Mikor és hogyan lesz a bűn halálossá?

Ez nagyon fontos tudnivaló. Mindig vétkezünk, valahányszor olyasmit teszünk, mondunk, vagy gondolunk, ami tilos, vagy elmulasztunk valamit, ami Isten vagy az Anyaszentegyház törvényei értelmében kötelező.

A bűn akkor lesz halálos, ha jól tudod, hogy amit gondolsz, mondasz, vagy teszel, súlyos dolog és szigorúan tilos, azonkívül akkor, ha ezt a dolgot teljes akarati hozzájárulással, szabadon, a tilalom tudatában gondolod, mondod, vagy cselekszed. E két feltétel nélkül a bűn nem lehet halálos. Lássunk egy példát. Tudod, hogy egy bizonyos könyv indexen van, mert erkölcstelen, de te mégis elolvasod, mert kíváncsi vagy rá. Ez halálos bűn, mert megvan benne mindkét említett feltétel: a tilalom ismerete s a cselekvés szándékossága. Más példa. Elkövetsz valamit, ami csekélységnek tűnik előtted, s amikor elköveted, nem tudod, hogy súlyos és szigorúan tilos dolgot cselekszel. Ez nem halálos bűn, mert nem voltál a dolog súlyosságának s a tilalomnak tudatában. Ugyanez áll az akaratra is. Vegyünk egy példát. Egyik társad megsértett; te tudod, hogy a bosszúállás bűn és köteles vagy megbocsátani; ennek ellenére kitervezed és végrehajtod a bosszú művét (például súlyosan megrágalmazod társadat). Ilyenkor halálos bűnt követsz el, mert mindkét feltétel megvan: tudtad, hogy a bosszú és a rágalom bűn és akarattal követted el.

A bűn, a tilalom tudata s az akarat szabad hozzájárulása, ez a halálos bűn két elengedhetetlen feltétele. Ha a kettő közül valamelyik hiányzik, a bűn már nem lehet halálos.

Lelkiismereted például olyan bűnt vet szemedre, melyet kora ifjúságodban követtél el. Az a bűn szándékos volt ugyan, de akkor még nem tudtad, hogy cselekedeted tilos és súlyosan erkölcsbe ütköző dolog. Az akarat tehát megvolt, de a tudatosság nem. Halálos bűn volt ez? Nem. Hiányzott az első feltétel: a tudatosság. Másik példa. Nem akarsz helytelen, illetlen, az isteni és természeti törvényekkel ellentétes dolgokra gondolni; adott esetben azonban mégis ilyen gondolat elragad; akaratod elfordul tőle, de az a gondolat mégis ott marad és megzavarja lelkedet. Tudod, hogy a gondolat rossz és tilos, és akaratod szeretné elhessegetni. Súlyos bűnt követtél el, amiért képzeleted nem tud szabadulni tőle?  Nem, mert akaratod nem egyezett bele, bár a rossz gondolat továbbra is foglalkoztat. Egyszerűen kísértésről van szó s amint mondtam, a kísértés nem bűn; csak akkor lehet bűn, ha akaratod teljes és szabad hozzájárulását adta és gyönyörködik benne.

Értsd meg tehát jól: Valahányszor teljes és szabad akaratból olyasmit gondolsz, mondasz, vagy cselekszel, amiről tudod, hogy súlyos bűn és tilos dolog, vagy elmulasztasz valamit, amiről tudod, hogy Isten vagy az Egyház parancsa, halálos bűnt követsz el. Ellenben, ha olyasmit teszel, aminek súlyos vagy tilalmas voltával nem vagy tisztában, vagy pedig, ha nem szándékosan teszed, nem vétkezel súlyosan.

Kiegészítésül jegyezd meg még a következőket. A halálos bűn elkövetéséhez nem szükséges, hogy így szólj magadban: el akarom követni ezt a halálos bűnt. Elég, ha pusztán megteszed, holott tudod, hogy súlyos dolog, és Isten vagy az Egyház törvényei tiltják. Mi, szegény halandók, rendszerint nem azért vétkezünk, mert mindenáron tiltott dolgot akarunk elkövetni – ez igazán nagy gonoszság lenne – hanem egyszerűen vétkezünk, amennyiben tudatosan tiltott dolgot cselekszünk. Nem azért teszünk rosszat, mert az rossz, ha nem annak ellenére, hogy rossz. Ezzel magyarázható Isten irgalma és kifogyhatatlan megbocsátó szeretete.

Mindabból, amit mondottam, drága fiacskám, vigasztaljon meg az a gondolat, hogy aki igazán szereti Istent és jámbor életet él, nem esik oly könnyen halálos bűnbe, mert akarata, mely a kötelesség felé irányul, nem fordul egyszeriben és teljes mértékben a rossz felé. Mi lehet a bűn? Legfeljebb kisebb hanyagság a küzdelemben, az akarat csekély megrendülése a kísértésben, de még nem az akarat teljes beleegyezése a bűnbe. Ez pedig nem halálos bűn. Csak a rossz keresztények, akik szokásos bűnben élnek, hajlanak oly könnyen a halálos bűnre, mert nem tudnak ellenállni kisebb vagy nagyobb szenvedélyeiknek és nem hajlandók küzdeni a kísértés ellen.

