Részlet Gábriel Antal 1928-ban kiadott könyvéből. A szerk.

I. A józan ember mit tart igaznak?

A józan ember azt tartja igaznak,
     1. amit magától tud,
     2. amit másnak hisz.

1. Magunktól tudhatunk valamit, vagy külsőleg, vagy belsőleg. Külsőleg az öt érzékünkkel, belsőleg az eszünkkel. Külsőleg: az öt érzék: a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Amit tehát látok vagy hallok vagy szagolok vagy ízlelek vagy tapintok, azt igaznak tartom.

Belsőleg az ésszel. Például: ha látom, hogy a kémény füstölög, tudom, hogy tűz van a kályhában. Nem látom ugyan magát a tűzet, de látom a füstöt, és eszem azt mondja: a füstnek kell, hogy oka legyen, és ez az ok a tűz.

A következtetés tehát az, hogy egy igazságból az ész megismer egy másik igazságot azon szabály alapján, hogy semmi sincs elegendő ok nélkül.

2. Másnak hiszünk, ha az megbízható. Megbízható csak az, aki nem hazudik és nem szokott tévedni. Föltétlenül megbízható az, akiről lehetetlenség föltételeznünk, hogy hazudik vagy téved.

Ha valaki azt mondja: „Csak azt hiszem (tartom igaznak), amit látok, ez felületes beszéd. Az ilyent efféle kérdésekkel kell észretéríteni. Láttad már Amerikát? Nem. – Akkor szerinted nincs Amerika. Láttad már az eszedet? Nem. – Akkor szerinted nincs eszed.

II. Isten léte

Istent szemünkkel nem látjuk, de tudunk rá eszünkkel következtetni. Következtethetünk a látható dolgokból, még pedig, amint azok vannak és amint azok erednek. Amint vannak, rendet és célszerűséget veszünk rajtuk észre.

A rendből így következtetünk. Rend van fent, az égboltozaton és lent a földön. Ebből eszünk azt következteti: Ahol rend van, ott rendezőnek is kell lennie. Már pedig a világon csodálatos rend van. Tehát csodálatos rendezőnek is kell lennie. És ezt a csodálatos rendezőt nevezzük mi Istennek.

A célszerűségből így következtetünk. A természetben mindenütt célszerűséget látunk, tapasztalunk. (Például a lónak patája van, mert terhet kell húznia, míg az embernek finoman tagolt keze, mert neki finomabb munkát kell végeznie.) Ahol viszont célszerűség van, ott kell valakinek lennie, aki ezt a célszerűséget kigondolta és létrehozta. Már pedig a világon bámulatos célszerűség van. Tehát kell valakinek lennie, aki ezt eszével oly bölcsen kigondolta és hatalmával létrehozta. És ezt a valakit Istennek hívjuk.

Az eredetből így következtetünk. Minden élet másból ered. Így például a fa magból ered, a mag meg a fából. Vagy az egyiknek vagy a másiknak kellett elsőnek lennie, de ez az első nem lehetett a másikból, mert akkor nem volna első. Kell tehát valakinek lennie, aki ezt az elsőt létrehozta. És ezt a valakit Istennek hívjuk. Éppen így vagyunk a tyúkkal és a tojással is. És végre az emberekkel is. Az első emberpár nem lehetett más emberekből, mert akkor nem volnának elsők. Kellett tehát valakinek lennie, aki teremtette az első embereket. Vagyis az első életet teremtenie kellett olyan valakinek, aki az életet szükségszerűen önmagától öröktől fogva bírja. És ezt a valakit Istennek hívjuk.

Hogy ez a következtetés helyes, azt mutatja a közmegegyezés. Az összes népek megegyeznek abban, hogy van Isten. Egész nép sohasem volt, most sincs, hogy legfelső lényt el ne ismerne, akit Isten gyanánt imád. Tévedtek abban, hogy milyen az Isten, de hogy van Isten, azt minden nép elismeri. Csak egyes emberek vannak, akik azt mondják, hogy nincs Isten. De ezt csak szájukkal mondják, mert ha betegek, vagy valami baj éri őket, mindjárt felsóhajtanak: „Jaj, Istenem!” És éppen az istentagadók káromkodnak legtöbbet. Miért káromolják Istent, ha nincs?

III. Vallás

Aki elismeri, hogy van Isten, és iparkodik kedvében járni, arról azt mondjuk, hogy van vallása. Van természetes és természetfölötti vallás. A természetfölötti vallást kinyilatkoztatott vallásnak nevezzük.

Természetes vallása annak van, aki úgy vélekedik Istenről és úgy iparkodik kedvében járni, amint azt természetes esze sugallja. Ilyen vallásuk volt a pogányoknak. Természetfölötti vallása annak van, aki úgy hisz Istenben és úgy szolgál neki, ahogy azt Isten kijelentette, kinyilatkoztatta. Ilyen vallásuk volt a zsidóknak és van a keresztényeknek.

