Megkezdődött a nagyhét. Jézus ott volt Párizsban az őszi merényletnél, és Brüsszelben is ott volt kedden, a terroristák által „előre hozott” nagypénteken – ahogy minden szenvedésben velünk van.

Sokadszorra kell felidéznünk a kereszten elhangzott nagypénteki mondatokat. „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, hogy mit cselekszenek.” Vajon ez csak az ártatlan vért kiontó terroristákra igaz, vagy Európára is? Arra az Európára, ahol lehet ölni az élet elején is (napi 4000-6000 abortusz), és lehet ölni az élet végén is (eutanázia). „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Nagy szenvedéskor mi is hasonlót érzünk. De mondhatja-e ezt Európa? A feltámadás óta tudjuk, Isten velünk, bennünk van. Mindezt az egyetemes egyház állandóan felkínálja nekünk, akkor is, ha ütik, verik, becsmérlik tagjait, és elfordulnak tőle.

Üresek a templomok. Bár nagyon szép és hiteles film az Oscar-díjat kapott Spotlight, a kitüntetés rosszkor jött. Nem az egyháznak, hanem az egyház felé tartó, Istent kereső embereknek. Az Oscar sajnos „hitelesíti” azt az aránytalan megítélést, ami az egyház bűneit próbálja sulykolni az emberekbe, említést sem téve, hogy mennyi bocsánatkérés, büntetés történt a valóban tragikus és teljes mértékben elítélhető bűnök miatt. Volt valaha állam vagy egyéb szervezet, amely ennyi önvizsgálatot tartott vétkeiért?

Sajnos ezt nem említi a film, mint ahogy azt sem, hogy ha akkor a tizenkét apostol nem alapítja meg az egyetemes egyházat, és nem vállalják a vértanúságot, ahogy a többi millió és millió keresztény hívő, akkor nem lenne életünk. Az egyháznak köszönhetjük Krisztus megismerését, hiszen a pogány történetírás gyakorlatilag említést sem tesz róla. Az egyház aránytalan megítélése nagyon sok útkeresőt fordít vissza a kereszténységtől, amely pedig egyetlen kiutat mutatna Európának a brüsszeli pokolból.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. március 26.