Életünk fontos részét képezi, hogy döntéseket hozunk. Sok naponként végzett tevékenységhez olyannyira hozzászoktunk már, hogy aligha tekintenénk döntéshozatalnak. Amikor megszólal az ébresztőóra – vagy legalábbis nem sokkal azután – felkelünk, megtesszük ezt vagy azt a dolgot, amit korábban már eldöntöttünk, vagy mások döntöttek helyettünk. De aztán ránk törnek mázsás súlyú kérdések, válaszút elé állító helyzetek, bizonytalansági tényezők.

Mi pedig tudjuk: még ha nem akarjuk is, eddig vagy addig az időpontig kötelező érvénnyel döntenünk kell. Minden mégoly fiatalember megtanulja, hogy ha igent mond egy dologra, ezzel egyben nemet mond egy másikra, sőt akár több más lehetőségre. Messze ható következményekkel jár, melyik iskolát, melyik továbbtanulási lehetőséget, melyik szakmát, melyik állást, lakóhelyet vagy melyik társat választom magamnak.

Sokszor azonban nem a komolyabb útelágazások azok, amelyek nagymértékben megváltoztatják az életutunkat. A látszólag kisebb jelentőségű, de rosszul meghozott döntések is lavinát válthatnak ki, és gyakran már nem vagy csak óriási erőfeszítések árán lehet őket meg nem történtté tenni. Adott esetben pedig másokra is komoly befolyást gyakorolnak vagy károsan hatnak.

Helyesen dönteni – lehetséges ez egyáltalán?

Tökéletlen emberként van egyáltalán esélyem rá, hogy helyesen hozzak meg döntéseket? Hányszor de hányszor döntöttem rosszul a gyermekeim nevelése során! Egyedül kell elbajlódnom ebben az életben, és „próba, szerencse!” alapon előre bukdácsolnom? Vagy talán jobb sehogyan sem dönteni? (Ezt évek óta megkérdezem magamtól minden egyes politikai választás előtt.) Mennyiben segít nekem Isten Igéje, hogy helyesen ismerjem fel a felelősségemet és olyasmire határozzam el magam, amit nem kell megbánnom?

Isten mindig és szívesen segít

Isten alapvetően nagy szabadságot ad nekünk. Európa legtöbb országában sok tekintetben a bőségből meríthetünk, és gyakran az okoz nehézséget, melyik dolgot válasszuk a sok közül.

Ami biztos; Isten nem olyan Isten, aki örül annak, ha hibázunk. Vermet sem ás nekünk és nem dörzsölgeti elégedetten a kezét, ha mégis kátyúba jutunk, mivel tévesen a rossz út mellett döntöttünk. Isten a javunkat akarja! Ő a pásztorunk, a vezérünk, személyes és állandó segítségünk, továbbá a minden kérdésre adott válaszunk szeretne lenni.

Támaszként szolgáló alapelvek

Ha nehéz döntés előtt áll, a következő három lépés segíthet:

1. 1. Összeegyeztethető-e Isten Igéjével a meghozni szándékozott döntésem? Lehet arra számítani, hogy ez a döntés sem nekem, sem valaki másnak nem okoz kárt, sem engem, sem másokat nem sebez meg? (Szélsőséges példa: Nem kell döntenem egy már házas emberrel való kapcsolatomat illetően sem mellette, sem ellene. Isten parancsa, ill. tiltása ez esetben egyértelmű – bűn az.)
2. 2. Meg tudom indokolni a döntést? Ha megbeszélem hitben kipróbált személyekkel, akik ismernek engem és az életemet – elnyerem a helyeslésüket? Ajánlatos ehhez 2-3 személy véleményét megkérdezni és megkérni őket arra, hogy imádkozzanak a dologért.
3. 3. Én magam alapos megfontolás és imádságban eltöltött hosszabb idő után békességet kapok Istentől a szóban forgó dologhoz? Szabad a megerősítését is kérnem, hogy egészen biztos lehessek.

Ne cselekedjünk elhamarkodottan

Néha mégsem lesz elkerülhető, hogy egész egyszerűen kipróbáljunk egy dolgot, és megvárjuk, mi sül ki belőle. Inkább hétköznapi jellegű kihívások esetére a következőket tettem szokásommá:

1. 1. Ha telefonon, e-mailben vagy személyes beszélgetésben valamilyen döntés elé kerülünk, lehetőleg ne döntsünk azonnal, hanem imádkozzunk a dologért, és aludjunk rá egyet (pl. egy új szolgálat a gyülekezetben). Ha azután jelentkezem, legyen a döntésem kötelező érvényű.
2. 2. A döntés fontosságától függően (szakmai változás, lakásfelújítás, anyagi segítség, nyaralás) tervezzünk be akár hosszabb gondolkodási időt.
3. 3. Ha szükséges gyorsan dönteni és túl nagy bennem a bizonytalanság, akkor a következő alapelv szerint cselekszem: kétség esetén nemleges a válaszom. Elvégre Isten minden gyermekében ott lakik a Szentlélek, minden egyes Hozzá intézett kiáltás esetén sok tisztázgatás, vizsgálódás vagy másokkal történő tanácskozás nélkül is számolhatok az Ő segítségével. Istennek tudomása van róla, ha sürgős döntés van soron. Ha viszont csendben marad a Tanácsadóm, akkor Isten tanácsa így hangzik felém: Várj, gyermekem!

