A kiváló morálteológus és lelkiségi író az 1930-as években megjelent, két kötetes „Aszketika és misztika” című munkájában értekezik a számos buzgó katolikust érintő aggályosságról. Írásában ismerteti annak okait, következményeit és gyógymódjait.

Az aggályosság

A tökéletességre való törekvésnek jelentékeny akadályai az aggályok is. Aggálynak nevezzük a zavaró félelmet, hogy valamiben hibáztunk vagy hibázunk, jóllehet ennek elfogadható alapja nincs. Jellemző vonása, eleme, tehát az aggálynak a zavaró, alaptalan félelem. A megszokottan (habitualiter) aggályokkal vesződő lelkiismeretet, illetőleg annak tulajdonosát aggályosnak, lelki betegségét pedig aggályosságnak nevezzük.

Az aggályost – mint Scaramellinél olvassuk – találóan hasonlítják össze a megbokrosodott lóval. Ez amint észreveszi az úton, amelyen halad, valamely fának vagy sziklának üres árnyékát, félelmében ágaskodik, hátrál, rúg, nem törődik már sarkantyúval, zabolával s alaptalan félelmében magát is, meg lovasát is kiteszi annak a veszedelemnek, hogy a mélységbe zuhannak. Ilyen az aggályos (skrupulózus) ember is.

Teljesen alaptalan képzelődése elhiteti vele, hogy ebben vagy abban a megengedett, ártatlan dologban bűn, sőt halálos bűn van. Nyomban félelem, aggódás, zavar, megdöbbenés lepi meg, belső felindulás ragadja magával. Nem hallgat többé lelkiatyjára, sem más tapasztalt egyénre, hanem makacsul ragaszkodik saját ítéletéhez, nemritkán megtagadja az engedelmességet s képzelt bűnöktől való félelmében kiteszi magát annak a veszélynek, hogy valóban vétkezzék s esetleg el is kárhozzék.

Bizonyos szempontból még jobban megvilágosítja s magyarázza az aggályosságot egy másik hasonlat. Félős gyermek szabódik s nem mer a sötét szobába bemenni, hogy onnan valamit kihozzon, jóllehet az imént világosság mellett átkutatta annak minden zegét-zugát s meggyőződhetett, hogy ott senki sem rejtőzködik, akitől félnie lehetne.

Az adott meghatározásból világosan látjuk, hogy az aggályosságnak egyrészt nincs semmi köze a dicséretreméltó gyengéd lelkiismeretességhez, amely a legkisebb igazi hibától is retteg és semmi áron sem hajlandó azt elkövetni. De emellett nyugodtan ítél a bűn vagy hiba nagyságát, jelentőségét illetőleg.

Nem tévesztendő össze másrészt az aggályosság az egyszerű tévedéssel sem, midőn t. i. valaki megengedett dolgot vagy kis hibát nagynak tart, de nyugodt ítélettel, csupa tudatlanságból. Az aggályosság lehet általános, amely t. i. kiterjed a lelki, sőt közönséges hétköznapi élet minden ügyére, cselekedetére, s lehet részleges, egyik vagy másik tevékenységi körben vagy lelki funkcióban éreztetve bénító, korlátozó, akadékoskodó hatását. Így vannak, akik csupán gyónás, áldozás, hit, tisztaság stb. dolgában aggályosak, míg más téren normális vagy akár laza a lelkiismeretük.

Az aggályosság továbbá némelyekben átmeneti, másokban állandó jellegű, csaknem második természet. 

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2026. február 19.