A keresztény vallás a zsidó vallásból származott; és pedig úgy, hogy a zsidók várták a Megváltót, és amikor aztán eljött a Megváltó az Úr Jézus személyében, sokan hittek benne és megkeresztelkedtek. Ezek lettek a keresztények. Ezekhez csatlakoztak később a pogányok ezrei és milliói. Ezek utódjai vagyunk mi.

Akik a zsidók közül nem hittek Jézus Krisztusban, azok hitetlen zsidók maradtak, és azok utódai a mostani zsidók. Ezek közül azok, akik még adnak valamit a vallásra, most is várják a Megváltót. Imakönyvükben a reggeli imák végén ott találjuk a zsidó vallás 13 főigazságát. Ezek 12-ike hű fordításban így hangzik: „Hiszem rendületlenül és tökéletes meggyőződéssel a Messiásnak eljövetelét, és habár sokáig késedelmeskedik, mindennap várom megérkezését.”

A kinyilatkoztatás forrásai:
Amit Isten kinyilatkoztatott, azt a Szentírás és a Szenthagyomány foglalja magában. A Szentírás könyveit 2 részre osztjuk: az Ószövetség és az Újszövetség könyveire. Az ószövetségi Szentírásban az a kinyilatkoztatás van meg, melyet Isten a Megváltó előtt adott az embereknek. Az újszövetségi Szentírás pedig azt a kinyilatkoztatást foglalja magában, melyet a Megváltótól kaptunk és apostolaitól.

A Szenthagyomány azt a kinyilatkoztatást tartalmazza, melyet az apostolok hirdettek, de le nem írtak. Csak szájról-szájra adták, és a hívek a mindennapi életben gyakorolták.

Az ószövetségi Szentíráson alapszik a zsidó vallás; az ó- és újszövetségi Szentíráson és a Szenthagyományon a keresztény vallás. A Szentírás és a Szenthagyomány teljesen megbízható. Az Újszövetséget szem- és fültanúk írták, tehát tudhatták az igazságot, meghaltak azért, amit írtak, tehát akarták írni az igazságot, meghazudtolták volna őket, tehát kellett is az igazságot írniuk. Az ószövetséget az Újszövetség igazolja.

A Szenthagyományt korán megörökítették s amellett őrködött fölötte az igazság lelkétől vezetett élő Anyaszentegyház.

IV. Krisztus tanítása igaz

Hogy Krisztus tanítása igaz, azt maga megmutatta: a múltból, a jelenből és a jövőből. A múltból: hivatkozott a prófétákra, a jelenben a csodáira és a jövőről jövendölt.

A prófétákra így hivatkozott: „Vizsgáljátok az írásokat … ezek azok, melyek bizonyságot tesznek felőlem.” (Jn 5,39) És csakugyan, amit a próféták a Megváltóról megjövendöltek, az benne mind beteljesedett. Tehát Jézus a Megváltó. És ki kételkedhetnék a Megváltó szavában?

A csodákra így hivatkozott: „Ha nekem nem akartok hinni, a tetteknek higgyetek.” (Jn 10,38) És csakugyan, a csodák láttára hittek az emberek Jézusban. A csoda Isten pecsétje. Isten csak igazat hitelesíthet.

Amint a csoda Isten pecsétje, úgy a jövendölés is az. Csak hogy a csoda elsősorban a kortársaknak szól, míg a jövendölések az utókor számára. Jézus sokat jövendölt. A többi között ellenségeiről és barátairól. Ellenségeiről, a zsidókról azt jövendölte, hogy fővárosuk, Jeruzsálem – mint már Dániel próféta is jelezte – úgy el fog pusztulni, hogy kő kövön nem marad. (Lk 19,43) Úgy is történt.

Barátairól, a keresztényekről azt jövendölte: „Nem nagyobb a szolga uránál.” – „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 15,20) „De bízzatok, mert én meggyőztem a világot.” (Jn 16,38) Vallása el fog terjedni úgy, mint az apró mustármagból terebélyes fa lesz. (Mt 13,31) És át fogja alakítani, meg fogja javítani az emberiséget, mint a kovász a kenyeret. (Mt 13,33) És habár szüntelenül üldözték és üldözik a „pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. (Mt 16,18) A történelem mutatja, hogy így is történt.

Ha Jézus minden szava igaz, akkor az is igaz, amit magáról mondott: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30) Jézus tehát Isten-ember.

V. Keresztények

A keresztények, sajnos, nem egyfélék, Két nagy csoportba oszthatók: katholikusok (egyetemesek, általánosak) és nem-katholikus keresztények. A nem-katholikusok megint kétfélék: szakadárok és protestánsok. A szakadárok körülbelül 1000 év múlva keletkeztek Krisztus után, a protestánsok körülbelül 1500 év után.

