A lelki áldozás olyan ájtatossági gyakorlat, mely Jézussal egyesít az eucharisztiában, de nem a szentség vétele által, hanem olyan erős vágyakozás eredményeképpen, mely a szeretettől éltetett hitből ered. Az imádságoskönyvek mind ajánlják ezt a gyakorlatot, melyet a Tridenti Zsinat is a hívek különös figyelmébe ajánlott. Mi is csatlakozunk ehhez az ajánláshoz, különösen a mai időkben, amikor számos hívőnek nincs lehetősége a napi szentmisén résztvenni.

Ilyen időkben a lelki áldozás a legjobb eszköz arra, hogy lelki életünket megőrizzük és fejlesszük. A mi Urunk több ízben tudatta jámbor lelkekkel, mely igen helyesli és kívánja a vele való egyesülésnek ezen módját. Egy napon ezt mondta Boldog Keresztes Johannának: „Minden alkalommal, mikor a lelki áldozást gyakorlod, ugyanakkora kegyelmet adok neked, mint amekkorát a szentség valódi vételekor kapsz.”

A lelki áldozás teológiai alapja

A lelki áldozás értéke két elven nyugszik:
1. Azon a hiten, mely szerint Krisztus valóságosan jelen van az eucharisztiában; hiszen éppen azért akarja valaki a szentostyát megkapni, és azzal lelkét mintegy lelki étekkel erősíteni, mert hiszi, hogy a konszekrált ostyában Jézus valóságosan jelen van. Jegyezzük azonban meg, „hogy a lelki áldozás teljesen más, mint az a hit általi Krisztussal való egyesülés, melyet a protestánsok tanítanak. Luther számára az eucharisztiának nincs más jelentősége, mint annak a bizalomnak a felkeltése, mellyel a Krisztus által megszerzett érdemekre számítunk, anélkül azonban, hogy ez lelkünkben a kegyelem növekedését eredményezné.” (DNT. C. Art. Luther, Sp. 1305.)
2. A vágyakozás hatékonysága helyettesíti a szent cselekményt. Az az elv, mely szerint az erős vágy helyettesítheti a cselekvést, ha az nem kivitelezhető, számos esetre érvényes és elfogadott. A természetfeletti rendben a vágy gyakran helyettesíthet egy szentséget (ha lehetetlen valóságosan megkapni), sőt, az üdvözüléshez is elegendő lehet. Mint például végszükség esetén a keresztség utáni legalább rejtett vágy a keresztséget, illetve a tökéletes megbánás a gyónást helyettesítheti.

     A lelki áldozás feltételei

A lelki áldozáshoz a konszekrált szentostyában jelenlevő Jézussal való egyesülés utáni kifejezett vágyakozás szükséges; ennek a cselekedetnek előfeltételeznie kell a valóságos jelenlétben való hitet, és az aktust szeretetnek kell kísérnie.

     A lelki áldozás hatásai

E gyakorlat hatásai hasonlóak a szentáldozáséihoz, de az intenzitásuk kisebb, hiszen az áldozás tökéletes módja a szentség valóságos vétele. Néha előfordulhat, hogy a hatások nagyobbak, mint azok, melyek a szentostya vételekor fellépnek, mégpedig akkor, ha a diszpozíció tisztább. A lelki felkészülés azonos állapotában azonban, ahogy mondtuk, határozottan kisebbek, mint az eucharisztikus áldozásnál, hiszen a lelki vágyáldozás hatásai nem ex opere operato (az isteni közreműködés erejénél fogva) keletkeznek, hanem csak ex opere operantis (az egyén lelki állapotának eredményeképpen), és így azzal arányosak.
Ezen áhítat hatásai sokrétűek; mindenekelőtt összeköti a lelket Krisztussal a hit és szeretet által, másrészről növeli a megszentelő kegyelmet, a szeretetet, a többi erényt és a misztikus testtel való egységet. Mikor Merici Szent Angélának megtiltották a mindennapi áldozást, ő gyakori lelki vágyáldozással helyettesítette ezt, és ilyenkor mindig ugyanolyan kegyelem érzete töltötte el, mint amikor valóságosan áldozott. Ezért hagyta rendjének (az orsolyitáknak) lelki testamentum gyanánt a szigorú figyelmeztetést, hogy e gyakorlatot soha ne hanyagolják el.

     A lelki áldozás gyakorisága

Lelki áldozást gyakran lehet végezni, azaz mindig, ha a lélek kívánja, ahogy ez Kempis „Krisztus követésé”-ben világosan megírva áll: „Mert a jámbor lélek mindennap és minden órában üdvösségesen és tilalom nélkül járulhat Krisztusnak lelki vételéhez.” (Krisztus követése, 4. könyv, 10. fejezet)
Boldog Keresztes Ágotát olyan szeretet töltötte el a Legméltóságosabb Oltáriszentség iránt, hogy – ahogy mondják – belehalt volna, ha gyóntatóatyja nem tanította volna meg erre az ájtatossági gyakorlatra; miután megtanulta, szokásává vált naponta akár 200-szor is megismételni ezt.
A mi Urunk egy napon megjelent Paola Marescanak, a nápolyi Sziénai Szent Katalin kolostor alapítójának, és két értékes edényt mutatott neki e szavak kíséretében: „Az arany edényben őrzöm szentségi áldozástokat, az ezüstben a lelkieket.”

     A lelki áldozás haszna

Mivel ez a gyakorlat titokban marad, mások nem láthatják, nem áll fönn az érvényesülési vágynak vagy önmutogatásnak veszélye. Azonkívül, mivel a lelki áldozást napjában többször is gyakorolhatjuk – szemben a szentségi áldozással, melyet naponta csak egyszer végezhetünk – nincs szükség áldozás előtti böjtölésre sem.
A már említett pozitív hatásokon túl e gyakorlat, ha szokássá válik, természetfeletti örömet és a mi Urunk iránti gyengéd odaadást eredményez; megőrzi a buzgóságot, segíti az összeszedettséget, tisztítja a szívet, elszakítja a földi dolgoktól, megkönnyíti az életet az Istennel való egyesülésben, és felkészíti a lelket, hogy – ahogy Petrus Faber mondta – a szentségi áldozást gyümölcsözőbben fogadja.

     A szentek tanácsai

Avilai Nagy Szent Teréz: „Leányaim, ha részt vesztek a szentmisén anélkül, hogy áldoznátok, gondoskodjatok róla, hogy lelkileg áldozzatok, és összeszedettek legyetek. Ez a gyakorlat nagyon előnyös, és megsokszorozza szereteteket Isten iránt.”
Szalézi Szent Ferenc: „Ha a szentmise alatt nem áldozhatol, áldozzál legalább lelkileg, miközben Urunk éltet adó testével erős hitbeli vágyódás által egyesülsz.”
Liguori Szent Alfonz: „Gondoskodjatok róla, hogy ezt a lelki áldozást gyakorta végrehajtsátok, ima közben, az Oltáriszentség látogatásakor, és különösen minden misén, melyen részt vesztek (és amikor nem tudtok részt venni misén). Mikor a pap áldozik, lelkileg áldozzatok ti is. Gyakoroljátok a hit aktusát azzal, hogy szilárdan hiszitek, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van ebben a szentségben. És gyakoroljátok a szeretet aktusát összekötve bűneitek megbánásával, azután a vágy aktusát, mellyel Jézust meghívjátok, hogy lelketekbe betérjen, hogy ezáltal egészen a tietek legyen. Végezetül adjatok hálát Neki, mintha már meg is kaptátok volna Őt.”

(forrás: katolikus-honlap.hu)

Létrehozva 2017. november 6.