez a látomáshoz!

Ámen.

Létrehozva 2011. június 26.