Nézz Jézusra!

Minden embernek van példaképe, akit igyekszik követni. Jézusban a legjobb példa áll rendelkezésünkre! Ő egyszer döntött mellettünk, és ebből az Őellene itt a földön elkövetett szörnyűségek dacára semmit sem vont vissza. A legnagyobb fájdalmak mellett is teljes felelősséggel a végsőkig vállalta a döntést, hogy meghaljon értünk a kereszten.

Jézus sosem volt ingatag vagy kényelmes és sosem a maga előnyét nézte. Akarom ezt vagy azt a dolgot, illetőleg még holnap is így akarom majd? Nem igényel túl nagy ráfordítást? Én magam milyen eredményt érek majd el? A legtöbb döntés szokványos tanulási folyamat és olyan kihívás, amely hozzátartozik az élethez, és amely a növekedésünket szolgálja.

De mit tegyünk, ha úgy igazán élessé válik a dolog? Ha erőnk végére érünk és a legszívesebben semmit sem döntenénk el, mert mértéktelenül túl vagyunk terhelve? Ha a társunk halálos betegségben szenved, vagy az egyik gyermekünk éberkómában fekszik és dönteni kell, hogy továbbra is alkalmazzanak-e bizonyos gépeket? Mit tegyünk, ha szenvedélybeteg barátok vagy rokonok a társadalmi együttélés minden szabályát felrúgják, és eleget kell tennünk a feladatnak, hogy a jövőt (a sajátunkét és másokét) illetően dűlőre vigyük a dolgot, még ha ez a döntés adott esetben kemény nemet, elválást vagy a közösségből való kizárást is jelent? Akkor igazi harc kezdődik a helyes döntés meghozataláért. Esedezni fogunk Isten segítségéért és közbeavatkozásáért.

Az ilyen kőkemény esetekben még inkább sürgetőbb egyes-egyedül Jézusra néznünk, hogy ne csússzunk félre. Ő a tanító és példájával oktat engem. Ő tökéletes és bűntelen volt, és az is. Talán embereknek akarok tetszeni a döntésemmel, vagy egyszerűen végre szabadulni szeretnék egy tehertől? Ha akaratát kívánom cselekedni, akkor meg kell tanulnom meghallgatni, amit Ő mond. Ezt a válságos időkben elkezdeni nehéz, de nem lehetetlen. Ezért is annyira fontos időben megművelni a földet, naponként olvasni és megélni Isten igéjét és a Szentlélekre hallgatni. Isten csak olyasmit vár tőlünk, amit az Ő segítségével meg is tudunk tenni. A Biblia különböző helyein megígéri, hogy vezet minket, pl. „Eligazítlak az élet ösvényein” (Péld. 4,11)

Isten ezt mondja: »Cselekedni akarod az akaratomat; Ehhez ismerned kell az akaratomat. Megígérem, hogy lépesről lépésre vezetlek téged. Menj lassan, amíg fel nem ismerted az akaratomat. Utána viszont siess engedelmeskedni az akaratomnak. Miközben mész, járásod megszilárdul. A Lelkem által vezetlek téged.« Az Úr jó, barátságos, szeretetteljes, megértő. Ügyelj rá, hogy Ő ellenőrizze az életed. Akkor növekedni fogsz, megerősödsz, és egyre inkább hasonlítani fogsz Őrá. (szabadon Gwen K. Shaw áhítatos könyve nyomán).

Valamennyi döntés legjobbika

Minden a legeslegfontosabb döntéssel kezdődik: életünk átadásával, egy Jézus Krisztusra kimondott átfogó igennel. Mindegy, hol áll Ön ma, amikor ezeket a sorokat olvassa, ez a megfelelő időpont. Isten szereti Önt, és már régóta szeretné meghódítani. Ráadásul mindent elkészített az Ön számára.

Talán ismeri azt az ábrát, amelynek felirata: „Életünk filmje.” Valami mindig közrejátszik abban, hogy a döntések döntését elodázzuk.

Túl fiatal – hisz még nem is tudhatjuk igazán.

Túl gondtalan – könnyed gondolatok százai vonnak el minket minden irányba, csak éppen nem Istenhez.

Túl öntudatos – elvégre egyedül is boldogul az ember.

Túl boldog – a nagy szerelem tüzében az ember igazán nem akarja, hogy zavarják.

Túl elfoglalt – a karrierlétrán az embernek összpontosítania kell.

Túl gondterhelt – először az anyagi gondokat kell megoldani.

Túl idős – amikor minden fáj, már semmit sem lehet mozdítani vagy megváltoztatni.

Végül pedig: Túl késő! – ezen a ponton lezáródik a koporsófedél.

Ez Istennél annyit jelent, mint életünk valódi céljának kikerülését – visszavonhatatlanul! A legjobb kilencven év is értéktelen, ha soha nem hozta meg valaki ezt a legeslegfontosabb döntést: hogy igent mondjon Isten ajándékára és elfogadja a legnagyobb ajándékot, ami egy ember számára létezhet – Krisztus mindnyájunkért történt kereszthalálát. A mi bocsánatunkért kiontott vérét és az örök életre szóló belépőjegyet. Aki nem dönt emellett, már döntött, mégpedig ellene. E tekintetben nem létezik semlegesség.

(forrás: ethos, 2014/4. sz.)

Létrehozva 2020. július 16.