Nagyszombat az egyedüli „sabbat”, amit a zsidókkal együtt ünneplünk Ez a gondolat nagyon messze visz.

Ez a nap egy új korszaknak, a végső korszaknak a kezdete A nép megérzi ezt. A hívő nép olyan zsenialitással rendelkezik, amit figyelembe kell venni. A Szentsírnál való időzés egyben a Szűzanya misztériuma is. Ekkor éneklik a Mária-siralmakat. Nagyanyám nagyszombattal kapcsolatban mindig a Szűzanyáról beszélt, aki az Úr Jézus sírjához akart menni, aki várta Fia feltámadását.

A legfrissebb kutatások észreveszik, hogy a János evangéliumban az üres sírban lévő leplek megtalálása, és azok állapota János számára a hit megszületésének pillanatát jelentik, mert „látta és hitt” (Jn 20,8)! Tehát Jánosban a feltámadt Jézus megjelenéseitől függetlenül, már azok előtt megszületik a húsvéti hit. Kapcsolat van aközött, amit látott és amit hitt.

János előbb ért oda a sírhoz, betekintett, de Pétert engedte be maga előtt. Jánosnak ez az első tekintete, melyben nem nézi meg a sírt, a látás, a nézés legalacsonyabb foka. A görögben ezt külön ige jelöli. A kutya is, a macska is, az ember is lát – a látás képességét jelöli ez az ige. Péter bemegy és vizsgáló szemlélődéssel nézi a lepleket. Mindent megtekint Ez a nézés magasabbrendű. A görögben más ige jelzi. Lukács azt mondja, hogy Péter megrendült lélekkel ment el a sírtól Természetesen az is lehet egyfajta rossz hozzáállás a dolgokhoz, hogy mindent lefényképezünk a szemünkkel. Ez az úgynevezett férfias, objektív hozzáállás a világhoz. De ha a világ mégiscsak üzenet, akkor ez a „fényképezés” elégtelen és nem igazán objektív! Közben bemegy János is és látja összehajtva a lepleket. Az „összehajtva” szónál fordítási probléma van Feuillet véleménye szerint – aki francia nyelvterületen ma talán legjobban ismeri az Újszövetség görög nyelvezetét – nyilvánvaló, hogy a szudárion, az izzadságtörlő kendő nem az Úr Jézus arcán volt, arra ráfektetve, hanem az állát kötötték föl vele. Ugyanezt az igét használja a Szentírás Lázár esetében is. Fel van kötve az álla, hogy szépen merevedjen meg az arca. A holttest azután be van göngyölve egy másik nagy lepedővel. Azt olvassuk a modern fordításokban, hogy a „szudárion” „külön” volt. Ez rossz fordítás. A „külön” szócska valójában azt jelöli, hogy más helyzetben volt, mint a nagy lepedő, és nem más helyen, hanem „azon az egy bizonyos helyen” volt, ahova tették, gyűrűszerűen kidudorodva a be-süppedt lepedőből. Ezt nem lehet kitalálni! A feltámadásról az a képze-tünk, hogy a halott kilép a lepedőből, átment az anyagon, amikor fekvő helyzetéből távozott.

Már kis ministráns koromban problémát jelentett nekem a rossz fordítás. Felmerült bennem a kérdés: ki hajtogatta össze a lepleket, Jézus, vagy az angyalok? Bosszantott, hogy miért ezt a jelenetet kell először olvasni, miért nem egy megjelenést? Most értettem meg. A besüppedt nagy lepedő alól, onnan, ahol Jézus feje volt, hatalmasan, gyűrűszerűen dudorodott ki az a kendő, amellyel állát felkötötték. János ezt látta és hitt. Ez az, amit nem lehet kitalálni: a feltámadásnak ezt a soha nem sejtett új voltát. Jézus nem úgy támadt fel, mint Lázár, tehát nem úgy, ahogy azt az emberek mindig képzelték a feltámadásról Jézus szabadon előre ment egy új világba, magával vive testét, annak új formájában. Csak a János evangélium hangsúlyozza, hogy Jézus megjelent a zárt ajtókon át: vagyis hogy őt többé fal és ajtó nem korlátozta, mint ahogy a leplek sem. Mindenesetre a „látta és hitt” így érthető. Amit látott, az alkalmat adott a hit megszületésére, és ez senkivel nem történt meg, csak Jánossal, akit előző este a haldokló Jézus Máriára bízott. Ez Mária lelkülete: megelőlegezett hitével alapot ad Istennek a cselekvésre (ld. angyali üdvözlet!).

