Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Isten tartja egybe a mindenséget, s Fiában, Jézusban benne áll fenn minden, amit csak alkotott. Ő mindent belülről ragad meg és tart fenn, méghozzá az örök élet számára tartja fenn. Ha megvonja erejét, akkor az összeomlik és semmivé lesz. Ő az aki megvált a pusztulástól, a semmibe-zuhanástól, s megtart. megőriz az örökkévalóság számára. Hiszen ő Atyjában mindent azért alkotott, hogy legyen.

Fián keresztül pedig azt az ígéretet s annak megvalósulását hozta, hogy mindezeket a teremtményeket átmentse a halál, a mulandóság, a romlandóság, a megsebzettség létállapotából. egy teljesebb életre, létrendre. Nagyon kedves egyszerűséggel így mondja Urunk: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” ( Jn.10,10 ). A bőség (=)a teljességet, tökéletességet, s véglegességet jelenti.

Ezért helyes ez a mondat is, hogy Jézus Krisztusban megjelent közöttünk az örök élet. Az egész veszendőbe indult, teremtett világot ebbe a megújult létrendbe menti el Jézus Krisztus; ( vagyis önmagába) A mi életünket is el akarja ebben menteni, bár ezt nekünk is egy határozott döntés erejével akarnunk kell. Ezért mintegy magunkat is felszólítjuk, s egymást is: Mentsd meg a lelkedet! A Jézus Krisztus melletti döntésünk, mely az evangélium szerinti életforma követését is jelenti, ad rá esélyt, hogy lelkünket meg tudjuk menteni az örökkévalóság, vagyis a teljes és boldog örökélet számára.

Isten, aki életünk projektjét programozta, de szabadságunkra bízva elengedte, mérlegeli annak érték-kvótáját. Ha megmentésre érdemesíti, akkor azt – számítógépes kifejezéssel élve: – elmenti. Mélyen sorsdöntő feladat ez minden földön élő ember számára, hogy elmentett életet tegyen le az Úr elé. Mert az életet el is lehet veszteni (létezik a lomtár)! Urunk szavára gondoljunk csak: „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?” ( Mk.8, 36-37 ). Ez az egész, itt elhangzott rész mindenestül a hit, méghozzá a krisztusi hit gondolkodás- és látásmódja, víziója. Ennek kinyilvánulása még várat magára, mert mindezeket ígéretben hordozzuk, s várjuk a Nagy Kinyilvánulás napját.

Ez úgy is mondható, hogy ez a hitből fakadó reménység. De ez a reménység az elrejtett dolgok megjelenését várja. Egy győzelmi napot, ahol minden hamisság és aljasság le lesz leplezve. De aki az igazságban él, az elismerést arat („Ki mint vet……” – alapján). „Ha valóban őrá hallgattatok, megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.” ( Ef. 4,21. ) A csaló, a hazug, az álnok nem állhat meg Isten előtt, vagyis nem kaphat felmentő ítéletet, hanem elmarasztaló ítéletben lesz része. Viszont mindaz, aki az Úrban él, az az igazságban és a szentségben él. Aki az igazságot éhezi és szomjazza, azért boldog, mert nagy lesz a jutalma: A boldog örök élet. Tehát az Úr ígérete már most kezd boldoggá tenni. A hamisság, aljasság viszont beszennyezi a lelkiismeretet, s állandóan nyomasztja a számonkérés jövőképe, melyben nagyon jól tudja, hogy tettéért mi jár. A hamissággal szerzett javak (áljavak) nem képesek az okozott lelki kárt kiegyenlíteni, kárpótolni, netán feledtetni.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2015. október 1.