Mosolyogsz, de érzem, hogy belül szorongsz… Féltő szemmel figyeled hároméves kislányodat, aki előttünk a földön játszik, de hangod színéből kihallom, hogy igazából a magad irdatlan gondjaival vagy elfoglalva…

Mivel először vagy nálam, nem tudod, mit mondhatsz el nekem és mit nem? És mert sokat hallgatok, ugyanis egész lényedet meg akarom érteni, zavarban vagy, és nem tudod, hogy értem-e, amit mondasz, vagy sem?

És akkor kibuggyan belőled: „Céltalan vált minden… Ha nem lenne ő…“ – és kislányod felé intesz, „…akkor… …“… Nem fejezed be a mondatot, de megértem…

Más is van velünk, ezért hagyom, hogy ti ketten beszéljetek. A női lelkek hamarabb összeérnek ennyi tengernyi szenvedés láttán… Sok jótanácsot kapsz tőlünk, még több címet és telefonszámot, s azzal a szent ígérettel engedlek el, hogy még visszajössz…

Megfogadod…

Én meg közben gondolkozom, és megfogalmazom azt, amit Neked, most céltvesztettnek, mondani szeretnék… De mivel nem vagyok benne biztos, hogy a következő találkozónk alkalmával is ilyen céltalan leszel, most leírom Neked – és mindenkinek – ezeket a gondolatokat arra az esetre, ha ugyanilyen helyzetbe kerülne…

Kérdezz meg száz embert egymás után az utcán, hogy mit várnak az élettől? És ők százszor egymás után száz különböző választ adnak majd Neked.

Ami viszont a különböző válaszokban közös lesz az az, hogy mindegyiküknek van egy célja!

És mindegyik erre a célra irányítja az életét.

És mindent el is követ azért, hogy ezt a célt elérje.

Jegyezd meg: Minden ember számára életbevágóan fontos a cél!

A cél – életed értelme…

A cél – cselekedeteid motorja…

A cél – mindennapjaid iránytűje…

A cél – rád váró kincshez vezető térkép…

A cél – jellemed formálója…

A cél – szenvedésre, kudarcra, fáradságra és tragédiára a leghatékonyabb gyógyír…

A cél – maga az élet…

Az írás elolvasható Fr. Szilveszter blogján.

Létrehozva 2016. május 12.