A rózsafüzér imádkozásánál több hiba is elő szokott fordulni.

A határozott szándék hiánya

A leggyakoribb hiba, hogy nincs meghatározott szándékunk, melyet az ima elmondása előtt felindítanánk. Nem föltétlenül szükséges ugyan a határozott szándék, de ahhoz, hogy meglegyen az áhítatos lelkület, elengedhetetlen.

Vannak esetek, amikor a közösség tűzi ki az imaszándékot, de legtöbbször szabadon rendelkezhetünk felette. Ilyenkor emlékezzünk meg azokról, akik imáinkba ajánlották magukat, az Egyházról, főpász-torunkról, Isten szolgáiról! Emlékezzünk meg elöljáróinkról, barátainkról, sőt ellenségeinkről is! Sokféle szándékra, saját magunkért is felajánlhatjuk az imát.

Le is mondhatunk saját szándékainkról és imádságunkat felajánlhatjuk Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szándékára. Ilyenkor a Szűzanya szabadon rendelkezhet imádságunk értéke fölött.

A szándék felindításának nagy a haszna, olyan, mint az elektromos áram: áttüzesíti, megfeszíti lelkünket.

Ne mondjuk a rózsafüzért rossz szándékból!

A második hiba az, hogy nemcsak, hogy nincs jó szándékunk, hanem rossz szándék él a lelkünk mélyén. Csodálkozunk ezen? Pedig így van, ha az a szándékunk, hogy minél gyorsabban végére érjünk az imának. Ha ezzel a szándékkal állunk a Boldogságos Szűz elé, vajon kedvesek lehetünk-e előtte? Miért ez a szándékunk? Hogy minél előbb túllegyünk rajta, mert terhet látunk benne Ez a gondolat megbénítja lelkünk szavát, s ezért meg kell tisztítani lelkünket ettől. Ne legyen nehéz nekünk a rózsafüzér! Próbáljuk meg igazán a Boldogságos Szűz iránti szeretetből, engesztelésből, egész lélekkel, mély tisztelettel végezni, és akkor tapasztalni fogjuk, hogy nem lesz teher a rózsafüzér, legföljebb édes teher, melyet örömmel, szívesen viselünk.

Ne hadarjuk!

Harmadik komoly hiba a rózsafüzér végzésénél az, hogy nagyon gyorsan mondjuk. A megszokás miatt sokszor sietve, sőt hadarva mondjuk a Szüzanya legkedvesebb imádságát. Ilyenkor megszűnik a lélek figyelme, megszűnik az áhítat. Hogy a lélek evezze azt az édes mézet, melyet Isten a rózsafüzér imában elrejtett, szükséges, hogy a titkok között egy kis szünetet tartsunk. Szent Grignon Lajos ajánlja, hogy álljunk meg egy-egy pillanatra. Tapasztalni fogjuk, hogyha lassabban megfontoltabban végezzük a rózsafüzért, akkor ki tudjuk szedegetni belőle azt a lelki tartalmat, amely e szép imádságban rejlik. Nekünk is úgy kell tennünk, mint a méhecskéknek, amellyek addig nem szállnak tovább, míg a virágkelyheket sorjában ki nem ürítették.

Végezzük buzgón!

Végezetül idézzük emlékezetünkbe azt a szép példát, melyet Szent Grignon Lajos írt Alanus de Rupe-ról: Egy buzgó lelkiatya azt kérte egyszer három nővértől, akik lelki leányai voltak, hogy imádkozzák buzgón a rózsafüzért egy éven keresztül. Kívánságát teljesítették. Egy év múlva, Gyertyaszentelő ünnepén megjelent nekik a Boldogságos Szűz tündöklő ruhában, Szent Ágnes és Szent Katalin kíséretében. A Boldogságos Szűz a legidősebb nővérhez lépett és szólt: Köszönöm, hogy buzgóságoddal ilyen szép ruhát készítettél számomra! Egy óra múlva a másik nővérnek egyszerű zöld ruhában jelent meg, és így szólt: A te imádságod ezt a ruhát készítette számomra. Majd újabb óra elteltével piszkos, rongyos ruhában a legfiatalabb nővérnek is megjelent a Szűzanya. A te imád – mondotta a Szent Szűz – ezt a ruhát készítette számomra De ezt is köszönöm neked. A kis nővér keserves sírásra fakadt és kérte, hogy még egy évig mondhassa a rózsafüzért. Amikor letelt az év, még szebb ruhában jelent meg a Szűzanya, mint legelőször és így szólt: Holnap már együtt leszünk a mennyei dicsőségben!

A legszebb ruhát készítsük! Ha mi is láthatnánk a Szűzanyát a magunkkészítette ruhában, igyekeznénk buzgó imával fényes ruhát szőni neki.

(Erdey Ferenc Engeszteljünk rózsafiizérrel! 1994. In: Tengernek Csillaga, 1997/2. szám)

Létrehozva 2016. április 24.