Végül még ezt akarom megjegyezni. Egyes esetekben a meggyőződés szándékossággal egyesülve súlyos jelleget adhat egy bűnnek. Világosabban: ha például azt hiszed, hogy tíz fillér eltulajdonításával halálos bűnt követsz el, s mégis ellopod, valóban súlyosan vétkezel, mert a dolog önmagában csekély ugyan, de lelkiismereted komoly bűnnek tartja s mégis beleegyezik. Ebből láthatod, hogy a tudatosság és a szándékosság dönti el a bűn súlyosságát, nem pedig maga a dolog.

Ezek a szabályok megmentenek, fiacskám, a súlyos bűntől s az aggályosságtól is.

A betegesen aggályosak ebből sem merítenek nyugalmat. Az ő állapotuk nem alkalmas a világos ítéletre. Szándékosan megzavarják lelkiismeretüket és nem hallgatnak az okos szóra. Mindenben bűnt, súlyos bűnt látnak. Haszontalanul, fölöslegesen gyötrik lelküket. Ezek a szabályok nem nekik szólnak. A beteg lelkiismeretű emberek forduljanak lelki orvosukhoz, s engedelmeskedjenek feltétlenül és vakon gyóntatójuk szavának. Ez az egyetlen, ami segíthet rajtuk.

A lélek helyzete a bűnbeesés után

Ha engedünk a kísértésnek, ha a lélek szándékosan a gonosz lélek pártjára áll, bekövetkezik a bűn. A halálos bűnbe esett lélek ugyancsak szánalmas helyzetbe jutott! Szomorúbb az állapota Isten és az angyalok szemében, mint az oszlásnak indult holttesté.

A halálos bűn lelki halált, rangvesztést jelent; egy sorba kerülünk a lázadó angyalokkal. Szent János apostol mondta: „Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van”; az Úr Jézus pedig így szólt a bűnösökhöz: „A ti atyátok a sátán.”

Láttuk, hogy a bűn megöli a lelket. A kegyelem állapotában részünk van Isten, Jézus életében, s a Szentlélek lelkünkbe árasztja kegyelmét, miként a szőlővesszőkben is szétárad az életadó nedv; ha ez hiányzik, elszárad, elhal a vessző. Jézus a szőlőtő – amint Ő maga mondta; – mi vagyunk a szőlővesszők; a keresztség, a hit kegyelme egyesít vele; az isteni nedv a Szentlélek Úristen, aki szétárad lelkünkben, élteti, megszenteli lelkünket… A halálos bűn elapasztja az isteni nedv szétáramlását a lélekben, megfoszt a megszentelő kegyelemtől, kényszeríti Istent, hogy magunkra hagyjon bennünket, s a lélek, mely elvesztette életét, oszladozó hullává válik. Igaz, feltámadhat újból, visszaszerezheti a megszentelő kegyelmet, de a halálos bűn állapotában holt. Isten szemében ilyenkor halottak, az örök Bíró előtt bűnösök vagyunk.

A kegyelemtől megfosztott lélek olyan, mint az éltető nedvektől meg fosztott szőlővessző; nem hoz sem virágot, sem levelet, sem gyümölcsöt, azaz érdemszerző cselekedetet a mennyország számára. Ha halálos bűn állapotában vagyunk, imádságaink, önmegtagadásaink, jócselekedeteink nem érdemszerzők; kiszáradt ágak vagyunk; a jócselekedetek csak arra jók ilyenkor, hogy előkészítsék szívünket a bűnbánatra és megkönnyítsék a visszatérést Istenhez.

Most már látod, fiacskám, milyen szomorú a halálos bűnben élő lélek állapota, milyen szörnyű, ha szándékos lázadásunkkal minden lelki kincsünket elveszítjük, s ebben a szánalmas állapotban állunk Isten előtt. Érzékeink kielégítését Isten elveszítésével fizetjük meg! Látod, ugye, milyen szomorú, ha a zöldellő, bőségesen termő szőlőág kiszárad; csak arra jó, hogy tűzre vessék.

Pedig a lelki halálnak ez a szánalmas állapota még súlyosabbá is válhat; gondolj a szokásos bűnösök helyzetére, akik bűnt bűnre halmoznak, egyre mélyebben merülnek el a bűnben, a bűn megszokásában, a lelki halálban. Amint a vessző elszakad tövétől, amint elveszíti a megszentelő kegyelmet, lelkének életét, minden újabb bűn távolabbra sodorja a lelket élete forrásától, Istentől. Minden újabb bűn homok, mely befödi Jézusnak s az Ő kegyelmének nyomait a megkeresztelt lélekben; rövidebb vagy hosszabb idő múltán hitét is elveszti, az utolsó köteléket is elszakítja, mely még az Üdvözítőhöz fűzte; átkozott lesz Isten előtt. Egy szinten áll a bukott angyalokkal, csak a sátán műveiben leli örömét, nincs már érzéke a jó iránt, csak a rosszat szereti. A szőlővessző, mely kiszáradt, most már nem csupán halott, de le is tört a szőlőtőről.

A bűn útja a lépcső, mely a szakadék mélyére vezet; minden egyes lépcsőfokkal távolodunk a napvilágtól, a friss levegőtől, s közelebb jutunk a mélységhez. A jó keresztény ellenben a felfelé vezető lépcsőn halad erényes cselekedeteivel, Jákob létráján, a mennybe vezető úton.

Ha a halálos bűnben élő lélek állapota ennyire siralmas, ha elveszíti reményét az örök boldogságra, bizony teljes hitetlenségre vagy nagy esztelenségre vall, ha nem igyekszik mindenáron gyógyulást találni. Isten őrizzen meg, fiacskám, a halálos bűntől ma és életed minden napján.

Létrehozva 2026. január 17.