Tematizálás.-   Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében azt a hittitkot próbáltuk végig-gondolni, hogy a Láthatatlan Atya szeretete hogyan jelent meg láthatóan Jézus Krisztus arcán, egész lényén, életén, szenvedésén – mint egy kinyilatkoztatás – mindannyiunk számára. Az Atya minden tulajdonsága és rejtett gondolata a testté vált Igében, vagyis a Fiúban hogyan lett láthatóvá és felismerhetővé.

– Jézus, az Emberfia, az Ő saját arcán ragyogtatta fel azt a fényt, mely az Atyától származik : A Szentlélek derűjét, örömét és békéjét. Mert Isten – boldog Isten, minden boldogság benne koncentrálódik. Boldog, mert tökéletes, teljes és hibátlan ; erős, hatalmas ; okos, bölcs, mindentudó ; szép, vonzó, gyönyörű ; jó és jóságos, hű és hűséges ; tiszta, szent és szentséges ; összhang, rend és harmónia van benne és szárnyaló szabadság ; aki nem maga a mindenség, de aki az egész mindenséget áthatja  ; egyetlen, abszolút és örökkévaló; szent irgalmas és igazságos.

De nemcsak Ő boldog, hanem mindaz, aki Őhozzá eljut, Őt meglátja, ujjongó lélekkel dicsőíti és vele egyesül. Ez életünk értelme és célja : Eljutni Isten boldogító színelátására, s mindörökre az Úrral lenni, hogy egészen Ő legyen minden mindenben. (v.ö. « S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.» ( I.Kor.15,28 ).

Addig azonban, míg a teljesség el nem érkezik, a boldog Istennek csak egy-egy fénycsóvája hullik alá homlokunkra, jelezve, hogy Isten ígérete nem csal meg minket. – De közelítsük meg a kérdést másik oldalról. Ha figyelmesen szemléljük a világban járkáló embereket, s ha olykor az arcukba tekintünk, akkor alig találunk derűs arcot, mely gyökerestül a szívből fakadó örömnek volna tulajdonítható.

Zömével ilyenek az arcok : Szomorúak, gondterheltek, únottak, fásultak, kiábrándultak, bizalmatlanok, cinikusak, gyanakvóak, szorongóak, indulatosak, elkeseredettek, kilátástalanok, rettegéstől áthatottak, komolytalanok, megjátszottak, alakoskodók, feszültek és még sok egyéb lehangoló regiszter is létezik. Az arc a lélek tükre. Ennek is megvan szükségszerűen a maga elegendő oka : Az Istentől eltávolodott tömegek tekintete elkomorodik ; az ateizmus korszakához – mondhatnám – ez illik : Lesz az ember   zavarodott, nyugtalan, félénk, rettegő, – elkeseredett és kétségbeejtő vonásokat ölt magára. Amint Káin is lehorgasztotta fejét , amikor belészállt a gyilkos szándék. – « Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? » (Ter. 4, 6-7 )

Tehát az Istentől való eltávolodás elsötétíti az arcot, a közeledés pedig fénybe borítja ugyancsak az arcot. Nem azt sejteti-e meg velünk ez az észrevétel, hogy Isten nélkül nincs boldogság ? De arra is sürget minket, hogy keressük égi képmásunkat : Az Isten arcát – és akkor minden bizonnyal majd ránk ragyog egy tiszta boldog fénysugár – a legmagasabb Fórumról, ahol a boldogság koncentrált Hőerőműve dübörög !- Úgye, nem hiszed, hogy ilyen van ? Hát látod, ez nagy baj, mert ez az Istenbe vetett hit nélkülözhetetlen része.

A Boldog Istenben nem nagyon hisznek még a hívők sem – legalább is az idegrendszerük nem vette át ezt a boldog tudatot és érzést. Mert, ha Isten boldog önmagában – a szó legkoncentráltabb értelmében, – akkor Ő képes boldogítani is, vagyis üdvözíteni őket és téged .Ha Isten a barátod, könnyen üdvözülsz.(Ez egy igaz közmondás) . A Vele eltöltött élet egy boldog kaland, legyen abban benne – bármi, de bármi. Ő nagyon-nagyon jó, s szavakba nem foglalható   az a mérték, amilyen jóságos Ő , mert mértéktelen, azaz végtelen az Ő jósága: Sőt, maga a Jóság –   az Isten. – Ezért fénylik a szentek arca, s az Ő hiányában ezért sötétül el a gonoszságot forralóknak tekintete.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2016. március 27.