Ezeknek a lepleknek nagy liturgikus hagyományuk van. Keleten nem az Oltáriszentséget viszik húsvétkor a körmenetben, hanem ezt a két leplet. Nyugaton is belekerül a liturgiába, a „Victimae pascali laudes” (A győztes húsvét dicsérete) sequentiába. Hogy miért ragyog fel ez a két ruhadarab, és miért énekel erről a Szentlélektől áthatott, sugalmazott, emlékező Egyház János evangéliumában találjuk meg a magyarázatát: látta és hitt! Ezt nem lehetett kitalálni. Az ősi vallási képzetek szerint ez nem is feltámadás, mert Jézus nem jött vissza erre a világra, hanem előre ment. Ez a kétszeres, besüppedt lepedő a Názáreti Jézus elegáns kézjegye, egy új világé, a krisztusi feltámadásé. Ilyenekért tényleg érdemes hívőnek meg papnak lenni! Ez az az örömhír, amelyet hirdetnünk kell. Azt merem mondani, hogy ez az a hit, amely megelőzi a jelenéseket. A szent hagyomány ezt tanítja Máriáról, hogy benne megvolt az a minimális hit Izraelből, de Izraelt túlhaladva, amely lehetővé tette Krisztus eljövetelét (megtestesülését). Isten a megváltást sem egyedül viszi véghez, legalábbis olyan értelemben nem egyedül, hogy kell valaki, aki előlegezett hittel várja Őt. Kétezer éves isteni pedagógia után tűnik fel Sión leánya, aki odakölcsönzi az emberiségnek ezt a minimális hitet. Mária hitében éppen az a csodálatos, hogy van benne homály, hogy sok mindent nem ért, de saját elképzeléseit feladva megy Isten után. János evangéliumában az utolsó szó Máriáról az, hogy házába fogadta őt a tanítvány. Elsősorban nem a közös háztartásról tudósít minket itt maga János. Ez a testi értelmezés, a lelki az, hogy Mária fogadta be Jánost az ő hitébe. Tagadhatatlan, hogy a János evangélium alapján János köre Mária köre, ahol megszületik a húsvéti hit jelenések nélkül.

„Látta és hitt”! Eddig János nem értette meg az írásokat (Jn 20,9), de ezután megértette, és vele a többi tanítvány is.

A húsvéti megjelenésekhez kellett valamilyen titkos készülődés az ember részéről is. Azért nagypéntek és húsvétvasárnap között van valami folyamatosság, ez pedig nem más, mint Mária és János hite. Ha semmi kontinuitás nem lenne, akkor tényleg más lenne a feltámadt Krisztus, a dicsőség Krisztusa, mint a földönjáró Jézus. Akkor soha senki nem ismerte volna fel. Nemcsak Ô maga a folytonosság, hanem Máriában és Jánosban az ember részéről is ott van egy alapvető hit-folytonosság. A húsvéti jelenések egyébként egészen rendkívüliek. Az apostolok említik: „vele ettünk és ittunk”. Nem akármit ettek, hanem halat, ami a zsidóknál eszkatológikus eledel. Ezzel Jézus megéreztette velük, hogy Ő már az eszkatonban van.

Cirill Vogel nagyszerű kultusztörténész tanárom volt Strassburgban. Az őskeresztény ikonográfiával foglalkozott. Ő fejtette meg a katakombák képeit. Szerinte Jézus nem kenyérszaporítást végzett, hanem haleledel-szaporítást, hogy bemutassa zsidó kortásainak, hogy Vele elérkezett a végső idő. A kenyérre csak a hal elfogyasztásához volt szükség. így a zsidóknak a gyomrukon át is jelezte, hogy Ő az eszkaton, a végtelen idő ura.

A kenyér és a bor eszkatológikus jelkép. Amikor az utolsó vacsorán az apostolok hittel átveszik a Jézus által adott kenyeret és bort, akkor mélyebben megértik, hogy az eszkatológikus eledel maga Jézus Teste  és Vére. A hal (ikthys) maga Jézus Krisztus, az Isten Fia, a mi Megváltónk. A hal és a hozzá kapcsolódó képzetek (halászás) a végidőkre utalnak.

Tulajdonképpen egy húsvéti jelenés bizonyos szempontból profán esemény. Egy vagy több apostol látja Jézust, de mi ennek az értelme, értelmezése? Bernadett, amikor látja a Szűzanyát, azt mondja, hogy egy szép hölgy jelent meg neki. A lourdes-i egyházközség a maga hitével kezdi értelmezni a jelenést (tehát ott van az Egyház hite) azt állítva, hogy az a Szűzanya. Tehát egy előző hitbe kell integrálni a jelenést, abból kell értelmezni. Minden ó- és újszövetségi jelenés abból az üdvösségtörténetből nyeri értelmét, amit Isten Ábrahámmal kezdett, és amit Jézus folytatott földi életében. Ezen a hiten belül most, Nagyszombaton, egy Istennek előlegezett hittel ott áll Mária. Az apostolok hite teljesen megsemmisült. Máriában maradt meg egyedül a hit és „fiában”, Jánosban. A Fájdalmas anya kultusza a latin Egyházban, mint paraliturgikus kultusz, nagyon fontos. Keleten, a liturgiában szerepel egy ikon, amely nagyon hasonlít a karácsonyi ikonhoz. A karácsonyi ikonon egy barlangot látunk, Máriát és a kicsi bepólyált Gyermeket. Körülötte vannak a mosdató asszonyok, akik születése után mosdatják az Újszülöttet, és már jönnek is a pásztorok, meg az angyalok. Ugyanilyen a húsvéti ikon is. Csak egy kicsit megnőtt az a bepólyált Gyermek Ott van a barlangban (mely az anyaméh szimbóluma) bepólyálva a halott Krisztus, ott őrzi Mária, jönnek a kenetvivő asszonyok, meg az apostolok, és az angyalok. Több ez, mint költői párhuzam. Ennek a napnak fantasztikusan mély tartalma van. Ezt a szent nép mindig is érezte. Sok helyen amíg a papok alszanak, a nép húsvét hajnalban indul Jézus-keresésre Máriával.

(In: Tengernek Csillaga, 1997/2. szám)

Létrehozva 2016. április 19.