Pünkösd van. Ez a Szellem fesztiválja az anyagban, lélekjárás a testben, az ateisták kísértése, a világ egyetlen esélye a túlélésre. Nemcsak Csíksomlyó jeles napja, karizmatikusok élménye, hívők reménye, hanem üzenet mindnyájunknak.

Mintha igazolódnának Váci Mihály szavai: „Hiába verekszünk érte halálig: – ha a miénk is – a boldogságból hiányzik valami.”

Pünkösd mindezek közben hirdeti, van más Vigasztalónk, nem kell borba fojtani bánatunkat, élhető a világ!

Feloldhatatlannak látszik nemzedékek ellentéte, a személyi jogok istenítése; ugyanakkor a közösség mentése vagy választásaink szabadsága és döntésünk szilárdsága ügyében. Pünkösd mégis tanúsítja: a Bölcsesség velünk van mindennap,akik ráfigyelnek, azok tegnap se tévedtek,holnap se vétkeznek,lehetséges a fejlődés!

Elérhetetlennek bizonyul a munkaerkölcs, ha a teljesítményből hiányzik a szeretet. Lehetetlen viszont szeretni az élet távlata nélkül, a jövő pedig védtelen a pisztolyok és paragrafusok párharcában. Tragikomikus lenne e helybenjárás, ördögi a körbenforgás, ha annak idején Jézus magunkra hagyott volna. Áldott legyen érte, hogy megtervezte műve folytatását.

Pünkösd ugyanis elvezet a teljes igazságra, mert az ünnep mélyén Isten Szentlelke működik, vele kezdődött értelmes világunk, vele is érkezik céljához, tehát biztos a jövőnk!

(forrás: MK, 2010)

Létrehozva 2019. június 11.