Sajnos az utóbbi éveket megmételyezték a munkahelyi erőszakos tettek. A szakemberek próbálnak okokat és megoldásokat találni ezekre az incidensekre. De van az erőszakos viselkedésnek egy másik formája is, mely gyakorlatilag nem kap figyelmet, pedig nagy károkat okoz, nap mint nap.

Arra a pusztításra és sértésre gondolok, melyet egy olyan „fegyver” helytelen használata  okoz, mellyel valamennyien rendelkezünk: a nyelvünk.

Mindnyájan lehettünk már tanúi olyan szituációnak, mikor egy főnök dühösen leszid egy beosztottat, durva, helytelen stílusban. Kollegák valamiről beszélgetnek, mely végül vitatkozásba torkollik, és durva, becsmérlő megjegyzések dobálnak egymásra. Egy vevő rátámad az eladóra, valami hiba miatt, még ha az ott dolgozók minden lehetséges dolgot próbálnak is latba vetni, hogy mentsék a helyzetet.

A technológiának köszönhetően, a virtuális világban is terjedt a csípős nyelv használata. Az emberek hirtelen megírt rosszindulatú e-maileket, üzeneteket küldözgetnek, vagy hangpostán fejezik ki haragjukat. Hajlamosak vagyunk különféle média eszközök útján kifejezni gondolatainkat, amikor elborul az agyunk.

Ez a probléma nem új-keletű. Réges-régen, amikor még senki sem gondolt az internetre, mikor még senki sem csetelt, twitterezett, az Egyesült Államok elnöke, Harry Truman felismerte a le nem csillapodott indulatok  hevében  történő  kommunikáció  veszélyét.  Felállított  magának  egy  személyes  szabályt, miszerint minden haraggal megírt levelet 24 óráig az asztalán kell hagyni, mielőtt elpostáznák. Csak ha a „lehiggadási  idő”  után  sem  változott  meg  a  véleménye,  akkor  küldte  el  a  levelet.  Azt  mondják,  élete végén,  Truman  annyi  el  nem  küldött  mérges  levelet  gyűjtött  össze,  hogy  egy  nagy  asztalfiókot  meg lehetett velük tölteni. 

Már Truman elnök is, egy több ezer év óta létező problémával nézett szembe. A Biblia számos helyen beszél  róla,  főleg  Jakab  levelében.  Itt  ezt  olvassuk,  „…  a  nyelv  is  milyen  kicsi  testrész,  mégis  nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz… a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni… Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten
hasonlatosságára  teremtett  embereket.”  (Jakab  levele  3,5-9)  Meg  kell  vallanom,  én  magam  is  bűnös voltam  ezen  a  területen.  Éveken  keresztül,  amikor  a  harag  felgyűlt  bennem,  pörgött  a  nyelvem, nemtetszésem  kinyilvánításakor.  Lehet,  hogy  ez  könnyített  frusztráltságomon,  de  nagy  kárt  okoztam hallgatóimban.  Aztán  megtanultam  néhány  fontos  leckét  ennek  a  veszélyes  fegyvernek,  a  nyelvnek,  a kezeléséről:
Gondolkodj, mielőtt beszélsz. Néha teljesen úgy érezzük, igazunk van egy dologban, de ha hangosan kimondanánk, több kárt okoznánk, mint hasznot. „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Példabeszédek könyve 10,19)
Építs, ne rombolj. Haragunkban támadhatjuk a másikat szavainkkal, de sokkal hasznosabb, ha építő, bátorító  szavakat  szólunk.  „Semmiféle  bomlasztó  beszéd  ne  jöjjön  ki  a  szátokon,  hanem  csak  akkor szóljatok,  ha  az  jó  a  szükséges  építésre,  hogy  áldást  hozzon  azokra,  akik  hallják.”  (Pál  levele  az Efézusiakhoz 4,29)

Monday Manna

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2014. augusztus 12.