A szakadárok Konstantinápolyban 1054-ben szakadtak el a pápaságtól, mert nem ismerték el a pápát az Egyház fejének. Mivel Konstantinápolyt akkor görögök lakták, s mivel keleten voltak, görögkeletinek hívjuk őket. Ide tartoznak a görögök, szerbek, bulgárok, románok és az oroszok. Úgy is hívják őket, hogy a nem-egyesültek, azokkal szemben, akik utóbb visszatértek a római katolikus Egyházba. Őket egyesülteknek, vagy görög katholikusoknak nevezzük. A görög katholikusok a hit tekintetében semmit nem különböznek a római katholikusoktól, csak a szertartásokban van eltérés. A római katholikusok római, azaz latin nyelven tartják a szertartásokat, a görög katholikusok pedig görög, illetve nemzeti nyelven.

A protestánsok (ellenkezők, tiltakozók) vagy háromszázfélék (1928-as adat, azóta sokkal több). A lutheránusokat Luther Márton alapította, a kálvinistákat Kálvin János. A lutheránusokat úgy is hívják, hogy evangélikusok, mert Luther azt állította, hogy ő a »tiszta evangéliumot« tanítja. Ágostai evangélikusoknak is hívják őket. Ágosta (németül Augsburg) német város, ahol összeírták, mit hisznek, és ezt a hitvallásukat átadták a császárnak.

A kálvinistákat úgy is hívják, hogy reformátusok, vagyis »javítottak«, mert Kálvin azt állította, hogy ő megjavítja a vallást, még pedig az evangélium szerint, azért: evangélikus-református. Helvét vallásnak is mondják, mert Helvétiában (Svájc) terjedtek eleinte leginkább.

VI. Krisztus igaz egyháza, a katholikus Anyaszentegyház

Az igazság csak egy lehet. Nem lehet igaza minden keresztény vallásnak. De még csak kettőnek sem. Csak egy lehet igaz. Lássuk, melyik vallásnak van igaza.

Krisztus igaz egyháza a katholikus Anyaszentegyház. Ezt ebből a szóból bizonyítjuk: Anya-szent-egyház. Mivel azonban könnyebben lehet így megérteni, az »egy«-gyel kezdjük:
     1. Krisztus igaz egyháza csak az lehet, amelyben »egy« közös fő van. Már pedig egy közös fő csak a katholikus Anyaszentegyházban van.
     2. Krisztus igaz egyháza csak az lehet, amelyben szentek is vannak, kiknek szentségét Isten csodákkal igazolta. Már pedig csodák és szentek csak a katholikus Anyaszentegyházban vannak.
     3. Krisztus igaz egyháza csak az lehet, amely az apostoli időtől fogva mindig létezett. Már pedig az apostoli időtől fogva csak a katholikus Anyaszentegyház létezett.

Hozzá lehet hasonlítani a katholikus Anyaszentegyházat egy anyához, kitől hűtlen gyermekei elszakadtak. Azért mondatja jogosan csak a katholikus egyház magát: Anyaszentegyháznak.

VII. Titok

Mi a titok? A titok olyan igazság, melyet föl nem foghatunk. Mi az oka annak, hogy vannak titkok? A titkok oka az, hogy az ész gyönge. – Az ész nem egyforma az egyes emberekben. Össze lehet hasonlítani az észt a világító testekkel. Néhány embernek az esze olyan,mint az olajmécs, alig pislog. Másnak, mint a gyertyaláng, már többet világít. Ismét másnak, mint a petróleumos lámpa, vagy a gáz lángja. Végül a legokosabbé, mint az elektromos lámpa, vagy reflektor. A naphoz azonban senki emberfia eszét nem hasonlíthatjuk, mert a legokosabb ember sem tud és ért mindent. De amint nem tud mindent a legokosabb ember sem, úgy nem is ért mindent. A természet körülöttünk tele van titkokkal, melyeket senki sem ért.

Hát ha a természet tele van dolgokkal, melyeket szemünkkel látunk, kézzel foghatunk s mégsem értünk – ne csodálkozzunk, ha az érzékfeletti életben, a vallásban vannak titkok!

Vallásunk főbb titkai: a Szentháromság, a megtestesülés és az Oltáriszentség titka. Miért hisszük ezeket? Mert Jézus Krisztus tanította, kinek minden szava igaz.

Hogyan higgyünk? Alázattal. Mert különben úgy járunk, mint ki szabad szemmel a napba néz. Nem fogja jobban megismerni, hanem belevakul. Így ki a titkokat feszegeti, aki a titokba teljesen bele akar hatolni, nem fogja jobban megismerni, hanem vagy elveszti hitét, vagy elveszti eszét.

Bár minden vallásban vannak titkok, mégis a katholikus vallást titkai miatt sötétségnek bélyegzik. Azt feleljük: „Ám, legyen sötétség, de olyan sötétség, mely nélkül az Ég csillagait meg nem látjuk.”

Létrehozva 2015. augusztus 29.