Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat.
A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
– Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.

Van ezzel kapcsolatban egy magyar szólás is: vizet prédikál és bort iszik. Vajon a mi katolikus életünk hiteles-e? Úgy élünk-e, hogy hihető az, amit mondunk? Vagy csak úgy látszik? A Jézus korabeli farizeusok roppant vallásos emberek voltak, az Úr mégis nagyon keményen beszélt velük és róluk. Meszelt sírokhoz hasonlította őket, mert a látszat és a valóság, azaz a lelkület köszönő viszonyban sem volt egymással. (Mt 23,27)
Azt hiszem, minden lelkiismeret-vizsgálatnál fel kell tennem azt a kérdést, hogy a nem hívő számára vonzó-e az az élet, amelyet én élek? (Dia) Mert könnyű azt mondani, hogy ne egyél cukrot, de a vonzó élet alapkérdése azt, hogy milyen összhang van az életem és a szavaim között.
Az evangéliumokban sok példázatot olvasunk Isten terveiről. A mustármagról, a kovászról, amely eleinte elhanyagolhatóan kicsinynek tűnik, de mégsem az. Én a hegyre épült város meg a lámpás példázatát szeretem a legjobban. Ma már Jézust nem lehet letagadni. A hegyre épült várost nem lehet nem létezőnek tekinteni. Támadni, megpróbálni elpusztítani, hát azt lehet. Kétezer éve próbálkoznak vele. Hol kívülről, hol belülről. Eddig sikertelenül, a pokol kapui nem vettek erőt rajta és Jézus velünk van a világ végezetéig. A várost építeni is kollektív feladat.
A személyre szabott küldetés
A személyre szabott küldetésről a lámpásról szóló példázattal beszél. Az égő lámpást nem lehet eldugni. A világosság és a sötétség harcában a lámpás feladata távol tartani a sötétséget, ezért teszik a tartóra.
Hasonló témáról egyszer már volt itt szó , nézzük meg ezt a személyre szabott küldetést egy kicsit más oldalról! Személyes küldetése ugyanis mindenkinek van. A feladathoz, a küldetéshez eszközök is tartoznak, ezt az Isten tudja, adja a feladathoz a képességeket, az adottságokat is. Nevezhetjük ezeket karizmáknak is, bár néha a karizmák fogalmát leszűkítve használják, különleges adományokra: gyógyítás, prófétálás stb.

A magam részéről azt hiszem, hogy az is karizma, ha egy nő-feleség-anya szeretettel ellátja mindhárom feladatát, zúgolódás nélkül, szeretetből, jókedvvel. Nincsen vasárnapi szünet, a család vasárnap is éhes, nem csak az ennivalóra, hanem az együttlétre, a játékra, a beszélgetésre – és mindehhez mosolyogni kell, nem savanyú arcot vágni, nem kihirdetni a saját mártíromságot, este imára kulcsolni az apróságok kezét … ezt képes lenni teljesíteni, hát mi ez hölgyeim, ha nem Isten különleges adománya?
Csakhogy ezeket a személyre szóló küldetéseket vissza is lehet utasítani, mint ahogy a csoportküldetést vagy az emberiségnek adott küldetést is. Istent egyénileg is, kollektíven is vissza lehet utasítani. „Én jobban tudom, mint az Isten. Az Isten nem akarja, hogy boldog legyek. Megyek a magam útján.” Ez a visszautasítás a bűn. Annak pedig következményei vannak, mégpedig nem csak a halál után, hanem bizony még itt a földi életben. A bűn következményei azonban nem csak a bűn elkövetőjét, elkövetőit sújtják, hanem sokszor teljesen vétlen szerencsétleneket is.
Közismert Jónás próféta története. Megkapta a beszéd karizmáját és hozzá a feladatot. Ninivébe kell mennie és bűnbánatra kell szólítania a bűnös várost. Az asszírokat mindenki gyűlölte. Az ókor történetében nem nagyon akadt olyan nép, amely kegyetlenségben felülmúlta volna őket. Állammá szervezett rablóbanda volt az Asszír Birodalom, az asszírok a kegyetlenség és a gyilkolás szakemberei voltak. Az egész Keletet rettegésben tartották. Ide kell mennie Jónásnak, hogy bűnbánatra szólítsa fel őket.

Jónás nem mondja azt Istennek, hogy nem, nem mondja azt, mint Mózes, hogy küldjön az Isten, akit akar, csak egyszerűen el akar osonni. A lámpás a véka alá akar elbújni. Mindjárt két jó oka is van erre. Egyrészt ha személyesen talán nem is, de hírből igen jól ismeri az asszírokat. Egyáltalán szóhoz fog jutni, vagy még a megszólalása előtt karóba húzzák? Mert bizony ez az asszír nép nem volt éppen vendégszerető. Másrészt hát nem az volna a jó, ha az Isten végre elpusztítaná ezeket a rablókat és gyilkosokat? Még csak az hiányozna, hogy az Isten megkegyelmezzen nekik! – Na nem. Én, Jónás ebben nem akarok részt venni. Ha Isten ennyire a szívén viseli Ninive sorsát, akkor majd küld más valakit. Mondjuk egy asszírt. De azért mégis az volna a jó, a elpusztulna Ninive. Én, Jónás ezt jobban tudom, mint az Isten. Nem a 400 kilométerre lévő Ninivébe indul, hanem el akar sunnyogni az 1400 kilométerre lévő, a mai Spanyolország területén lévő Tarziszba. Megveszi a hajójegyet – nem bliccel, mert ő rendes, vallásos ember, tudja, hogy a bliccelés lopás volna.

Csakhogy Isten nem hagyja annyiba a történetet. Meg akarja menteni bűnös prófétáját és a bűnös várost. Ha hagyná, mind a kettő elveszne. Kitör a vihar, a hajósok már csak az életüket szeretnék megmenteni, mindent beledobálnak a tengerbe, hogy a hajó el ne süllyedjen, pedig ők nem követtek el semmi rosszat, de a bűn következményei őket is éri. Mondjuk úgy, hogy a világ bűne, amit itt most egy ember személyes bűne szimbolizál. Jónás meg akar halni. Elindul ő a megtérés útján, de nem találja meg a helyes irányt. Nem az Istent választja: – megyek Uram Ninivébe – hanem a halált, mert ezzel legalább megmentheti a hajó legénységét és utasait.

Az Isten megmenti a hajót is, meg Jónást is. Az elsőre számított Jónás, a másodikra nem. Ahogy ezt Babits megfogalmazza: ott a halszagú sötétben kezd rájönni arra, hogy mi a feladata. Amikor partra veti a hal, és ismét szól az Isten, elindul oda, ahová a küldetése szól. Ninive bűnbánatot tart, de ez aztán végleg nem tetszik Jónásnak. Már megint jobban tudja, mint az Isten. Micsoda dolog az, hogy ezek a gazemberek, akik végiggyilkolták és –rabolták a világot kegyelmet kapnak?
Ugye, milyen ismerős ez a lelkület? A tékozló fiú bátyja … az egydénáros szőlőmunkások … Mert én, Jónás, az engedelmes bátyó, ez egész nap kapáló szőlőmunkás – én-én-én tudom mit kell az Istennek tennie!
********
Mert bizony, ha az Isten pusztán csak igazságos bíró lenne, vajon ki üdvözülne?
********
Menjetek, küldetéstek van. Hallgassuk meg, hogyan tanít erről XVI. Benedek pápa!

Egyrészt szükséges a Szó, mely közli, amit maga az Úr mondott. Másrészt elengedhetetlen, hogy a tanúságtétel tegye hihetővé ezt a Szót, hogy ne szép filozófiának vagy utópiának tűnjön, hanem olyan valóságnak, mely megélhető és éltető. A szó és a tanúságtétel kölcsönös összefüggése fölidézi a módot, ahogyan Isten közölte magát Igéje megtestesülése által. Isten Szava az embereket „olyan tanúkkal való találkozás révén éri el, akik jelenvalóvá és elevenné teszik a Szót”. Főként az új nemzedékeknek van szüksége arra, hogy Isten Szavának befogadásához „a felnőttek hiteles tanúságtétele, barátok pozitív befolyása és az egyházi közösség nagy közössége” vezesse el. Szoros kapcsolat van a Szentírás tanúságtétele – melyet Isten Szava önmagáról tesz – és a hívők életének tanúságtétele között. Az egyik magában foglalja a másikat, és elvezet a másikhoz. A keresztény tanúságtétel közli a Szentírásban tanúsított Szót. A Szentírás a maga részéről magyarázza azt a tanúságtételt, melyet a keresztényeknek az életükkel kell adniuk. Akik találkoznak az evangélium hiteles tanúival, azok látják Isten Szavának hatékonyságát azokban, akik azt befogadják.

Köszönjük Istenünk, hogy feladatot adtál, a feladatokhoz képességeket: talentumokat, amelyeket használnunk kell. Hogy nem csak imádkozhatok azért, hogy a Te országod jöjjön el, hanem küldetésemmel tehetek is valami keveset azért, hogy ez az ország mielőbb eljöjjön. Köszönöm a küldetés nehézségeit is, tudván tudva, hogy az Isten országa nélkülem is megvalósulna, mert jönnének más Jónások, de Te minket, engem akarsz, személyre van szabva a küldetés. Köszönjük, hogy megerősítesz bennünket itt, a hegyen épült városban, hogy világító lámpásoddá lehetünk. Amen.

Létrehozva 2020. augusztus 5.